A rovat kizárólagos támogatója

Alaposan felkavarta a sóskúti, a tárnoki és az érdi közvéleményt a Sóskútra tervezett, és két ütemben épülő veszélyes üzem, amelyet az érintett településeken lakók feje fölött, előzetes tájékoztatás nélkül döntöttek el. A kialakult helyzetről Tetlák Örssel, Érd alpolgármesterével, az LMP – Magyarország Zöld Pártja elnökségi tagjával beszélgetünk.

Az interjú előtt összefoglaljuk az előzményeket.

Szijjártó Péter külügyminiszter szeptember 3-án sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az M7-es autópálya Pest megyei szakaszához közel, Sóskút település közigazgatási határán belül, egy korábban kijelölt gazdasági övezetben egy dél-koreai cég elektromos autók akkumulátorához szükséges elektrolitot fog gyártani, majd a második ütemben egy akkumulátoripari oldószer újrahasznosító is létesül. Az elektrolitot gyártó üzem tűz-és robbanásveszélyes anyagokkal, az oldószer feldolgozó üzem egészségkárosító, bőr- és szemirritációt, valamint magzati károsodást okozó vegyianyagokkal dolgozik. A Sóskúton előállított elektrolitot Gödre és Komáromba, illetve más akkumulátorgyártó üzemekbe fogják szállítani, minden bizonnyal közúton.

A szeptember 3.-i bejelentés után derült ki, hogy a sóskúti polgármester és a testület már januárban rábólintott a beruházásra, de a lakosokat nem tájékoztatták. Szeptember 9.-én tartottak egy lakossági fórumot a biztonsági kérdésekről, de több résztvevő is arról panaszkodott, hogy az igazán kényes kérdésekre nem kaptak választ. A sajtótájékoztató utáni napokban azonnal elkezdődtek a földmunkák, pedig az építési engedélyt csak hetekkel később, szeptember 24.-én adta ki a hatóság. Az engedélyben szó szerint az szerepel, hogy „Megállapítom, hogy a tervezett tevékenység következtében jelentős környezeti hatások nem feltételezhetők.” Írták mindezt a veszélyes vegyi anyagok, a tartálykocsiban történő szállítás, és az esetleges környezeti kibocsátás vagy baleset ellenére.

A második, az oldószer újrahasznosító üzem ügyében november 30.-ára kitűzött lakossági fórumot a járványhelyzet miatt online tartották meg. Sóskúti civilek aláírásokat gyűjtöttek, felvilágosító szórólapokat készítettek a két gyár ellen, amihez tárnoki és érdi környezetvédők is csatlakoztak. Az első üzem építése a lakossági tiltakozás ellenére zavartalanul folytatódik. A jelenlegi állapotot mutatja az a fénykép, amelyet egy sóskúti lakos készített március 3.-án.

Tetlák Örs, Érd alpolgármestere a bejelentéstől eltelt néhány hónap alatt több alkalommal is foglalkozott a sóskúti veszélyes üzemek kérdésével, sajtótájékoztatót tartott, Facebook bejegyzéseket tett.

Mi az oka annak, hogy érdi városvezetőként ennyire beleásta magát a Sóskúton épülő üzemek ügyébe?

Tetlák Örs: Az üzemek ugyan nem a mi városunkban épülnek, de mi is itt lakunk, a legközelebbi érdi lakóházak csak néhány kilométerre vannak az épülő üzemtől. Tárnok még rosszabb helyzetben van, hiszen a telephelyhez legközelebbi házak éppen Tárnokon vannak, a Tabán utca mindössze egy kilométerre van a már folyó építkezéstől. Kis túlzással, de jogosan állíthatjuk, hogy a magyar szabályozás az egyeztetésből kizárja azokat a településeket, amiknek nem a közigazgatási határán belül van az üzem. Tárnokon ugyanúgy, mint Érden sokkal többet szeretnének tudni a lakosok ennek a beruházásnak a részleteiről, mi pedig biztosak akarunk lenni abban, hogy ezekben az üzemekben minden a legnagyobb rendben lesz, hogy olyan havária tervek készülnek, amelyek nem kizárólag Sóskútra, hanem az üzem közelében lévő valamennyi településre megfelelő garanciákat tudnak nyújtani abban az esetben is, ha bármi olyan történik, ami nem a normális, üzemszerű működés.

Ezek szerint hivatalosan Érdet vagy Tárnokot nem vonták be a folyamatba?

Csak annyit hallottam, hogy egy e-mail érkezett a polgármester címére az egyik közmeghallgatás időpontjáról, de egyéb hivatalos formában történő megkereséséről nem tudok.

Az első üzem szeptemberi, a biztonsági kérdésekről tartott közmeghallgatása után beszéltem sóskúti, illetve tárnoki lakosokkal, akik részt vettek a fórumon. Már akkor kifogásolták, hogy nem volt előzetes környezeti hatástanulmány, a nem sokkal később kiadott építési engedélyben is csak az szerepel, hogy feltételezhetően nem várható jelentős környezeti hatás. Ön szerint mit eredményez az elmaradt hatástanulmány?

Számomra az egyik legnagyobb probléma a társadalmi egyeztetés, az európai értelemben elfogadható társadalmi egyeztetés teljes hiánya. A másik az, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások státusza mögé bújva jelenleg Magyarországon teljesen törvényes az, ami történik, vagyis az, hogy a magyar kormánnyal szorosan együttműködő beruházóknak a más esetben érvényes szabályok kikerülésére van lehetősége, így a folyamat átláthatatlanná válik. Az sem normális, hogy egyébként az önkormányzatoknak, a mi esetünkben a 75 ezer lakosú megyei jogú városnak ne lehessen beleszólása abba, hogy mi történik néhány kilométerre a közigazgatási határától. De nem szeretném csak a mi városunkra kihegyezni a kérdést, a nagyjából három és fél ezer lakosú Sóskút, vagy a tízezer lakosú Tárnok lakóinak is ugyanúgy joga van tudni, hogy mi történik néhány kilométerre a házától.

Mit lehet tenni, ha nem megfelelő a tájékoztatás?

Nem sok lehetőség van, említettem már, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek kikiáltott beruházás lehetőséget ad arra, hogy például a sóskúti önkormányzat honlapján csak néhány mondatos, a nyilvánosságnak szánt összefoglaló jelenjen meg, a részletes és valódi vizsgálatokat, adatokat tartalmazó dokumentációt nem is ismerhetik meg helyiek. A sóskúti önkormányzat és a testület úgy hozott januárban döntést, hogy nem volt tisztában a beruházás részleteivel, azzal, hogy milyen létesítménynek ágyaz meg a képviselő testületi határozat. Ez elfogadhatatlan, mert a multinacionális cég kiszolgálása messze-messze megelőzte a helyi lakosokkal, mondjuk ki, a saját választóikkal történő érdemi beszélgetést vagy tájékoztatást az üzemmel kapcsolatban.

Ön szerint ez mennyire veszélyezteti ez az emberek egészséges környezethez és tájékozódáshoz való alapjogát?

Ebben a kérdésben nagyon várom dr. Bándi Gyula zöld ombudsman, a jövő nemzedékek szószólójának állásfoglalását. Az előzményekhez tartozik, hogy először a sóskúti önkormányzatot kerestem meg a beruházásokkal összefüggő kérdéseimmel, ők a kormányhivatalhoz irányítottak, akik egy viszonylag semmitmondó választ küldtek. Az LMP – Magyarország Zöld Pártja országgyűlési frakciójának a segítségével három, a beruházásban illetékes minisztériumhoz is küldtünk kérdéseket, de mindhárom szaktárca kioktató és lepattintó válaszokat adott. Csak egy kérdésre kaptunk választ, arra, hogy Sóskút biztonsági besorolása valóban változik, ezért védelmi intézkedési tervek készülnek a község területére. Ebből is nyilvánvaló, hogy ezek az üzemek mondjuk nem szódavizet fognak készíteni, ezek a beruházások nagyon komoly biztonsági kockázatokat magukban rejtő létesítmények lesznek.  A felső küszöbértékű veszélyes üzem besorolás már önmagában is jelzi, hogy itt komoly dolgokról van szó, alapos hatástanulmányokkal kellene azt megalapozni, hogy a két üzem miként tud majd működni. Ehhez képest a működés kockázatait egyáltalán nem, vagy alig ismerjük. Nagyon bízom benne, hogy a zöld ombudsman válaszából kiderül például az, hogy mi a helyzet az érdemi tájékoztatás vagy az első üzemnél a környezeti hatástanulmány elmaradásával, vagy, hogy jogilag rendben van-e, hogy az egy telephelyen létesülő két üzemet két lépésben engedélyeztették. Azt véljük, hogy a két ütem együttes működése esetén nem fognak megfelelni az összes lehetséges határérték besorolásnak. Nagyon szeretném, ha nem az derülne ki, amit már többen sejtünk, hogy nem véletlen a kétlépéses engedélykérés, hogy az elektrolitgyártó és az oldószer újrahasznosító mintha nem is egy telephelyen, egymás szomszédságában valósulnának meg. Itt a környéken van egy ilyen vélelem és félelem, hogy a két üzem együttes hatása mindenféle környezetvédelmi és egészségügyi határértéket meg fog haladni.

Szeptember elején, Sóskúton tartottak egy lakossági fórumot az elsőelektrolitgyártó biztonsági kérdéseiről, az akkumulátor újrahasznosító közmeghallgatását november 30.-ra tűzték ki, de a járványhelyzet miatt egy furcsán alakult online fórum lett a vége. Mit tud erről, hogy milyen kérdésekre kaptak választ, akik telefonon próbálkoztak?

Akikkel beszéltem arról, hogy mi történt a novemberi meghallgatáson, azok kivétel nélkül arról számoltak be, hogy már a telefonos bejelentkezés is nehézkes volt, érdemi kérdéseket alig tudtak feltenni. A választ váró sóskútiak vagy a környéken élők nagyon kis száma tudott érdemi kapcsolatba kerülni a településvezetőkkel.

Akkor feltételezhetjük, hogy ez a közmeghallgatás alig, vagy egyáltalán nem felelt meg a törvényi feltételeknek?

Hirtelen nem tudok arra válaszolni, hogy a veszélyhelyzet idején a közmeghallgatás szabályai változtak-e és miként, de úgy gondolom, hogy a jóérzésnek és az európai értelemben vett lakossági egyeztetésnek egészen biztosan nem felelt meg.

Nem lehetett volna elérni, hogy a kormányhivatal illetékesei a veszélyhelyzetre tekintettel halasszák el a közmeghallgatást?

Érdi városvezetőként erre nem volt hatásköröm, de nem is szerettem volna beleszólni, mert úgy gondolom, hogy ez alapvetően a sóskúti önkormányzat valamint a kormányhivatal felelőssége és kötelessége, hogy a saját polgárait, és két üzem közelében lakókat megfelelően tájékoztassák.

Maradjunk még a tájékoztatásnál, nem annál, amit a hatóságok elmulasztottak, hanem amit Önök meg a helyi civilek és aktivisták próbáltak megoldani. Olvastam és láttam egy petíciót, ahol egy videón helyi lakók is elmondták, hogy miért nem akarnak veszélyes vegyi üzemet szó szerint a kertjük végébe.

Több kezdeményezés folyik párhuzamosan, egyrészt a sóskúti civilek aláírásokat gyűjtenek, ők az üzem befejezését szeretnék megakadályozni. Erre viszonylag kevés esélyt látok, bár teljes mellszélességgel támogatom őket abban, hogy nemcsak ők, hanem minden magyar állampolgár hallathassa a hangját, elmondhassa, hogy kíván-e bármilyen veszélyes üzem közelében élni, sőt a döntésbe is beleszólhasson. Az ő aláírásgyűjtésük teljesen civil kezdeményezés, amit támogatunk, de más közünk nincs hozzá. Ez így helyes, ne keverjük össze a politikum lépéseit és a sóskúti civilek mozgalmát. Tudunk egymásról, van köztünk munkakapcsolat, segítünk egymásnak, hiszen a cél közös, mindannyian nyugodtan szeretnénk élni a jelenlegi lakóhelyünkön. Amit mi kezdeményeztünk, a frakciónk melletti szakértők véleményére és a tudására maximálisan támaszkodva, az egy jogszabály tervezet, ami arról szól, hogy a jövőben kizárólag akkor kerülhessenek hasonlóan veszélyes üzemek lakott területek közelébe, ha megkapták a környékbeliek jóváhagyását. A társadalmi egyeztetés olyan formában működjön és teljesedjen ki, hogy bármilyen veszélyes beruházásnál ne a multinacionális, jelen esetben dél-koreai cég érdeke legyen az egyetlen, amit figyelembe vesz a magyar kormány. Ugyanilyen, ha nem erősebb jogosítványokkal kell rendelkezni a tervezett üzem néhány kilométeres körzetében élő magyar állampolgároknak is.

Sóskút elekrtolitgyár Dongwha Electrolyte tervezett beruházásának látványterve kép: Átlátszó

Több helyen olvastam, hallottam, hogy az ellenzők arra hivatkoztak, hogy a szélerőműveket a településektől 12 kilométeres távolságon belül nem lehet telepíteni, ezzel ellehetetlenítették ennek a megújuló energiának a fejlesztését. Ha ezt a példát vesszük, akkor semmilyen veszélyes üzemet nem lehetne létesíteni.

Nincs, vagy alig néhány olyan település van az országban, ahol 12 kilométeren belül ne lenne egy másik falu vagy város. De nálunk más a helyzet, sokkal közelebb van a veszélyes üzemek telephelye, Tárnok lakóházaitól, a közigazgatási határtól csupán néhány száz méterre. Ezért nagyon szerencsétlen a mai magyar szabályozás, ami csak a települések közigazgatási határáról rendelkezik, így bármilyen üzemmel kapcsolatban elzárhatják az információtól a fizikailag legközelebb élőket.

Van valamilyen elképzelés arra, hogy mi lehetne az elégséges és biztonságos távolság? Bizonyára itt sem lehetne egyenszámokat alkalmazni.  

Valóban nehéz lenne mindenféle egészségügyi vagy környezeti kockázatot egyenként precíz távolsághoz kötni, nem gondolom, hogy akár tudományos megközelítéssel centire pontos számokat lehetne megállapítani, de szerintünk a veszélyes üzemek besorolását követve, az alsó küszöbértékű veszélyes üzem esetén legalább 2-3 kilométer, a felső küszöbértű gyárnál az 5 kilométer sugarú kör már valamiféle biztonságot jelenthetne. Az viszont nagyon fontos, hogy érdemi társadalmi egyeztetés előzze meg az ilyen üzemek betelepülését. A sajtó munkatársai közül többen is megkérdezték, hogy nem tartok attól, hogy valamennyi magyar településen a veszélyes üzemek ellen szavaznak, hogy ellenvéleményt fogalmaz meg a lakosság többsége. Erre az volt a válaszom, hogy én bármennyire nem értek egyet Paks 2-vel, ha a helybelieket kérdezik, akkor valószínűleg a lakosság többsége azt mondaná, hogy alig várják, hogy megépüljön az atomerőmű bővítése a város közigazgatási határán belül. Nyilván vannak olyan területek, elsősorban rozsdaövezetek, valamikori ipari területek, elhagyott repterek és így tovább, amelyeknek valamilyen rekultivációja és újrahasznosítása nagyon időszerű lenne. Ezeken a területeken lenne célszerű a közegészségügyi, a környezetvédelmi és a biztonsági szabályok maximális betartásával akár ilyen különösen veszélyes üzem telepítése. Az viszont képtelenség, hogy egy ilyen veszélyes üzem zöldmezős beruházásként, szó szerint egy mező kellős közepén létesüljön alig egy kilométerre a legközelebbi lakóházaktól.

Említette, hogy kevés esélyt lát arra, hogy a sóskúti üzemek befejezését meg lehessen akadályozni, de arra van esély, hogy legalább biztonsági garanciákat kapjanak?

Mindenféleképpen meg kell várnunk, hogy milyen megállapodások születnek. Ha a két üzem együttes hatása bármilyen szempontból meghaladja az egészségügyi vagy környezeti határértéket, az egészen más jogi helyzetet jelent, mintha egyébként a törvény betűjét betartva minden rendben van. De visszautalnék arra, hogy elsősorban a törvény betűjén szeretnénk alapvetően változtatni, hogy igenis kötelező legyen szóba állni a környéken lakókkal, akiknek a jóváhagyása nélkül ne települhessen ilyen üzem a lakóhelyük közelébe. Még egy gondolat erejéig visszatérnénk a szélerőművek betiltásának a kérdésére. Mindenki számára egyértelmű, hogy nem arról volt szó, hogy bármilyen szélerőmű a tőle 11-12 kilométerre lévő lakóházakra bármilyen kockázatot jelentene. Arról volt szó, hogy a magyar kormány gyáva volt kijelenteni, hogy az atomlobbi és a nem megújuló energialobbi hatására ellehetetlenítette a szélerőművek magyarországi telepítését. A tiltásnak semmiféle környezetvédelmi vagy egészségvédelmi oka nem volt, csak az, hogy a kormány a megújuló energiák helyett az atomáram termelését és más elavult technológiákat pártolt, az ipari lobbit szolgálta ki.

A környezeti hatásvizsgálatok elmaradását sokan azzal magyarázzák, hogy megszűntek a független zöldhatóságok, a nemzetgazdasági vagy más szempontból kiemelt beruházásoknál pedig enyhítették a feltételeket, hogy gyorsítsák az engedélykiadást. Ezt hogyan lehetne megváltoztatni?

A független környezet- és természetvédelmi, vagy zöldhatóság újjáélesztése és valódi tartalommal való megtöltése az ellenzék egyik legkomolyabb feladata lesz a 2022-es reménybeli választási győzelmet követően. A klímaváltozás, a klímavészhelyzet korában a miniszterelnök szinte mindent egyszemélyes döntéssel vezényel le, így ami Magyarországon történik, az a lehető legrosszabb megoldás. A kormányfő valami balos úri hóbortnak tekinti a környezetvédelmet, lebontja az intézményrendszert, hatásköröket vesz el a településektől, köztük környezetvédelmi szempontból fontos hatásköröket, így a helyieknek alig van beleszólásuk abba, hogy mi történik a településük határán belül.

Mire figyelmeztetnek a Gödön történtek?

A sóskútiakat nem tudom azzal lelkesíteni, hogy lám milyen olajozottan működik minden Gödön. Több gödi lakossal is beszélgettem, akik elmondták, hogy a Samsung akkumulátorgyárával számtalan problémájuk van, annak ellenére, hogy a veszélyes anyagokkal nem Gödön foglalkoznak. A tűz- és robbanásveszélyes, valamint egészségkárosító anyagokat valószínűleg éppen Sóskúton fogják újra hasznosítani. Gödön a zajszennyezéssel és a forgalomnövekedéssel vannak a legsúlyosabb bajok. Ráadásul egy kormánydöntés értelmében a gödi gyárterület kiemelt státuszú különleges gazdasági övezet, amely felett elvették a településtől a rendelkezési jogot, ennek köszönhetően a gödiek még anyagi előnyöket sem élveznek a Samsung működése és terjeszkedése miatt. A városban emiatt komoly költségvetési gondok vannak. Azok az állítások sem igazak, hogy a gyár óriási számban jelent munkahelyeket a környéken lakóknak. Információm szerint a gyár nagyjából 3500 munkavállalójából mindössze száz körüli a gödiek száma, és sokkal többen vannak a koreai és ukrán vendégmunkások. A kormány, a különleges gazdasági övezetre hivatkozva elvonja azokat az adóbevételeket, amiket az üzem működése után kapna a város, és ehhez járul még az a félelem is, hogy a hiányos magyar jogszabályok miatt a kibocsátási határértékeket is túllépheti az üzem.

Említette a gödi vendégmunkásokat, és ha Sóskótra gondolok, nem hiszem, hogy sok munkanélküli vegyészmérnök vagy technikus lakna ott. Ez speciális munka, bizonyos szakértelem kell hozzá.  

A nagyjából 3200 lelket számláló Sóskúton már van egy akkora ipari park, amely jó eséllyel már régen felszívta a rendelkezésre álló sóskúti munkaerőt, tehát az az érv sem áll meg, hogy a helyieknek létesülnek munkahelyek. De a mi városunk, a közeli Érd, ami magyar viszonylatban nagyvárosnak számít a 75 ezer feletti lélekszámmal, de biztos vagyok abban, hogy az érdiek sem fognak százával munkát vállalni az üzemben, ahogy jó esetben a tárnokiak sem.

Mangel Gyöngyi greenfo


Lásd még: Göd után felkészül Sóskút és Tárnok: újabb elektrolitgyár-beruházás borzolja a kedélyeket Pest megyében 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás