Áfa és bányajáradék formájában a magyar államhoz kerül a lakossági gázár közel negyede, míg az orosz költségvetés is körülbelül 13 százalékban részesedik abból. A magas árakért okolt szolgáltatók mindössze kevesebb mint 5 százalékát tehetik zsebre az összegnek. Utánajártunk, milyen tételeket is fizetünk a gázszámlában.
Egy köbméter földgázért körülbelül 130-131 forintot fizetnek a lakossági fogyasztók, ebben a számban már az alapdíj, illetve az áfa is bennfoglaltatik. A lakossági gázárnak mintegy 20-25 százalékát teszik ki a rendszerhasználati díjak (szállítás, tárolás, elosztás díja), míg a fennmaradó rész a gázmolekula árával kapcsolatos tétel. A rendszerhasználati díjak fix (alapdíj, kapacitás díj) és változó (forgalmi díjak, stb.) tételeket fedeznek. A végfelhasználói alapdíj fix elemként csak az elosztói alapdíjra nyújt fedezetet, megegyezik vele. A többi rendszerhasználati fix díjakra az egyetemes szolgáltatói ár mennyiségarányos része, a gázdíj nyújt fedezetet. Az egyetemes szolgáltatás árában elismert/megfizetett szállítási és tárolási költség elosztói területenként minimálisan eltérnek.
A számlán mindössze a gázdíj, alapdíj és forgalmi adó szerepel tételesen, ennél azonban jóval részletesebben is lebontható a számlaösszeg. A nagykereskedelmi ár például három fő komponensből áll össze, hazai termelésből, tárolói kivételből és importból is érkezik ugyanis földgáz az ellátórendszerbe.
Összességében a 131-ből legalább 30 forint kerül tehát az államhoz, ami közel negyede a végösszegnek. Az állam közvetett szerepe a hazai termelő Molban vitt mintegy 25 százalékos részesedés mellett az E.On gázüzletágának MVM Magyar Villamos Művek Zrt. általi megvásárlása révén tovább nőtt. A magas végfelhasználói árak miatt felelőssé tett egyetemes szolgáltatók árrése mindössze 4,5 százaléka a fizetendő összegnek. Magyarán, az állam minden egyes köbméter lakosságnak értékesített földgázból legkevesebb hatszor akkora bevételhez jut, mint a luxusprofit termelésével megvádolt egyetemes szolgáltatók.
