A közelmúltban megérkeztek az első ugartyúkok a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére. Jellemzően azokat a revíreket foglalták el, ahol a korábbi években is fészkeltek.
Magyarországon az extenzív állattartás visszaszorulásával párhuzamosan az ugartyúkok száma is jelentősen lecsökkent. Napjainkban 50-150 fészkelő párra tehető az állomány. A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül az utóbbi években a Dévaványai-Ecsegi pusztákon fészkelt a legtöbb, jellemzően 5-6 pár.
A park szerint idén eddig három pár érkezett vissza Dévaványa térségébe. Kettő közülük olyan helyen tartózkodik, ahol állatokkal – juhokkal illetve szarvasmarhákkal – legeltetik a területet. A harmadik a Sterbertz István Túzokvédelmi Látogatóközpont közelében, a jószágállások környékén tartózkodik.
Az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) térségünkben a szikes területek rövidfüvű legelőit kedveli, ahol rendszerint egy kisebb mélyedésbe, esetleg patanyomba rakja tojásait. Mivel az ilyen legelőterület kevés, ezért előfordul, hogy szántóföldi környezetben (napraforgótáblákon, ugarokon) fészkel. Általában kettő, esetleg három tojást rak, melyekből 25-27 nap elteltével bújnak ki a fiókák. A felnőtt ugartyúkok barnás-okkersárgás színe nagyon jól alkalmazkodott a környezetéhez, nehéz felfedezni. A fiókák pehelytolla világosbarnás, apró csíkokkal tarkított, így amikor a földön fekszenek, akkor úgy néz ki, mintha a szikes talajban repedések lennének.
Az ugartyúkok kifejezetten rovarokkal táplálkoznak, ezért is kötődnek annyira a legelőkhöz. Érdekességük, hogy testükhöz képest meglehetősen nagy, sárgás színű szemük van, mellyel az esti szürkületben, sőt holdfényes éjszakákon is jól látják a táplálékot. Rejtőszínük miatt nehéz őket észrevenni, jelenlétükről inkább jellegzetes hangjuk árulkodik. Állományuk megőrzéséhez a legeltetéses állattartás fenntartása elengedhetetlen.
