A rovat kizárólagos támogatója

A Magyar Természetvédők Szövetségénél már 2013 előtt azon gondolkodtunk, hogyan lehet közelebb hozni a háztartási energiahatékonyságot mint valódi, tartós rezsicsökkentést és a megújuló energiák használatát a hazai lakossághoz. Azaz érdekeltebbé tenni őket, hogy tudatosabban döntsenek a saját energiaellátásukról: belelássanak és alakítsák azt, hogy honnan és hogyan kapják az energiát.

Hogy kerül a Magyar Természetvédők Szövetsége kapcsolatba a közösségi energiával? Kántor Endre beszélgetése Botár Alexával, az MTVSZ programvezetőjével.

A közösségi energia lényege: a közösségek, önkormányzatok, lakossági csoportok tulajdonosaivá, üzemeltetőivé válnak a saját energiájukat biztosító megújuló energia rendszereknek, és élvezik ennek minden előnyét a termelt olcsóbb energiától kezdve túl a profit, energiafüggetlenség és energiabiztonság ill. erősebb közösség formájában.
A felmérések és tapasztalataink alapján nem csak a kezdőtőke illetve támogatás/hitel hiánya vagy nem hozzáférhetősége lehet akadály ilyen kezdeményezések indításában, hanem az információhiány, a bonyolult jogszabályi-adminisztratív előírások és a gyengébb közösségek, a bizalom hiánya is. Ezért a 2013 óta futó Közösségi energia programunkban ezekre fókuszáltunk: konkrét javaslatokat tettünk a hazai döntéshozók felé a közösségi energiát érintő jogszabályi-adminisztratív környezet felhasználó-barátabbá tételére, EU támogatási és hitelkonstrukciókba javasoltuk beépíteni, hogy közösségi energia kezdeményezések is pályázhassanak.
A lakosságot országjáró, interaktív kiállításanyaggal, regionális fórumokkal és kiadványokkal tájékoztattuk, és számos, kezdeményezést tervező önkormányzattal, közösséggel működünk azóta is együtt, hogy segítsük a kezdeményezések megvalósítását.

Milyen elképzelései vannak a szövetségnek/neked az energia felhasználásról?

Nemcsak a MTVSZ, hanem más energiás szakértők és szervezetek is hangsúlyozzák, hogy itthon nagyon sok energiát pazarlunk el és a nagy erőművekben nem is hatékonyan termeljük meg. A lakóépületekben használt energia 40%-a megtakarítható lenne, ha rendesen hőszigetelve lennének a lakások, modern fűtési rendszerrel és nem szelelő ajtókkal-ablakokkal. Hasonlóan, a többi szektorban is van energiamegtakarítási- ill. hatékonyság-növelési lehetőség, de nem elég szigorúak a szabályozások és nincs elég ösztönzés – támogatás, adó vagy más eszköz – a változtatásra. Előrelépés, hogy április végétől elindították a régóta várt MFB lakossági energiahatékonysági hitelt és a fűtéskorszerűsítős Otthon Melege programot, és még több GINOP-os ill. VEKOP-os pályázat+hitel energetikai konstrukciót. A keretük elég szűkös, és alapvetően nem az energiaszegényebb családok a fő célcsoport, de üdvözlendő, hogy legalább végre elindultnak . Sok, megtakarítással nem rendelkező lakosnak azonban a sürgőssé vált energetikai lakásfelújításhoz továbbra is hiányzik az a 90 Mrd Ft lakossági vissza nem térítendő támogatás, amit a KEHOP-ban pl. a középületekre csoportosított át a kormányzat.

Hogyan látod a hazai energia és energetikai folyamatokat? A megújulók szerepét hogyan lehetne növelni?

A fosszilis energiaforrások évtizedek óta és még mindig jelentős közvetlen és közvetett támogatást kapnak, itthon is – adó- és kvótakedvezmények, áramszámlában fizetett szénfillér, kiemelt fosszilis projektfejlesztések állami és egyéb támogatással, gázvezeték-tervek, Paks hitele stb. Eközben a megújulók támogatása későn, csak az utóbbi évtizedben indult igazán (sok hiányossággal) itthon és így is ellenszélben mozog: az épphogy beindult szélenergia fejlesztéseket tavaly teljesen leállították azzal, hogy egy rendelet szerint a települések 12 km-es környezetében nem lehet szélturbinát, szélfarmot telepíteni, ami alapján Magyarország teljes területe kizáródik.

A napenergia kapcsán is akadnak furcsaságok: először a napelem-vállalkozókat terhelték azzal, hogy Uniós átlagban kiugróan magas, a veszélyes hulladék akkumulátorokénál kétszeres környezetvédelmi termékdíjat vetettek ki a napelemekre, ami, mint kiderült, a költségvetés nagy kalapjába fut be, azaz nem címkézték a hulladékká váló napelemek kezelésére, újrahasznosítására, pedig a díjat ezzel indokolva szedik be. Másodjára, a 2017. március 31. utántól a villamosenergia törvénybe beírttól bevezetni tervezett elosztói teljesítménydíjjal pedig a 4 kW feletti napelemeket telepítőket / használó, háztartásokat terhelinék. A díj egyelőre nulla, de várhatóan hamarosan emelik. Ezek az önmagukban nem túl nagy, néhány százalékos drágulást okozó terhek a megújuló energiás berendezéseket ugyanúgy sújtó 27%-os világrekord áfával együtt összességében azt eredményezik, hogy a napelemes rendszerek itthon kb. 100-150 ezer forinttal drágábbak, mintha pl. szlovákiai cégektől vennénk és szereltetnénk.

A megújuló-fejlesztések elé görgetett egyre több akadály mögött én – és számos más szakértővel együttezzel nem vagyok egyedül – a paksi új atomerőműblokk-tervet és lobbiját sejtem: ugyanis ha nagy arányban engednék fejlődni a megújuló alapú áramtermelést, az az új blokkal konkurálna, és akkor még nehezebb lenne a Paksra költeni tervezett ezermilliárdos pénzeket gazdasági vagy egyéb érvekkel indokolni. Nem is nagyon indokolják, szakmai vagy pláne társadalmi párbeszéd sincs Paksról: csak ráaggatták a „nemzeti érdek/kiemelt gazdasági érdek” címkét, és erre hivatkozva elvágnak minden értelmes párbeszédet róla. Ahogy a fenti példákból látszik, a megújulók szerepének növeléséhez az kell, hogy minimum 15-20 évig nyugodt, tartós megújulós beruházás-barát szabályozási, –adminisztrációs- és finanszírozási környezet legyen, és ne hátráltassák indokolhatatlanötletszerű, plusz terhekkel a fejlesztésüket.

Az uniós pénzekből több támogatást lehetne kisléptékű megújulós fejlesztésekre lehívni, és jobban lehetne kombinálni egyéb pénzügyi eszközökkel, hitellel – most jönnek csak ki sorba a KEHOP, GINOP stb. energiapályázatok, amik többnyire alkalmasak, de kevés a keretük és túl szűk a hozzáférésük. Legyen rövidebb, egyszerűbb és olcsóbb a létesítés, engedélyeztetési, hálózatra csatlakoztatási folyamat. A METÁR, mint új megújuló áram átvételi rendszer, ami várhatóan 2017 júliusától fut majd teljes egészében (most: „kis” METÁR, tesztüzem), legyen kedvezőbb a lakosság, önkormányzatok és közösségi energiás kezdeményezések számára. Például, a többletként termelt (saját fogyasztást meghaladó) villamos energia termelő számára kedvező elszámolás legyen, (pl. a többlettermelés beszámítható legyen a termelőhöz tartozó más fogyasztási helyeknél is.

Nem mindenre adnak választ Magyarországon a megújuló energiaforrások – a kritikusok gyakran az ország energiafüggőségét is idecitálják. Mit mondanál nekik?

Megújulókkal éppen hogy csökkenthető lenne az energiafüggőség, mert helyben, itthon állítanánk elő az energiát. Sajnos az érvényben levő hazai energia forgatókönyvek – pl. Nemzeti Energiastratégia – még mindig a 20. században ragadtak és szembemennek a modern, alacsony kibocsátású, energiahatékony gazdaság Uniós céljaival, mert a primer energiafelhasználás növekedésében és további energia-központosításban azaz nagy, fosszilis és atomerőművekre épülő rendszerekben gondolkodnak. Pedig az energiafelhasználás itthon folyamatosan csökken és egy decentralizált, átfogó energiahatékonysági programmal és megújuló-alapú okos energiahálózattal biztonságosabb és kiegyenlítettebb, rugalmasabb lenne az energiaellátás, nem függnénk az orosz és más fosszilis energiaimporttól és ezzel akár 40%-ot is spórolna a gazdaság és a fogyasztók.

Ha el lehetne képzelni egy tökéletes forgatókönyvet energiafelhasználásban, szerinted mi lenne az?

Az utóbbi évtizedben civil szervezetek és más szakértői műhelyek legalább 7 részletes hazai energia forgatókönyveket készítettek, úgyhogy van alátámasztott és optimális forgatókönyv. A lényeg, hogy mindegyik forgatókönyv a teljes elsődleges energiafelhasználás 20-65%-os csökkentését javasolja – optimálisan 450 PJ-ra – , amin belül a megújulók aránya hatékonyabban növelhető: a megújuló áram aránya 2050-re több lehet, mint 80%. Ezek az alternatív forgatókönyvek évi többszáz millió euróval olcsóbbak lennének, mint a jelenlegi, Paks és import fosszilis energia-uralta forgatókönyv, miközben a lakások áramfelhasználása kb. a felére csökken, tehát az energiaszámláink megfeleződnek.

A futó és 2020 utáni uniós költségvetésből a zöld úthoz szükséges lakossági, ipari és intézményi energiatakarékossági programok, okos áramhálózat-fejlesztések jelentős része fedezhető lenne, és a cégek és lakosok is szívesebben fektetnének megújuló energiás fejlesztésekbe, mert a jelenleginél hamarabb megtérülnének. Érdemes tanulni a lakosság és önkormányzatok hajtotta német energiafordulatból, ahol a megújuló alapú áramtermelés nagyobb hányada az ő kezükben van.

Mekkora esélye van annak, hogy ez megvalósul?

Egyre több szervezet javasolja, hogy vizsgálják felül a nemzeti energiastratégiát, és induljon érdemi szakmai párbeszéd az ország energiamixéről – ezek nélkül nehezen elképzelhető, hogy a jelenlegi propagandisztikus megaberuházás-tervek (ld. Paks, új gázvezetékek, HUHA2 és hasonló energia megaberuházások) mellett vagy helyett teret kaphat egy alternatív, megújuló-alapú forgatókönyv. Az uniós klíma-energia vállalások eleve nem túl erősek és azt is csak minimum szinten teljesítjük, így az sem igazán ösztönzi itthon az energiarendszer-váltást. Viszont egyre erősebb a lakossági és energia-szakértői körök, önkormányzatok szava, igénye az energiahatékonysági, megújuló energiás átfogó programok, támogatások/hitelek ügyében, előbb-utóbb a nyomásgyakorlásuk célt ér.

Az MTVSZ szakértői platformmal, fórumokkal, info anyagokkal azon dolgozik, hogy az alulról jövő igény találkozzon a döntéshozói cselekvéssel: rajtunk is múlik, hogy 2020-ig és utána az uniós pénzeket az energiahatékony, megújuló alapú gazdaság kiépítésére költjük, vagy a jelenlegi fosszilis alapú rendszer további bebetonozására, gigaberuházásokra vesztegetjük. A lehetőség adott: az Uniós folyamat tükreként 2018 januárra minden tagállamnak el kell készítenie a 2030-ig szóló nemzeti klíma-energia tervét, ez alapot teremt Magyarországnak is arra, hogy átgondolja, mit akar.

A globális klímaváltozás egyértelműen megváltoztatja életünket, már a közeljövőben is. Szerinted mi a legfontosabb tényező ebben a folyamatban? Az ismeretterjesztés – oktatás – szabályozás?

Az ismeretterjesztés – oktatás – szabályozás hármasnak összehangoltan kell a klímavédelem irányába működnie. Az ismeretterjesztés terén elég pontos képünk van: az utóbbi évtizedekben – részben MTVSZ és tagszervezetei által is – végzett szemléletformálás alapján a magyarok zöme már most is érti és érzi a klímaváltozás hatásait magán és a környezetében, és többnyire ismeri a hosszabb távú társadalmi-gazdasági-környezeti káros hatásokat, ezt évtizedre visszanyúló klíma-tudatossági lakossági felmérések is alátámasztják. Az energiatakarékossági vagy más klímabarát beruházásokat viszont alapvetően a pénztárca alapján végzi el, azaz ha megéri neki, akkor meglépi. Ezért dolgozunk tájékoztató fórumokkal, info standokkal, kiállításokkal, anyagokkal szerte az országban évtizedek óta, hogy a lakos elegendő és megfelelő információt kapjon a döntéséhez: milyen energiatakarékossági és megújulós beruházások és kapcsolódó támogatások/hitelek/más pénzügyi konstrukciók elérhetők és érik meg számára, és mire figyeljen tervezéskor, megvalósításkor. Interaktívabb, játékosabb formában, például vetélkedőkkel és kirándulásokkal már a gyerekek érdeklődését is fel lehet kelteni a klímaváltozásról és klímavédelemről, persze óvodától az egyetemig a korra szabott eszközökkel és tartalommal. Leginkább tanórán kívüli foglalkozások keretében, de a tantervbe is beépíthető lenne.

A MTVSZ immár évtizedes múltú Klímaőrjárat vetélkedőin eddig kb. tízezer diák „nyomozott” különféle klímavédelmi, környezetvédelmi problémák terén a suli és az otthon környezetében, és a végén remek kreatív színes-képes-videós anyagaikban bemutatták megoldási javaslataikat, akciójukat a nagyközönségnek. A jó klímavédelmi szabályozás pedig segít abban, hogy a lakosságot és különböző szereplőket klímabarát megoldások felé terelje, és ösztönözze használatukat. Egy jó megújuló energia és energiahatékonysági törvény például nagyon hiányzik. (MTVSZ javaslata volt a klímatörvény korábban). Hasonlóan, az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz való alkalmazkodásban is segít, ha pl. egy városnak van egy jó klímastratégiája és meg is valósítja: az alkalmazkodás érdekében pl. óvja a zöldterületeit, amelyek hőség idején hűvösebb és párásabb mikroklímát biztosítanak, megtanítja a klímaváltozásra különösen érzékeny gyerekek szüleit és az időseket arra, mit tegyenek hőhullám idején stb.


Botár Alexa
MTVSZ csoportvezető éghajlat, energia

2001-ben végeztem az ELTE biológus szakán ökológia szakirányon, majd 2003-ban biológia tanári diplomát szereztem, miközben tanulmányaim során környezeti neveléssel foglalkoztam. 2002-ben több, mint fél évig önkénteskedtem Angliában illetve Skóciában, madár- és természetvédelmi területen (RSPB).
Fokozatosan ismerkedtem meg a zöld mozgalommal, 2004. áprilisától dolgozom az MTVSZ-ben. Témáim az uniós és hazai éghajlatpolitika- és védelem, energiaügyek, a Szövetség klíma-energia programjának vezetése. Ennek során a Föld Barátaival (Friends of the Earth), a Bankfigyelő Hálózattal és további hazai klímavédelmi-energetikai szakértőkkel működöm együtt.
1977-ben születtem Budapesten, jelenleg is a XI. kerületben élek, de szívesebben járom a vidéket.

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás