Tegnap este immár 23. alkalommal nyitotta meg a magyar természetfotósok legnagyobb seregszemléjét az idén 25 éves Naturart. A szövetség pályázatán ismét Máté Bencét választották az év természetfotósának, vele együtt 62 kiváló hazai fotós kapott kiemelést. Érdemes elmenni a Magyar Természettudományi Múzeum kiállítására, melyből ízelítőül pár képet közlünk.
Az idén negyedszázados jubileumát ünneplő naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége 23. alkalommal írta ki hazánk és a régió legrangosabb természetfotó-pályázatát. A zsűri összesen több mint 3400 képből válogatott, és az értékes, komoly szakmai elismerést jelentő díjakért az utolsó fordulóban több mint hatvan alkotó 102 műve versengett.
A zsűri döntése értelmében a „Canon – Az Év Természetfotósa 2015” pályázat fődíját, Az Év Természetfotósa elismerést Máté Bence nyerte el. A világszerte sikert sikerre halmozó természetfotós ötödik alkalommal érdemelte ki a szakmai díjat. Az Év Ifjú Természetfotósa a szabadkai Szekeres Levente lett, aki a pályázat történetében az első határon túli nagydíjas. Az Év Természetfotója címet Máté Bence „Lépéselőny” című képe nyerte. A pályázat legszebb képeiből tegnap este kiállítás nyílt a Magyar Természettudományi Múzeumban, mely 2016 január 27-ig tekinthető meg Budapesten a VIII.kerületi Ludovika téren.
Lépéselőny (Az év természetfotója) (Fotó: Máté Bence / Canon – Az Év Természetfotósa 2015)
A sötét és fagyos éjszakában különleges látvány tárult elém, amikor megvilágítottam a lesem előtti vízfelületet. Gémek, rókák és vidrák a fénnyel mit sem törődve élték aktív életüket, számomra ismert környezetben, ám ez idáig láthatatlanul. Tizenöt év alatt már sok száz napot töltöttem halászó gémek és kócsagok fotózásával, az idei télen a mesterséges megvilágításnak köszönhetően mégis sikerült teljesen új képi világot alkotni. 47 napot és éjszakát fotóztam szünet nélkül, annyira magával ragadott az extrém fényviszonyokkal való képalkotás. Korábban sokat dolgoztam már vakufény mellett éjszaka, de ahhoz képest a folyamatos megvilágítás rengeteg új lehetőséget kínált. Hosszú expozíciós idő alatt a madarak mozgásukkal hozták létre a kompozíciót, minden egyes képet teljesen egyedivé téve ezzel.
Az idén 25 éves naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége, rögtön a megalakulása után, első feladatai egyikeként olyan fotópályázat megrendezését tűzte ki célul, amely alkalmas arra, hogy a magyar természetfotósok rendszeresen összemérhessék képességeiket, és a nagyközönség előtt is bemutathassák legszebb alkotásaikat. Ennek szellemében hirdettük meg, immár 23. alkalommal, Az Év Természetfotósa pályázatot, amely névadó támogatója idén a Canon.
A zsűrizés ezúttal is a legszigorúbb szakmai és etikai alapelvek alapján történt. A teljes transzparencia jegyében – a világon elsőként – a naturArt vezette be azt a rendszert, amelyben a képek elbírálásának első két fordulója az internet teljes nyilvánossága előtt zajlik, és a világ bármely pontjáról nyomon követhető az is, hogy melyik képre hány pontot ad a komoly szaktekintélyekből álló zsűri. Ezen túlmenően a hét értékelésből a legalacsonyabb és a legmagasabb pontszám ki is esik. Ennek a mérési rendszernek eredményeként egyre jobb és újszerűbb képek kellenek ahhoz, hogy a döntőbe kerülhessenek.
Gladiátorok (Az emlősök viselkedése kategória, 2. díj) (Fotó: Laki Zoltán / Canon – Az Év Természetfotósa 2015)
A képen látható rókák élelemszerzés és táplálkozás közben csaptak össze, hogy az egyik elvegye a másiktól a már félig megrágott belsőséget. A harc hevében – ami gyors és elég intenzív volt – sikerült megörökítenem azt a pillanatot, amikor a megtámadott róka szájából szó szerint kirepült a zsákmány.
Jéglabirintus (Kompozíció, forma és kísérletezés, 1. díj) (Fotó: Haarberg Orsolya / Canon – Az Év Természetfotósa 2015)
2014 januárja nagyon különleges volt a Lofoten-szigeteken. A hőmérséklet heteken keresztül 0 oC alatt maradt, és nem volt csapadék. A tavakon vastag jégkéreg nőtt, még a tenger közvetlen közelében is – az átlátszó jég alatt dermedt hallgatásba burkolózott a tavak mélye. Ennek a tónak a felületén gyönyörű mintázatba töredezett a jég, ami a partján emelkedő függőleges sziklafal tetejéről látszott a legjobban. Két héten keresztül mindennap felmásztam erre a hegycsúcsra, hogy lássam, hogyan változik a jég mintázata. Január végén a nap már elég magasan járt az égen ahhoz (karácsony táján egy hónapig nem emelkedik a horizont fölé), hogy déltájban alacsony szögből megvilágítsa a jég felszínét. Ekkor kértem meg a páromat, hogy menjen rá a jégre (biztonságos volt!) – egyedül ez adhatott viszonyítási alapot a jég elképesztő mintázatához.
Tűzijáték (Az emlősök viselkedése kategória, 1. díj) (Fotó: Máté Bence / Canon – Az Év Természetfotósa 2015)
Az elmúlt négy év legszerencsésebb pillanatai voltak, amikor a vidramama előttem tanítgatta halászni picinyeit. Olyannyira mesébe illő történet volt, hogy mozdulatról mozdulatra azokat a jeleneteket figyelhettem meg, mint amikor Karak tanítja vadászni a kis Vukot. Az első héten a bébividrák még nem tudtak a víz alá merülni a gyenge izmaik és a bundájukban rekedt levegő miatt, de igen hamar eltanulták anyjuktól a halfogás mesterségét. Két héttel az első megjelenésüket követően már önállóan is zsákmányoltak. Ezt a fotózást kétéves előkészületi munka, lesépítés és kísérletezés előzte meg. A tervek szerint éjszakai madárfotózásra épült a rendszer, a vidrák csak bónuszként jelentek meg. Amikor végre minden összeállt, és egy hónapot a fotózásuknak szentelhettem, éppen akkor jelent meg először egy egész vidracsalád a lesem előtt.
Iszapbirkózás (A madarak viselkedése kategória) (Fotó: Máté Bence / Canon – Az Év Természetfotósa 2015)
A kamera előtt extrém közelségben szűrögetik az iszapot a rózsás flamingók a franciaországi Rhône folyó deltájában. Míg máshol a flamingók százméteres távolságból elmenekülnek az embertől, a Pont De Gau parkon belül ugyanazokat a madarakat akár öt méterről is meg lehet figyelni séta közben. Ez a közvetlen viselkedés a húszéves rendszeres etetésnek, a háborítatlanságnak és a látogatók állandó jelenlétének köszönhető. Ez a hely évente százezer látogatót vonz, és felhívja a figyelmet arra, hogy fontosnak érezzük környezetünk megóvását. A fotó egy akváriumba helyezett fényképezőgéppel, távirányítással készült.
További információ (képek letöltése, sajtóanyagok) >>>
Az Alexandra Kiadó jelentette meg a pályázat fotóalbumát. Az év természetfotói Magyarország 2015 c. albumban a képek mellett a készítéssel kapcsolatos kulisszatitkokról is olvashatunk – a kiadvány mától kapható a könyvesboltokban.
