Afrika a teljes üvegházgáz-kibocsátásból 5 százalékkal veszi ki a részét. Az éghajlatváltozás okozta károk és a fejlődő országok kártérítési igénye kapott központi szerepet az egyiptomi klímacsúcson.
A disztópia itt van a küszöbön – jelentette ki az egyiptomi Sarm-es Sejkben folyó éghajlati csúcstalálkozón a konferencián diplomáciai főszerephez jutó Pakisztán klímaügyi minisztere, Sherry Rehman. A hatalmas nyári áradásra utalt, amely az országa harmadát elöntötte, és legalább 30 milliárd dollárnyi kárt okozott, illetve várhatóan minimum két százalékponttal megvágja a GDP idei növekedését. Miközben az özönvíz elmosta Pakisztánt, hat olajmulti – az amerikai ExxonMobil és Chevron, a brit Shell és BP, a Saudi Aramco, valamint a francia Total – együttesen 97,5 milliárd dollárnyi profitot zsebelt be a harmadik negyedévben. A 230 milliós lakosságával a világ ötödik legnépesebb országaként Pakisztán a felmelegedést okozó globális szén-dioxid-kibocsátás alig fél százalékáért felel.
A tekintélyes amerikai kutatóegyetem, a Dartmouth College nyáron közzétett tanulmánya megpróbálta számszerűsíteni, melyik ország mekkora klímakárt okozott, illetve szenvedett el. Az öt legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó – az USA, Kína, Oroszország, Brazília és India – együttesen 6 ezermilliárd dollárnyi gazdasági veszteségért volt felelős 1990 és 2014 között. Ennek közel harmadáért az USA (és majdnem ugyanennyiért Kína), miközben az emissziója 183 milliárd dollár többlethasznot hajtott saját magának.
A klímatudósok még azt is kiszámolták, hogy az USA szennyezése által okozott kár a leginkább Brazíliát (310 milliárd), Indiát (257 milliárd), Indonéziát (124 milliárd), Venezuelát (104 milliárd) és Nigériát (74 milliárd) sújtotta az áradások, hőhullámok, mezőgazdasági károk formájában. Pakisztánnak mindez 32 milliárd dollár kárt okozott, miközben a Global Carbon Projekt adatai szerint az USA 16 nap alatt bocsát ki annyi szén-dioxidot a légkörbe, mint Pakisztán egy év alatt.
A klímakatasztrófa leginkább Közép-Amerikában, Dél-Amerika északi és keleti részein, Afrikában, a Közel-Keleten, az indiai szubkontinensen és Délkelet-Ázsiában szedi áldozatait. Az éghajlatváltozás szempontjából az 55 legsebezhetőbb ország az utóbbi két évtizedben 525 milliárd dolláros kárt szenvedett el, ami az összesített GDP-jük ötöde, s 2030-ra az éves kár várhatóan eléri a 600 milliárd dollárt. Holott Afrika a teljes üvegházgáz-kibocsátásból 5 százalékkal veszi ki a részét. Az éghajlati tárgyalásokon egyre nagyobb szerepet kap a klímaigazságosság, illetve a kártérítés ügye. Brazília és India például a legszennyezőbb országok közé tartozik, mégis kompenzációt követel. A harmadik világ évtizedek óta próbál kártérítést kicsikarni a fejlett országoktól, de az amerikai és európai kormánytisztviselők eddig hallani sem akartak erről. Csak a mostani, 27. klímacsúcs vette napirendjére a „veszteség és kár” kérdését, illetve egy kompenzációs alap létrehozását, ami a fejlődő országok jelentős diplomáciai sikerének tekinthető. Az USA jelenlegi kormánya viszont nem támogatja egy új klímaalap létrehozását, a kompenzálás szó pedig eleve idegen az amerikai politikai kultúrában – a 2024-es indulását fontolgató Joe Biden elnök számára alighanem politikai öngyilkossággal érne fel az elfogadása.
A tehetősebbek olcsóbban jutnak forráshoz
„Elérkeztünk oda, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és az alkalmazkodás háttérbe szorul a veszteségek és károk helyreállításával szemben” – fogalmazta meg sok ország dilemmáját Cleopas Dlamini, a piciny Szváziföld kormányfője. Márpedig ha a jogos kompenzálás kérdése elvonja a figyelmet a fosszilis energiahordozók kivezetéséről, akkor komoly baj lesz. Az ENSZ szerint ugyanis a jelenlegi pályán haladva 2030-ra a 2010-es szinthez képest a szén-dioxid-kibocsátás több mint 10 százalékkal nő, holott majd a felével csökkenteni kellene ahhoz, hogy a globális felmelegedés ne haladja meg a másfél Celsius-fokot az évszázad végére. A leggyorsabb ütemben szaporodó kontinensre, Afrikára ugyanakkor a tiszta energetikai beruházások mindössze két százaléka jutott az utóbbi két évtizedben.
Az egyiptomi konferencián az egyik lehetséges finanszírozási megoldásként hozták fel a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank teljes átformálását a klímaválságra szabva. Jelenleg a két intézmény főként a gazdag országok pénzéből ad kölcsönöket a fejlődőknek, de kockázati alapon: vagyis a tehetősebbek olcsóbban jutnak forráshoz, mint a leginkább rászorultak. A Mia Mottley, Barbados kormányfője nyáron ismertetett bridgetowni kezdeményezéséből indult javaslatot azonban az IMF és a Világbank vezetői is támogatják. Várakozásaik szerint több ezermilliárd dollárnyi forrást lehetne így előteremteni, ami a legnagyobb nemzetközi pénzügyi program lenne a klímaváltozás elleni küzdelemben- írta a hvg.hu/360.
Kapcsolódó anyagok:
COP27 megállapodás: a gazdag országok kompenzációt fizethetnek a klímaváltozás miatt
COP27: A fejlődők szerint a gazdag országok cserbenhagyják őket
COP27: drámai felhívás egy süllyedő szigetországtól
COP27: kerüljük el a klímapoklot
COP27: tapossuk a gázt a klímapokol felé
Megfigyelés, zavarkeltés: diplomáciai botrány a COP27-en
Megnyílt a COP27 Sarm-es-Sejkben
Mit is ért el a COP27? Már a politikusok sem elégedettek a klímacsúccsal
15 százalékkal növeli a halálozási arányt a klímaválság
A kontinensek közül messze Európa melegszik a leggyorsabban
A leendő brazil elnök harcot hirdetett az erdőirtás ellen
Az EU szigorúbb kibocsátáscsökkentési célokat tervez
