Szeptember 25-én nyitotta meg agancskapuit a már előre is legendásnak mondható Egy a Természettel – Vadászati és Természeti (ál Világ) kiállítás Budapesten, a Hungexpo területén. Jordán Ferenc hálózatkutató biológus írása.
A kommunikációt folyamatosan körbelengi a természetvédelem varázsszava, s ennek megfelelően a hivatalos természetvédelmet erőszakkal csatasorba állították. Ezért megjelennek ott kiállítóként a nemzeti parkok is, mélyen hallgatva arról, hogy a kiállítás eddig hivatalosan közölt, alsó hangon 17 milliárdos költségvetése majdnem két és félszer akkora, mint amennyit az összes nemzeti park egy évben állami támogatásként kap (kevesebb, mint 7 milliárd forint).
Valamilyen középkori hősköltemény lehet tán az alapja annak, hogy sokan az igazi természetvédőnek a vadászokat tartják. Talán Stüszi vadász képe dereng ilyenkor keresztül a pálinkagőzön. De a valóság inkább az, hogy a sokszorosan túltartott vadállomány igen komoly károkat okoz az agrárterületeken és a nemzeti parkokban is. Nagyragadozók híján a természetes ökológiai folyamatok akadoznak, így az őz, a szarvas vagy a vaddisznó ellensége ma már elsősorban az ember. Akár pótolhatná is a farkast vagy a medvét, de vagy nem tudja, vagy nem akarja. Pedig a vadászat elvileg a természet érdekeit, illetve ember és természet harmóniáját is szolgálhatná. A vadgazdálkodás működhetne tudományos alapokon, genetikai, tájökológiai vagy éppen populációbiológiai kutatások alapján. De üzleti alapon működik: a túlszaporított vadállomány igencsak várja a fizető vendégeket, hogy azok kényelmes, gépesített mészárlást hajtsanak végre, lehetőleg a terepjáróból ki sem szállva. Korán kelni kényelmetlen, gyalogolni fárasztó, és ha besározzuk a luxuscsizmát, nem látszik rajta a brand. Ez sem természetközelinek, sem sportosnak nem mondható, ellenben pénzt hoz, és pótkultúrát ad az álarisztokrata urainknak.
A hihetetlenül bőkezű költségvetésből hoszteszre persze alig futja, így ott lesznek az összevont agrár-csodaegyetem szerencsétlen diákjai is, akiket az intézetvezető utasított kötelező önkéntes munkára. Ám a kirendelt statiszták dacára sem a természetvédelem, sem a vadászat valódi szakemberei nem lelkesednek az ügyért. Egészen nyugodtan leszögezhetjük, hogy ennek az „Egy a természettel” mottójú hobbikiállításnak abszolút semmi köze nincs a természetvédelemhez.
identitását kereső, újgazdag, szánalomra méltó kis csoport önigazolásaA rendezvény nem számít hivatalosan világkiállításnak sem, mert nem teljesíti annak feltételeit, de még nemzetközinek is csak jóindulattal mondható. Leginkább egy kisebb baráti kör urizálása és eszetlen, buta pénzszórása a történet lényege. Egy kultúráját és identitását kereső, újgazdag, szánalomra méltó kis csoport önigazolása. A beharangozott egymillió látogatónak drukkolhatunk ugyan, de nagyobb összegben azért ne fogadjunk rá, hogy meglesz. Pedig még a maszkviselés sem lesz kötelező, így néhány oltásellenes aktivista is betévedhet. A negyedik hullám küszöbén, pontosabban egy lábbal már át is lépve azt, ez igencsak felelőtlen, teljesen érthetetlen döntés. Legalább majd kiderítheti a magyarságot kutató, immár a világhírrel hadakozó intézetünk, hogy a rendes magyar embert, főleg ha vadász, a pálinka vírusmentes állapotban tudja tartósítani. Vagy a Covid–19-nek nem lesz gusztusa betenni oda a vírusfehérjéit sem.
Nagy kár, hogy amikor sosem látott mértékű ökológiai válságban élünk, és a tudományos ismeretek globális integrációjára lenne szükség, amikor a legmodernebb molekuláris és informatikai módszerek a kezünkben vannak ahhoz, hogy egyre mélyebben meg is ismerhessük a természetet, és amikor az utolsó pillanatban vagyunk, hogy minden tudást be is vessünk környezetünk megmentéséért, akkor fontos pozícióban lévő emberek még mindig egy vadászkiállításon lelkendeznek, középkori szintre süllyesztve erkölcsi helyünket a bioszférában. Hazánknak van már főhorgásza és fővadásza, főarcheogenetikusa és még pacalfőzőmestere is: kicsit olyan mindegyikük, mint a Süsüben a Kancellár, de egyelőre nincs is igény magasabb színvonalra. Egy retrográd, bezárkózó, másokat megvető, a természetet nyersanyagnak tekintő, avítt politikához ezek a figurák tökéletesen passzolnak.
Megjegyzem, hogy nem sikítok, ha puskát látok, és nem ölelgetem ilyenkor a félelemtől remegő mókusokat. Voltam már Dél-Tirolban igen ízléses és színvonalas vadász-horgász kiállításon, ahol a kutyabemutató vagy a fegyverszimulációs programok lenyűgözőek voltak, a vadászkultúra igazi értékei pedig megbizsergettek. Ott viszont nem újgazdagok szórták a pénzt – az adófizetők pénzét –, hanem valódi, elkötelezett természetvédők, erdőjáró emberek alkottak ősi kultúrán alapuló közösséget.
Akinek pedig magyarázni kell az agancskapu ízléstelenségét, annak már úgyis mindegy. Nem az a lényeg, hogy hullajtott agancsokról van szó, vagy ehhez ölni kellett-e. A lényeg inkább az, ahogy a tömegesség megalomániájából kirajzolódik, mi is ez: a mészárosok ünnepe.
Jordán Ferenc hálózatkutató biológus véleménycikke még a kiállítás megnyitása előtt eredetileg a HVG-n jelent meg.
A kiállítás első két napjának véleményei sajtóválogatásunkban: TaxiNERmia, “Tömjén Zsolt” álszent zöldítése és ökoterroristák elleni szónoklata
Nyitókép: vadászati kiállítás – taxidermia seregszemle kép: Hardy Mihály
