A rovat kizárólagos támogatója

Szennyvíz került a karsztba, ezért a Miskolci Ökológiai Intézet megkereste az illetékes hatóságokat. Ők válaszoltak is, ami igen tanulságos.

A Miskolci Ökológiai Intézet környezeti tanácsadó irodájához 2002. január 2-án már kora reggel érkezett egy bejelentés, miszerint egy miskolci turista azt tapasztalta, hogy Bükk-fennsík egyik kistelepülése – Répáshuta határában lévő szennyvíztisztítóból folyamatosan gumicsövön vezetik az árokba a szennyvizet. A havon nyilvánvalóan egyértelmű a cső végétől egy barnás büdös fekália folyam indul el a karsztba, és bizony 50 méter után el is tűnik- mondta a tanácsadó iroda vezetője: F. Nagy Zsuzsa.
Répáshután közel 200 család kb. naponta 50 köbméternyi szennyvizet termel. A bükki karszt az egyik legjobb minőségű vizet bocsátja több százezer ember számára. Elvileg klórozni sem kellene, ami karcinogén hatású. Sajnos a forrásoknál ezt az egészségügyi hatóságok jelenleg előírják. A 900 méteres fennsíki felszíni vizek, és ezzel a szennyeződések is akár néhány óra alatt a hegylábi forrásoknál megjelennek.

Eddig Répáshuta szennyvize hova került? Kérdeztem F. Nagy Zsuzsát.

Nem tudták elvezetni Répáshuta szennyvízét egy másik településre, tehát a központi rendszerre nem tudták rávinni, mert rendkívül távol lett volna. Ezért úgy gondolták, hogy megkísérlik egy biológiai szennyvíztisztító kiépítését. Ez megtörtént, de az az igazság, hogy 8 éve folyamatosan problémát okoz. Tehát a működése sosem volt zavartalan, azonban most egy pályázat révén újabb pénzhez jutottak, hogy egy utóülepítőt építsenek, és javítsák tulajdonképpen a rendszer stabilitását, és tisztább víz folyjon ki a szennyvíztisztító kimeneti pontján. Ami számunkra érthetetlen, hogy egy ilyen beruházást hogyan lehetett elkezdeni késő ősszel, ami köztudomású, hogy ilyen tengerszint feletti magasságban lefagy a karszt október közepétől és májusig meg sem moccan. Szinte előre borítékolni lehetett azt, hogy itt szennyvízszippantó autókkal a keletkező napi 50 köbméter szennyvizet nem lehetett elvinni. Véleményünk szerint (a beadványunkban is ez szerepel), a környezetvédelem egyik legfontosabb alapelvét az elővigyázatosság elvét a műszaki közreműködő kivitelező, beruházó nem vette figyelembe.
Az önkormányzat tulajdonában van a tisztító, de egy cég működteti. Egy kivitelezők bíztak meg pályázati pénzből, hogy ezt a beruházást megvalósítsa. De véleményünk szerint rendkívüli rossz időpontban. Amit én javasoltam, mint környezeti tanácsadó a beadványunkban, – a vízügyi, környezetvédelmi, természetvédelmi és az egészségügyi szakhatósághoz fordultunk azonnali eljárást kérve,- hogy rendeljenek el mindaddig vízkorlátozást, amíg az üzemeltetését nem tudják garantálni ennek a szennyvíztisztítónak.
A jég miatt lehetetlen elszállíttatni a szennyvizet, egy-két fordulót ha meg tudnak tenni ezen a síkos, jeges úton ezek a nagy szippantókocsik, de itt a 90 százaléka becsléseink szerint belejut a karsztba, jelenleg ennek a napi 50 köbméternek.

Mi lehet a megoldás? Lehet vízkorlátozást kérni, de akkor nem tudnak fürdeni rendesen, a WC-t nem tudják annyiszor használni az ott élők.

F. Nagy Zsuzsa:- Én nem tudom, hogy mi lehet a megoldás, de a kárt csökkenteni csak ezzel lehet véleményem szerint, megakadályozni nem lehet, és aki ezt a helyzetet teremtette, annak kellene elszámolni, és azt kellene elszámoltatni a kialakult állapottal kapcsolatban. Itt most Répáshuta megemlítődik, de sajnos Bükk-fennsíkon és a karszton működő számos település és turisztikai intézmény nem megfelelően és nem kellő technikai háttérrel oldja meg a szennyvíz kezelését. Ez nagyon-nagyon sokba kerül nekünk mint lakosoknak, és úgy gondolom, hogy a jövőben az EU- csatlakozás előírásainak megfelelően sürgősen konkrét terveket kellene készítetni, és elgondolkodni azon, hogy milyen alternatívák léteznek, mert léteznek alternatívák.

Sarkadi Péter riportja elhangzott a Petőfi adó Zöld jelzés c. műsorában 2002.01.24.-én.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

A történet folytatása.

