Az ukrajnai, és most az izraeli háború is újult erővel mutatta meg, hogy mire képes a dezinformáció, azonban a fosszilis iparág már lassan 50 éve tudatosan hátráltatja a klímaváltozás mérséklésére irányuló cselekvést, meglehetősen nagy sikerrel, sokszor változatlan recept szerint. A klímaváltozáshoz kapcsolódó dezinformációk főbb megállapításai és rövid összefoglaló:
“Képzeljük el, hogy az a fiatal, aki most, a 2020-as évek elején született, és élete során globális átlagban nagyságrendileg (2-7x) több és durvább szélsőséges időjárási eseményt fog átélni az élete során, mint a nagyszülei, megkérdezi, hogy mik voltak a hírek a 2020-as évtizedben, amikor volt még lehetőségünk mederben tartani a globális felmelegedést?
Válaszul azt fogja kapni, hogy egyes erdőtüzeket „energiafegyverek” okoztak, a meteorológiai szolgálatok „hisztérikusak”, amikor a növekvő hőhullámokról szólnak, és meteorológusokat halálosan megfenyegettek, mert a klímaváltozásról mertek beszélni a tévében.
Nyolc évvel a Párizsi Megállapodás után is újrahasznosított hazugságok tömkelege és az ellenérdekelt lobbi által gondosan felépített és finanszírozott dezinformáció akadályozza a klímacélok végrehajtását. A fosszilis iparág immáron legalább 50 éve alkalmazott stratégiájához pedig újonnan csatlakoztak az élelmiszeripar egyes szereplői.
Visszakeresve, hogy milyen hírek voltak a klímaválság mérséklésének legfontosabb évtizedében (most), olyanokat találnak majd, mint hogy
- A Maui-n történt, több tucat áldozatot szedő erdőtüzet egy interneten terjedő kép szerint egy „energiafegyver” okozta. A valóság az, hogy az egyik égbe nyúló fénysugarat ábrázoló kép a SpaceX egyik rakétájának indítását, a másik egy ohiói olajfinomítóban zajló égetéshez kötődő fáklyát ábrázol.
- A svájci Meteorológiai Szolgálatot hisztérikusnak titulálják a közösségi médiában a hőségriasztások miatt, míg az amerikai Iowa államban felmondott egy meteorológus a halálos fenyegetések miatt, amit azért kapott, mert az éghajlatváltozásról beszélt a tévében.
- Az Egyesült Államok republikánus elnökjelöltje, Vivek Ramaswamy a nemrég lezajlott előválasztási vitán “átverésnek” nevezte az éghajlatváltozást. Igen, 2023-ban még mindig van, aki azt hiszi, a politika határozza meg az éghajlati-rendszer működését.
1977 júliusában James Black, az Exxon vezető tudósa közölte a felsővezetőkkel, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás felmelegíti a légkört és veszélyezteti az emberi életet. A vállalat vezetői tudták, hogy emiatt az országok döntéshozói valószínűleg lépéseket tesznek majd a kibocsátáscsökkentés érdekében.
Az Exxon saját mintavételezést indított a levegőben és az óceánokban lévő szén-dioxid szint mérésére, és éghajlati modellek segítségével igyekezett megérteni a melegedés folyamatát és várható hatását az éghajlatra és a társadalmakra. Az Exxon úgy vélte, hogy saját, szakértői értékeléssel ellátott kutatásai hiteles hangot adnak majd neki a politikai döntéshozatalban, ha a kormányok a kibocsátás szabályozása mellett döntenek. Más fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatok is követték az Exxon példáját.
Jelentősen megváltozott az olajcégek narratívája amikor 1988-ban nemzetközi összefogás keretében a világ vezetői konferenciát tartottak a klímaváltozásról és megalakult az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC). Az olajvállalatok ekkor okosan szponzorálták a konferenciát, szerepet vállalva az általános nézőpont alakításában. Ismerős történet?
A következő nemzetközi klímapolitikai tárgyalás (COP28) már a helyszín és a vezető bejelentése óta borzolja a kedélyeket, mert a 2023 novemberében megrendezésre kerülő klímacsúcsot az olajnagyhatalom Egyesült Arab Emírségekben rendezik, a világ egyik legnagyobb olajvállalatát vezető al-Dzsaber szultán vezetésével, aki az ország ipari és technológiai minisztere is egyben. A volt éghajlatvédelmi megbízott megújuló energia céget is vezet, de nagy kérdés, hogy ténylegesen a fosszilisekről való leválást támogatja-e majd.
Bár az első klímacsúcsok idején már tudták az olajvállalatok, hogy pontosan mit okoz az üvegházgáz kibocsátás, mégis azt az álláspontot képviselték, hogy nagy bizonytalanság van a várható hatásokban és nincs szükség sürgős cselekvésre. 1995 végén Leonard S. Bernstein, a Mobil Oil Corporation tudósa elkészített a fosszilis iparág számára egy összefoglalót, melyben leírta, hogy az ember által az éghajlatra gyakorolt hatás lehetősége jól megalapozott tudományos tényeken alapul, ami nem tagadható. Később azonban azt az álláspontot hangsúlyozta, hogy még mindig nem lehet pontosan megjósolni az éghajlatváltozás nagyságrendjét (ha lesz ilyen) és hatását. Mindezt annak ellenére, hogy már a 20 évvel korábbi 1977-es Exxon tanulmányt megelőzően is kapott figyelmeztetést az olajipar a fosszilisek égetésének veszélyeiről. Teller Ede 1957-ben elsőként hívta fel az iparág figyelmét az üvegházgáz kibocsátás okozta várható kockázatokra.
Persze nem kell a jövőbe tekintenünk, hogy átéljük az értetlenségüket, amikor megfogalmazódik bennük: hogyan lehetséges, hogy évtizedek óta tudták az emberek mit okoz az üvegházhatás, mégsem cselekedtek? Hasonló lehet ahhoz, amit az 1990-es évek generációja él át, most, mikor már tudjuk, hogy az ExxonMobil (a világ legnagyobb tőzsdén jegyzett olaj- és gázipari vállalata) kutatói megbecsülték a felmelegedés várható mértékét, ez azonban cselekvés helyett a halogatás és tagadás folyamatát indította el.
Adatmanipuláció, kiragadott információk, hangzatos állítások és zöldre mosás
A COP28-on Jennie King, a Stratégiai Párbeszéd Intézetének (ISD) éghajlatkutatási- és politikai vezetője szerint nem a dezinformáció hagyományos formái lesznek terítéken abban az értelemben, hogy hazudnak majd a nap- és szélenergia megbízhatóságáról, hanem valószínűleg a zöldremosás formái. Innovatív szereplőként tűnhetnek fel például az élelmiszer rendszerekhez köthető szektorok, melyek összesen a világ kibocsátásának több mint egyharmadáért felelősek.
Mivel a legnagyobb vállalatok – különösen a hús- és tejipari cégek – egyre jobban aggódnak a jelentős kibocsátással járó tevékenységük miatt, várhatóan az olaj- és gázipar által jól ismert taktikákhoz folyamodnak, amelyekkel az érdemi cselekvésről próbálják elterelni a vitát. A probléma abban rejlik, hogy olyan koncepciókkal példálóznak, mint például a regeneratív mezőgazdaság, melynek fontos szerepe van a levegő- és vízszennyezés, valamint a kibocsátások csökkentésében, továbbá a biodiverzitás helyreállításában. Ha jól csinálják.
A hús és tejipar (melyek a globális üvegházgáz kibocsátás mintegy 14,5 %-ért felelősek) szerint például a legelő állatállomány fontos szerepet játszik a legelők regenerálásában és megőrzésében, amelyek fontos globális szén-dioxid-nyelőként működhetnek. Az viszont nem jelenik meg az érvelésben, hogy a marhatenyésztés felelős az erdőírtások több mint 40%-ért.
Az elmúlt 1-1,5 évben némi nyugalmi állapot után újult erőre kapott a klímatagadás, az új narratíva a “ne bízz a tudományban” helyett sokkal inkább a “ne bízz a tudósokban.” Az eszköztár új része a megoldások, mint például a megújuló energiák kétségbe vonása, drágának való beállítása, ami a Nemzetközi Energia Ügynökség és más szervezetek szerint sem áll összhangban a valósággal.
A kritikus gondolkodás és az éghajlatváltozással kapcsolatos (hiteles) ismeretek oktatása jelentősen csökkentheti a téves információk és hamis állítások terjedését. Az EU is felveszi a kesztyűt a zöldre mosással szemben és 2026-tól betiltja a „klímasemleges” és „öko” címkék használatát a termékeken, ha az adott cég nem tudja bizonyítani, hogy tényleg környezetbarát a termék.”
A másfélfok cikkének szerzője Szabó Amanda Imola, meteorológus-éghajlatkutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Doktori Iskolájának doktorandusza.
Nyitókép: Fake news forrás: depositfotos
