Az ENSZ friss becslései szerint India lakosságának dinamikus növekedése mára oda vezetett, hogy a népeség meghaladja Kínáét. Ez a becslések szerint 1,428 milliárd főt jelent, hamarosan pedig Kína és Hongkong együttes lélekszámát is átlépi majd India népessége.
A New York Times szerint a váltás csak részben köszönhető annak, hogy Indiában továbbra is folyamatosan nő a népesség: Kínában ezzel párhuzamosan csökkenés mérhető. A két hatás együttese miatt 2023-ban India vált a világ és egyben a történelem legnépesebb országává azután, hogy tavaly hivatalosan is 8 milliárdan lettünk a Földön.
Hogy egészen pontosan hány fővel is éri el az ország az elsőséget, még egy darabig bizonytalan, mert a szubkontinensen már másodszorra halasztották el a népszámlálást. Ennek ellenére a becslések és a korábbi felmérések alapján jól látszik, hogy az indiai demográfiai mutatók kedvezőbbek, mint az öregedő Kínában.
Ugyanakkor a növekedés számos problémát is magával hoz: India egyes régióiban a népesség még mindig túl gyorsan növekszik a gazdaságukhoz képest, és sokkal több munkaképes fiatal van, mint ahány állást be lehet tölteni. Más részeken azonban – különösen a fejlettebb délen, ahol a nők több oktatásban részesülnek, és sikeresnek bizonyultak a családtervezési programok – a népesség már tetőzött. Ott a fiatal családok ritkán nevelnek kettőnél több gyereket.
Közel másfél milliárd ember fizikai szükséglete borzasztóan megterheli India környezetét. De ahogy az ország kiemelkedik a legmélyebb szegénységből, többé nincs kitéve a régi éhínségeknek. Ehelyett a világ legnagyobb munkaerőjének távoli jövője néhányakat arra késztet, hogy reménykedjenek egy kialakulóban lévő „indiai évszázadban”. A munkaerőpiacon óriási a túlkínálat, Indiában alacsony a gyermekek és a nyugdíjasok aránya a munkaképes korú lakossághoz mérve. Viszont a bérek majdnem egy évtizede stagnálnak. A növekedés pedig tovább fokozza az egyenlőtlenséget az elemzők szerint.
Az 1990-es évek elején, amikor Kína felgyorsította a piaci reformokat, nagyjából követte mások mintáját Kelet-Ázsiában – Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon – és az exportvezérelt gyártás bajnokává vált. Olyan gazdaságot épített fel, amely ma több mint ötször akkora, mint Indiáé.
A nyugati országok most rohannak felkarolni Indiát Kína alternatívájaként. De továbbra is fennállnak azok az akadályok, amelyek visszatartották Indiát abban, hogy ugyanazt a programot kövesse az elmúlt 30 évben: a nem hatékony kormányzás, az elégtelen infrastruktúra, az alapfokú oktatásra és az egészségügyre fordított csekély kiadások, valamint a föld- és munkaerő-használatot korlátozó törvények. A Narendra Modi miniszterelnök által támogatott „Make in India” program, immár nyolcadik éve, lassan indult be. Vietnam és Banglades többet vett át a kínai gyárakból, mivel az ottani munkaerőköltségek emelkedtek.
India gazdasági története nem lesz Kína megismétlése. India számos módon emelkedhet fel, különösen, ha az ipari gyártás már nem tölti be azt a központi szerepet a világgazdaságban, mint korábban.
Nyitókép: embertömeg Hindu vallási ünnep Mumbaiban. Fotó: Indranil Aditya NurPhoto via AFP