Levél F. Nagy Zsuzsától. 2001. 01. 27.-én.

A répáshutai szennyvizes ügyben tájékoztatlak a történtekről.

A felügyelőség a vízüggyel helyszínel, majd jegyzőkönyvükben és levelükben ezeket írták:
“… a panaszban jelzett korábbi szennyezés nyomai helyenként felfedezhetők, az útárok, illetve a befogadó Hór patak felé szennyvízelvezetés nem történik, és nincs is ehhez ideiglenes létesítmény kiépítve.”
(Az általunk néhány nappal hamarabb készített felvételeken egyértelműen látható, hogy a fehér hóban fel méter szélességben buggyan ki egy 5 cm átmérőjű gumicsövön a szennyvíz.
Búvárszivattyú + gumicső = ideiglenes létesítmény)

“A szennyvíztisztító telep technológiai bővítésének kivitelezési munkálatai még most is tartanak, mert a tervezett üzembehelyezés meghibásodása miatt nem történt meg. Az átalakítás ideje alatt a szennyvíz elszállítása szippantó kocsival történik. A jelzett időszakban, a rendkívüli időjárási körülmények okozta kedvezőtlen útviszonyok miatt ez nem volt megvalósítható, így a szennyvízelöntés megakadályozása érdekében ideiglenesen
a szennyvíz az útárokba került bevezetésre. Az üzemeltető ezt az állapotot megszüntette, és az esetlegesen előforduló újabb problémák kezelésére hatékony intézkedési tervet dolgozott ki.
A mulasztás miatt a Vízügyi Igazgatóság felszólította az üzemeltetőt, hogy a rendkívüli üzemállapottal kapcsolatos bejelentési kötelezettségének tegyen eleget.

“A kifogasolt állapotot Január 12-én az üzemeltető megszüntette, várhatóan az átalakított szennyvíztisztító mű január 23.–ra ideiglenes üzembe helyezésre alkalmas állapotba kerül. Addig a keletkező mintegy 12 köbméter/nap mennyiségű szennyvizet szippantó kocsival elszállítását biztosítja.”
(Az üzemeltető telefonon 50 köbméter/nap keletkező szennyvízről tájékoztatott még január elején. Hogy lett a negyede, amikor a 370 fős településen a fajlagos értékekkel számolva minimum 25 köbméter kell, hogy keletkezzen.)

Részlet a Felügyelőség Gyulai Ivánhoz (Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért vezetője) írt leveléből:
“Kérjük, hogy az elkövetkező jövőben a környezetszennyezésre utaló bejelentéseket, melyeknek súlyos környezetkárosító következményei lehetnek, Felügyelőségünkre hivatalból Ön, mint az Intézmény felelős vezetője tegye meg.”
Magyarán a szennyezőnek ejnye- bejnye, jelentgesse, hogy éppen szennyvizet enged a bükki ivóvízbázisba, s ezzel el van intézve. De a környezeti tanácsadó, aki nem ugrik be már minden “kitudja igaz-e bejelentésre”, hanem előbb tájékozódik, dokumentumot készít, üldözi a polgármestert és az érintett cégeket, hogy megalapozott és valós információkat továbbíthasson, az bizony a környezet ellensége. Az, hogy hetekig folyt a le a karsztba eltörpül a néhány napos jelzés mellett.

Mindezek után maradt néhány kérdés:

– Miért nem történt pontos megállapítás mennyi szennyvíz jutott a műszaki átépítés során a karsztba, erre szolgálna az üzemnapló?
– Miért nem derült ki a vizsgálat során, hány fordulót oldottak meg szippantó kocsikkal, s mikor (a szállítást igazoló dokumentumokból ez kiderülhetne).
– Miért nem történt mintavétel a helyszínelés során?
– Környezetkárosítás büntette miatt miért nem indult eljárás és bírság megállapítása?
– Miért nem vizsgálta az ANTSZ, hogy az ivóvízhálózatban feltűnt-e a szennyeződés (vagy megoldottak a klórozás mértékének növelésével?
– Miért nem vizsgáltak az elővigyázatosság elvének megfelelően azt, hogy ki es hogyan engedélyezhetett téli időszakban ilyen beruházást a bükki karszton?
-Miért kell ilyen megértőnek lenni, hogy a kedvezőtlen útviszonyok miatt evidens, hogy nem történik szállítás?

Pozitívum:
A riport kapcsán hívott egy Diósgyőrből elszármazott, Budapesten éppen alternatív szennyvízkezeléssel foglalkozó úriember, hogy szívesen segítene a jó technológia kiválasztásában. Meg jó, hogy az ország más részein élnek lokálpatrióták, ha már Miskolcra ez nem jellemző.

Üdvözlettel: F. Nagy Zsuzsa
okolint@hu.inter.net

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás