Azok az autósok, akik gázolajos járművel közlekednek, 50 százalékkal drágábban parkolhatnak hamarosan London belvárosában. Sadiq Khan polgármester létrehozna tiszta levegőjű zónákat, ahova a régi autók “aranyáron” hajthatnának csak be.
A Westminster City Council határozta el, hogy ilyen módon tesz valamit a leginkább környezetszennyezőnek tartott – legalábbis a szálló por szempontjából – dízelek ellen. Idén április elejétől minden autós, aki ezen a területen akar parkolni és dízel járműve van, annak a szokásos 4,9 fontos parkolási díj helyett 7,35 fontos díjat kell majd fizetnie. (Egyelőre a helyi lakcímmel rendelkezőkre nem vonatkozik a rendelet.) Az intézkedést -ami bár igencsak részrehajló – indokolja, hogy Londonban is elég súlyos szmoghelyzet alakult ki mostanság.
Az elmúlt napokban például kiadták ott is a legmagasabb fokozatú figyelmeztetést, amire régóta nem volt példa.
London mindezen sarcok mellett szintén beszállt az elektromos autózás támogatásába és 13 millió fontot különítettek el olyan ösztönzőkre, amelyekkel az elektromos autók vásárlását támogatják. A nemrégiben megválasztott új londoni polgármester, Sadiq Khan például azt találta ki, hogy létrehozna tiszta levegőjű zónákat Londonban, ahova a régi autóknak például a szokásos általános behajtási díjon (dugódíjon) felül plusz 12,5 fontot kellene fizetni óránként, ami biztosan elég hatékony távoltartást jelentene.
London történelmileg híres volt sokáig rossz levegőjéről. Eleve London-típusú szmognak hívták a kénes, sárgás fűstködös levegőt, ami a várost jellemezte. Ezt elsősorban fosszilis tüzelőanyagok (főleg szén) nagymértékű felhasználása váltotta ki, ami kormot, szálló port és ezzel együtt a felgyűlő kén-dioxid kicsapódását eredményezte és csendes gyilkosként emlegették – írta a hvg.hu.
Csak szívunk és kínlódunk. A világ szmogtörténelme
Több napja az ország sok településén a London-típusú, más néven téli szmog nehezíti az életet. A füstköd korántsem új keletű jelenség – tudtukon kívül már a dél-amerikai spanyol hódítók is előidézték. „…a Földet a pokollal teszi hasonlatossá”.
Hogy mióta keseríti meg az emberiség életét a szmog? Nos, már az ókorban is lecsapott nagy ritkán a füstköd, s a középkor végén az ipar fejlődésével egyre gyakoribb jelensége lett a fejlett világnak, különösen az ipari forradalom motorjának, Angliának. Igaz, a szigetországban már korábban is gondot okozott olykor-olykor a légszennyezettség: hatalmas mennyiségű kőszénnel rendelkeztek, míg fában hiányt szenvedtek, a fűtést ezért széntüzeléses kályhákkal oldották meg.
Amikor például Eleanor királyné 1257-ben látogatást tett a notthingami kastély vidékén, annyira kellemetlennek érezte a szénfüsttel telített levegőt, hogy korábbi terveivel ellentétben hamarosan tovább is állt. Fia, I. Edward (1272–1307) – akit Arany
János is megörökített A walesi bárdokban – pedig 1306-ban a fővárosban terjedő bűz miatt halálbüntetés terhe mellett betiltotta a széntüzelést. A törvényi szigor idővel lazult, s bár a szabályozással újra és újra próbálkoztak (még I. Erzsébet is kiadott egy erre vonatkozó rendeletet), igazából egyik sem hozott eredményt. Az ipar fejlődése, különösen az újkor hajnalától fogva, egyre több energiahordozót követelt, és a fellendülést akasztotta volna meg, aki a szén felhasználása ellen komolyabban fellépett volna.
Nem véletlen, hogy egy kortárs 1659-ben Londonról azt írta, „olyan füstfelhő borítja, amely a Földet a pokollal teszi hasonlatossá”.
