“Könnyeim után most a harag öntött el. Egyszer valaki őszintén csodálkozva kérdezte: hogy lehet az, hogy ha az emberi alkotásokat tönkreteszik, azt vandalizmusnak hívjuk, de ha a természet művét, Isten teremtményeit semmisítik meg, azt haladásnak mondjuk…”
A Föld erdeinek szörnyű pusztítása korunk egyik legsúlyosabb ökológiai katasztrófája. Az egyik ok, amiért elhagytam a gombei paradicsomot, és világjáró életet kezdtem, az volt, hogy 1986-ban egy konferencián rádöbbentem, milyen gyors ütemben tűnnek el az afrikai esőerdők, és hogy megdöbbentő a csimpánzok, gorillák és más állatok számának csökkenése kontinensszerte. Nyugat- és Közép-Afrikában külföldi fakitermelő vállalatok működtek az erdőkben. Feltáró utakat korábban megközelíthetetlen erdők felé a bozóthús-kereskedelem érdekében. A népesség pedig mindenütt nőtt, ezért egyre több és több földet vettek művelés alá, illetve használtak legeltetésre.
Jelenleg, 30 évvel ama bizonyos konferencia után az erdők elleni roham ugyanúgy folytatódik tovább. Ez nem pusztán környezeti tragédia, de egyben bűntett az anyatermészet ellen, és ez mélyen érinti létezésemet. Volt idő, mikor elődeink az erdőben éltek, én pedig ösztönös és eredendő szükségét érzem, hogy fák között járjak. Napjainkban minden eddiginél fontosabb, hogy befolyást gyakoroljunk a politikacsinálókra és a nagyvállalatok vezetőire. Erdeink folytatódó kiirtásának üteme és mértéke elborzasztó, nincs vesztegetni való idő.
Szerencsére vannak elkötelezett emberek. (…)
Nem hiszem, hogy túl késő lenne megfordítani a folyamatokat, és ezért indítottam útjára a Roots & Shoots (Rügyek & Gyökerek) mozgalmat. Szinte bárhová megyek évi háromszáz napnyi utazásaim során, hallok olyan projektekről, ahol gyermekeink segítő kezet nyújtanak az általunk kifosztott helyek rendbetételéhez.” (Jane Goodall: A remény magvai, Libri Kiadó)
A világhírű etológus, Dr. Jane Goodall, ENSZ békenagykövet háromnapos magyarországi látogatása során mindössze egy nyilvános előadást tartott, valamint vezetett egy szakmai workshopot pedagógusok számára a közel 100 országban működő, most 25 éves Roots & Shoots (Rügyek & Gyökerek) környezeti nevelési programról, amely játékos formában, saját élményeken keresztül kívánja megszerettetni a gyermekekkel a környezettudatos életmódot. (afoldgomb.hu)
Jane Goodall részt vesz egy megmentett csimpánz szabadon engedésében. A csimpánz váratlanul fejezi ki háláját:
A világ talán legismertebb etológusa tegnap a Tüskecsarnokban tartott előadást. Előtte újságíróknak beszélt, az MTI összefoglalója szerint arról, hogy az emberiség képes a Föld élővilágának megmentésére, a kérdés az, maradt-e még elég idő erre
A brit Goodall, aki főemlőskutatóként lett világhírű, az utóbbi években az ENSZ békenagyköveteként járja a világot, (jelenleg 82 évesen évi 300 napon áz) hogy a környezet védelméről beszéljen. Szerinte sok, környezetért aggódó ember tehetetlennek érzi magát, amikor szembesül az élővilág pusztulásával, a kihaló fajokkal, a környezetszennyezéssel és a klímaváltozással.
Nekik azt üzeni, hogy igenis számít, mit tesznek, ugyanis ha elég embert sikerül meggyőzni arról, hogy belegondoljon mindennapi döntéseinek következményeibe – például, hogy amit vesz, annak előállítása okozott-e szenvedést állatnak vagy embernek -, akkor van remény tenni a bolygót elpusztító, fogyasztásra épülő gazdasági berendezkedés ellenében.
"Három nagy probléma van, és mindegyik megoldhatatlannak tűnik. Az első a szélsőséges szegénység. Ugyanis ha igazán szegény vagy, kivágod a fákat vagy elpusztítod a környezeted, mert így próbálsz megélhetést teremteni magadnak, gabonát termeszteni vagy valamiféle nyersanyagot árusítani. Ha pedig városban laksz, rákényszerülsz, hogy mindenből a legolcsóbbat vedd, ami rendkívül pusztító módon is készülhetett"
– mondta el Budapesten Goodall, majd azt is hozzátette, hogy az igazán szegényektől nem várható, hogy az élővilágért aggódva etikai döntésként gondoljanak betevőjük megszerzésére.
"Egyrészt tehát probléma a szegénység, másrészt az a többségünk fenntarthatatlan életmódja is. Szintén fenntarthatatlan, sőt, szinte erkölcstelen a nagyon gazdagok életmódja. Végül probléma az emberiség lélekszámának növekedése is. A klímaváltozás közvetlen következménye ennek a három együtt ható tényezőnek"
A főemlőskutató pályájáról mesélve felidézte, hogy élete egyik legmeghatározóbb pillanatként tartja számon, amikor a gombéi erdőségben az általa megfigyelt egyik csimpánz a félelmét hátrahagyva először közelítette meg, evett a kezéből, és hagyta, hogy kövesse őt az erdőben. Beszélt arról is, hogy a csimpánzok minden más élőlénynél jobban hasonlítanak ránk. Akár 60 évnél is tovább élnek, személyiséggel és hozzánk hasonló érzelmekkel bírnak, valamint képesek eszközöket készíteni és használni.
Az emberi kultúra a definíciók szerint olyan viselkedésminta, amely úgy öröklődik egyik generációról a másikra, hogy a fiatalok megfigyeléses tanulással sajátítják el az idősebbektől. Ugyanígy működik az eszközhasználat a csimpánzoknál is, vagyis mondhatjuk, hogy egyfajta primitív kultúrával rendelkeznek.
Jane Goodall arról is beszélt, hogy bár korábban valóban többet tudhatott mindenki másnál a csimpánzokról, azonban ma már nem sorolja magát a legjelentősebb szakértők közé, viszont továbbra is próbál lépést tartani a legújabb kutatási eredményekkel. Mint fogalmazott, az őt követő kutatók már minden tudnak, amit ő tudott, de emellett számos újdonságot is megtanulnak.
Arra a kérdésre, hogy honnan nyeri a motivációt a környezetvédelemért tett erőfeszítései folytatásához, a 82 éves csimpánzkutató úgy válaszolt: egyrészt annyi minden kapott a csimpánzoktól, hogy igyekszik visszafizetni a tartozást, másrészt felelősséget érez unokái jövőjéért, miközben a világ láthatóan hatalmas bajban van.
