Meghatározó pozícióba került tizenöt tudós Európában: a 2021-es Európai Klímarendelet által létrehozott, Eory Vera személyében magyar taggal is rendelkező Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testület (ESABCC) jelentős politika- és jogszabályformáló véleményt fogalmazhat meg a közeljövőben. A testület soron következő, mérföldkövet jelentő javaslata az Unió 2040-es kibocsátási határértékekre vonatkozóan június közepére várható, megelőzve és iránymutatást adva az Európai Bizottság számára, aki erre vonatkozó, 2024 első felére várható javaslatát dolgozza ki éppen. A testület mandátuma ezen túlmenően magában foglalja nemcsak az Európai Bizottság által kidolgozásra kerülő, egyéb kulcsfontosságú klímajogszabályok véleményezését, hanem a testület javaslatot is tehet az Unió jövendő klímaváltozással kapcsolatos politikájára, valóban hidat képezve a tudomány és a politika között.
A koppenhágai székhelyű összeurópai testület mellett 12 tagállamban különálló, nemzeti szintű klímatanácsok is működnek, amelyek értékelik, véleményezik – és ezáltal segítik a tagállami kormányokat abban, hogy az uniós klímacélok ne csupán papíron létezzenek, hanem meg is valósuljanak. Bár Magyarország rendelkezik a 2050-es klímasemlegességet célként kitűző klímatörvénnyel, annak végrehajtására, rendszeres felülvizsgálatára és értékelésére nincs semmilyen független intézményi, strukturális garancia, így itthon is nagy szükség volna hasonló jogokkal bíró testület felállítására.
2021-ben az Európai Unió 27 tagállama adta a világ szén-dioxid kibocsátásainak a 7,33%-át, azaz az EU mint blokk, benne Magyarországgal, továbbra is a világ egyik legnagyobb üvegházhatású-gázkibocsátója. Az EU világpolitikai jelentősége azonban túlmutat saját kibocsátásán: a villággazdaságban elfoglalt szerepe miatt az EU intézkedései meghatározó módon befolyásolják a világgazdaság többi szereplőjét, amelyekhez az EU gazdasága ezer szállal kötődik. Ha a történelmi felelősséget vizsgáljuk, akkor a számok még erőteljesebbek: 1751-2017 között az EU28 (még az Egyesült Királysággal) felelt a világ kibocsátásainak 22%-ért. Ennél többet csak az Egyesült Államok bocsátott ki. Nem mindegy tehát, hogy merre mennek a kibocsátások Európában és milyen irányba próbálja terelni az EU a nemzetközi klímapolitikát.
Részletek a másfélfok elemző cikkében >>>
