Mennyit ér egy virágzó rét, egy sasfészek vagy egy tiszta vizű tó? Valaminek az értékét akkor kezdjük becsülni igazán, amikor már kevés van belőle.
A természet elemeit és ezek összességét nehéz számszerűsíteni, de az új szemléletű közgazdaságtan már a hosszú távú hatásokat is megbecsüli. Az Állami Számvevőszék a közelmúltban vizsgálta a szigetközi károk értékét, a felhasznált pénzek hatékonyságát. Mennyibe került nekünk a Duna elterelése, és mennyit vesztettünk az erdők kiszáradásával? Kerekes Sándor közgazdász, egyetemi tanár, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetője környezetgazdálkodási módszerekkel számította ki a szigetközi károkat.
Kerekes Sándor: – Természetesen nem tudjuk megmondani azzal a precizitással, ahogy általában az emberek a közgazdászoktól egy beruházásra vonatkozó számításokat várnak, és azért nem tudjuk megmondani ezzel az egzaktsággal, mert egy olyan tudományterület az a környezetgazdaságtan, amelyiknek 15-20 éves múltja van csak és a módszertan is 15-20 éven alakult ki. Rendszerint amikor mondjuk a Szigetköz kapcsán is károkról beszélünk, a kár fogalom kifejezetten olyan jellegű eseményeket próbál pénzben megjeleníteni, mint mondjuk az építkezés közben az utak mellett megrepedezett házak vagy mondjuk a mezőgazdaságban az előző évekhez képest kimutatható terméscsökkenés, amik tehát bizonyíthatóak jogi értelemben is, tehát a közgazdaságtannak ez a része nagyrészt az ún. költséghaszonelemzések körébe tartozik, ahol próbáljuk számokkal, pénzben kifejezni az egyik oldalon a hasznokat, a másik oldalon a ráfordításokat. Amikor a természeti értékekről van szó, akkor a forma sokkal bonyolultabb, ugyanis egy meglévő természetes ökoszisztéma helyett kapunk egy másikat, és azt kéne megállapítanunk, hogy mennyit ért az előző és mennyit ér az új, és ez az új, ami létrejött ha ez kevesebbet ér, mint az előző ért, akkor ez a következő néhány évszázadra, évezredre vonatkozóan jelent bizonyos problémákat. Kétségtelen tény, hogy a becslésekben jelentősek a differenciák, de ha valaki ezt a régi hagyományos, konzervatív közgazdasági szemléletet ha nézi, azzal kapcsolatos becslések, amik esetleg néhány milliárd forintra teszik az ezzel kapcsolatos károkat, akkor világosan látni kell: ezek közvetlen károk, ezek olyan károk, amik vagy tényleg érték a gazdaságot, mert elvesztettünk valamilyen meglévő értéket, mondjuk a fát, vagy fölmerültek költségek annak következtében, mert helyre kellett állítani, mondjuk fenyőküszöböt /?/ kellett építeni. Amiről mi beszélünk, az nagyságrendileg nagyobb, ezeknek az értékeknek 10-15-szöröse legalább, mert abban benne vannak azok a szolgáltatások, amik az ökoszisztéma minőségének a romlása miatt elesnek hosszú távon. Ez egy új és fejlődő szakterület, amely egyre pontosabb információkat tud szolgáltatni arról, hogy mit is kockáztatunk, amikor mondjuk a nemzeti parkon autópályát építünk keresztül, vagy amikor mondjuk a Szigetközben egy vízi erőművet próbálunk működtetni, mekkorák a tényleges veszteségek.
M. GY.: – Ha az erdőre tekintünk, akkor az erdőnél ezek szerint nagy különbség van az erdőnél a kitermelt a faanyag, a veszteség, az esetleges pótlások, illetve a tényleges környezeti kár között, ami adott esetben a ragadozó madarak fészkelőhelyét jelenti, a pihenőhelyet vagy az oxigéntermelő képességet. Az Állami Számvevőszék jelentésében közel 5 milliárd forint környezeti kárt hoztak ki, itt az a kérdés, hogy ők vajon a számszerűsíthető kárral vagy a tényleges természeti kárral számoltak, ami jóval nagyobb ennél?
Kerekes Sándor: – Például kiszárad az erdő, ki lehet számítani, hogy mennyi az ebből származó faveszteség, vagy ki lehet számítani, hogy mennyiért lehet az erdőt újratelepíteni. Amikor természetvédelmi szempontból vagy egyáltalán környezeti szempontból beszélünk az erdőről, természetesen ennél egy sokkal bonyolultabb dologról van szó, hiszen az az erdő, amit most telepítünk, az majd 50 év múlva lesz olyan erdő körülbelül, mint amilyen ez volt. Amikor a kár fogalmat használjuk, akkor mindig látni kell, hogy sajnos a kár jogi értelemben az valami olyasmi, amit ki kell fizetni, hogy amit tényleg elvesztettünk és bizonyítani lehet, hogy elveszettük, de ha én egy ilyennel foglalkozó közgazdászként vizsgálom a dolgot, akkor nem a kárral foglalkozom, hanem a természeti tőkének az értékével foglalkozom és az tényleg nagyságrenddel nagyobb. Énnekem meggyőződésem ugyan, hogy ezek, amiket a Számvevőszék is kimutatott, egy korrekt közgazdasági elemzés direkt környezeti kárait jelentik. Egy alternatív közgazdasági megközelítésben ezek sokkal nagyobbak, ezek csak egy részei a problémának, majdnem azt mondhatnám, hogy a jéghegynek a csúcsa.
