A rovat kizárólagos támogatója

Ha hiszünk az önbeteljesítő jóslatokban, komolyan aggódhatunk, hogy a főváros záros határidőn belül bevezeti az évi ötezer forintos Budapest-matricát, amelyet mindenkinek meg kellene vásárolni, aki Budapest határain belül autóval közlekedik – akár a fővárosban él, akár nem. Az elképzelés valamiért az elmúlt hetekben ismét felvetődött, noha semmivel sem okosabb ötlet, mint tavaly volt, amikor először szóba került. Fontos azonban leszögezni, hogy hiába emlegetik ezt a javaslatot dugódíjként, távolról sem az.

Mi is a dugódíj?

A dugódíj az úgynevezett behajtási díj közismert neve; egy világszerte elterjedt forgalomszabályozási eszköz, amelynek az elsődleges célja a nagyvárosok átmenő és belvárosi forgalmának csökkentése, az autóval utazók átszoktatása a közösségi közlekedésre; nagyobb léptékben a lég- és zajszennyezés visszaszorítása, ezáltal a nagyvárosokban élők életminőségének javítása. A legtöbb olyan városban, ahol alkalmazzák a dugódíjat, a bevételszerzés csak másodlagos cél, ráadásul az így beszedett pénzt jobbára a közösségi közlekedés fejlesztésére fordítják.

A dugódíj egy opció, amit csak akkor kell kifizetnünk, ha nem vagyunk hajlandóak az autónk használatát mellőzni vagy korlátozni, és átszállni a várost kevésbé terhelő, lényegesen környezetbarátabb közösségi közlekedésre. Ha mégis váltunk, „a metró, a busz, a villamos, odáig elvisz és visszahoz” (lásd a Bizottság Békásmegyer című dalát), dugódíjat pedig nem kell fizetnünk. Okosan használva a dugódíj tehát jó dolog.

A dugódíj egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy számos feltétel teljesülése esetén lehet csak bevezetni. Köztük az első a közösségi közlekedés megfelelő színvonalú hálózata – mindössze ez az egy feltétel adott Budapesten. Ugyanakkor javítani kell a járműállomány minőségét, a járatokat pedig nem ritkítani, hanem éppen sűríteni kell. Mindezt azért, hogy az autósok reális és vonzó alternatívaként, ne pedig szükséges rosszként tekintsenek a közösségi közlekedésre. Ekkor még nem beszéltünk a város határában kiépítendő több tízezer P+R parkolóról, amelynek jelenleg csak a töredéke áll rendelkezésre Budapesten.

A dugódíj bevezetéséhez szükséges feltételek túlnyomó többsége tehát hiányzik.

Az újra és újra felvetődő évi ötezer forintos díj sokkal inkább nevezhető Budapest-matricának, hiszen mind jellegében, mind árában sokkal közelebb áll a megyei matricákhoz, mint a valódi dugódíjhoz. Annyiban azonban mégis eltér a kettő, hogy míg a megyei matrica opció (pénzt adok azért, hogy a megye gyorsabb, jobb, biztonságosabb útjait használjam, vagy választom az ingyenes, de rosszabb adottságú utakat), addig a budapesti nem válogat, a főváros minden útján szükség lenne rá.

Ha bevezetnék a díjat, az a helyzet alakulna ki, hogy annak is fizetnie kellene, aki behajt Budapestre, és annak is, aki elkerüli az M0-s körgyűrűn, amely a megyei matricák bevezetése óta ugyancsak fizetős. (Az M0-s díjkötelessé tétele a főváros átmenő forgalmának csökkentése és a belváros tehermentesítésének szempontjából egyébként sokkal nagyobb probléma, mint a valódi dugódíj bevezetésének elmaradása, de ez már egy másik téma.)

 A Budapest-matrica a dugódíj szerepét nem tölti be.

A külső kerületekben élőket nem ösztönzi arra, hogy a belvárost közösségi közlekedéssel közelítsék meg, hiszen a matricát nekik is ki kell váltaniuk. Az évi ötezer forintos díj akkor sem lenne alkalmas a belváros tehermentesítésére, ha a dugódíj bevezetésének minden feltétele adott lenne, hiszen évi ötezer forint napi 13 forint 70 fillér, ennyiért pedig nem változtatunk a szokásainkon. Ebben a formában ez nem más, mint újabb sarc; egy ötezres, amit mostantól minden évben ki kellene majd fizetni. Macera, de annyira nem sok, hogy fenekestül felforgassuk a mindennapi közlekedésünket.

Egyelőre azonban biztosan nem kell semmit sem fizetnünk, mert a parlament négy évvel ezelőtti döntésének köszönhetően ilyesmit Budapesten nem lehet bevezetni. Sem dugódíjat, sem sarcot. A Fidesz elutasító attitűdje persze populista, a fővárost pedig gúzsba köti. A díj bevezetése ugyanakkor feltétele volt az M4-es metró uniós támogatásának, ha tehát a főváros semmilyen díjat nem szed, az EU-támogatás egy részét vissza kell fizetni. Ezt a költséget a kormánynak és a fővárosnak közösen kell viselnie (79-21 százalék arányban), abban a tekintetben azonban ez irreleváns, hogy ez tulajdonképpen ugyanúgy a mi pénzünk, mint az az ötezres, amelyet dugódíjként vagy a Budapest-matricáért kellene kifizetnünk.

A lényeg tehát az, hogy akár a dugódíjat, akár a Budapest-matricát fizetjük ki vagy a négyes metró uniós támogatását fizetjük vissza, ez mindenképpen költség, a mi költségünk. Akkor viszont már azt a költséget kell választanunk, amely haszonnal jár Budapest számára, azaz mindannyiunk számára. Ez pedig kizárólag a dugódíj.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek