Próbafúrásokkal megállapították, hogy a település alatt megmaradt tartalékok 331 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt tartalmaznak. A külszíni — tehát bányagödrös — fejtési módszer 225 millió tonna kőzetet fog kitermelni. Kételyeket és félelmet kelt a természetért és a környezetért aggódók körében ennek a hatalmas kőzetmennyiségnek a feldolgozása, a nemesfémek ciáneljárásos kivonása, különösen, amióta bekövetkezett a Nagybánya melletti ciánkatasztrófa, amely tönkretette a Tisza élővilágát.
A verespataki Gold Corporation társaság képviselői hivatalosan bejelentették, hogy elkezdték az új település építését. A Fehér megyei helység lakosságát a tervezett aranybánya megnyitása miatt akarják elköltöztetni. A társaság építési osztályának menedzsere, John Bond elmondta: először a Fehérkő környéki útszakaszt készítik el, amely a jelenlegi községtől egy kilométerre kezdődik, 5 és fél méter széles lesz, és az új települést a 742-es megyei, valamint a 75-ös országúttal köti össze. 7–8 hónap múlva, az infrastrukturális munkálatok befejeztével elkezdődik a lakosság számára a lakóházak építése. Korszerű települést akarnak felhúzni közigazgatási épülettel, iskolával, rendőrségi és tűzoltósági székhellyel, sportteleppel, temetővel és kápolnával. Ugyanakkor lesz négy templom, valamennyi felekezet számára.
A lakosok leendő családi otthonaikat 16 modell közül választhatják ki. A munkálatokat 2005-ben kívánják befejezni. Felmérések alapján a lakosság 86%-a ért egyet a beruházással. Ellenzői továbbra is az aranybányászatban használatos ciános technológia veszélyeit hangoztatják, amely szerintük érinteni fogja az elköltöztetett lakosságot is.
A Gold Corporation 500 millió dollárt fektet be a környékbeli arany és ezüst kibányászásába. A régi Verespatak alatt található lelőhely Európában a legnagyobb: 331 tonna aranyról és 1000 tonna ezüstről van szó.
Az Erdélyi Szigethegység szívében fekvő Verespatak a legrégibb időktől nemesfém-bányászatáról volt ismert. Napjainkban a bányásztelepülés alatt lévő készletek kitermelésének terve kavar Európa-méretű vihart. Az a terület, amelyen Verespatak fekszik — beleértve a közeli festői Detunáta bazaltból álló csúcsait is — újharmadkori vulkáni tevékenység eredménye. Az itt lezajlott vulkáni jelenségek a IV. — vagyis az utolsó — fázist jelölik az erdélyi vulkanizmus eseménysorozatában, amely a Pliocénban (Levantei korszak) zajlott le, 3–4 millió évvel ezelőtt. Ez a vulkanizmus hozta létre az Erdélyi Érchegység középső részén, azt a szabálytalan négyszög oldalaival körülhatárolható területet, az ún. aranynégyszöget, amelynek sarkpontjai Aranyosbánya, Zalatna, Nagyág és a Körösbányától délre fekvő Karács. Ebbe a nemesfémekben gazdag területbe esik Verespatak is.
A vulkáni építmények mélységi tanulmányozásából tudjuk, hogy a magma lehűlése és megszilárdulása folyamán nemcsak eruptív kőzetek (riolitok, andezitek, dacitok és bazaltok) keletkeznek, hanem hasznos érceket tartalmazó ásványtársulások is. Ezekben gyakran nemesfémeket találunk. Az izzó magma a felszínre ömölhet; akkor már láva a neve. Ha nem sikerül a lávának repedéseken, kürtőkön a felszínre jutni, akkor ún. intrúziók által a földkéreg egy részét beolvasztja, batolitokat és gomba alakú lakkolitokat, gyakrabban teléreket hozva létre. A kéreg repedésrendszereiben nagynyomású gőzök és gázok, valamint termálvizek keringenek, melyekből számos ásvány rakódik le. Ezek a geológiában hidrotermális és metaszomatikus folyamatoknak nevezett mélységi folyamatok az ásványképződés feltételei. Itt nehezen elképzelhető, gigantikus energiák és vegyfolyamatok alkotják azt a “boszorkánykonyhát”, amelyben megjelennek a magmából származó gázok és oldatok kombinációiból születő ásványok.
Másik gazdagító tényező a kontaktmetamorfózis, ez a magma és a beolvasztott kéregrészek közötti vegyfolyamatokat jelenti. A környező üledékes kőzetek — mészkövek, dolomitok, homokkövek, agyagok vagy márgák — a hő és magas nyomás hatására átkristályosodnak és új ásványokat hoznak létre. A mészkő átalakul márvánnyá, de ismerünk számos olyan esetet, amikor az elemek kicserélődnek. Ennek legjobb példája az, amikor a mészkő (CaCO3) kalciumát elfoglalja a vas (Fe), és értékes vasérc, sziderit (FeCO3) keletkezik. Gazdasági szempontból a teléreknek óriási jelentőségük van, rendszerint ezek ásványokkal vannak kitöltve. Nagyságuktól és összetételüktől függ a bennük lévő nemes- és színesfémtartalékok gazdagsága. A bányászatban a telérek megtalálása mindig nagy örömet jelent és nagy reményekre jogosít fel.
Verespatakon is számos telért találtak, de itt az ércesedés nemcsak a telérekhez van kötve, ugyanis a település alatt lévő csaknem egész vulkáni kőzet nemesfémtartalmú.
Verespatak a történelem folyamán
Az ókorban már az i. e. VI. században a trák népcsoporthoz tartozó agatirszek ismerték az Erdélyi Érchegység aranyát, amelyből tetszetős ékszereket készítettek. A római időkben (106–271) élénk bányászat folyt itt. Erről tanúskodnak az itt megtalált tárnák, bányászati eszközök, szállító puttonyok, mécsesek. Az Alburnus Maiornak nevezett Verespatakon 1960-ig meg lehetett csodálni a híres Római Várat (Cetãtile romane), a külszíni kitermelés folytán létrejött hatalmas ablakokkal és sziklateraszokkal. De a rómaiak mélyművelést is végeztek. Többnyire rabszolgákkal dolgoztattak, de szabad bányászokból álló ún. árendás csoportok (collegia) is szerveződtek. A tűzzel való jövesztés módszerét használták. Ez abból állt, hogy tüzek segítségével felizzították a kőzetet, majd ecetes vízzel hirtelen lehűtötték. A gyors hőmérsékletingadozás miatt a kőzet megrepedezett és felaprózódott; így ékekkel, hegyes kalapácsokkal és csákányokkal az érceket ki lehetett termelni, és a vízzel hajtott zúzdákba lehetett szállítani. A történelmi dokumentumok azt is feljegyezték, hogy a tűzzel való jövesztés bányászati gyakorlása hozzájárult a környező erdők kiirtásához. A havasok bükkerdei ekkor szenvedték el első nagy fogyatkozásukat. A Római Vár grandiózus külszíni fejtés maradványait ma hiába keressük; helyén óriási gödör tátong.
Hiába nyilvánították védettnek a kivételes történelmi és bányatörténeti emléket, a szocialista Románia kitermelte az egészet! Ma még megtekinthetők a római időkből ránk maradt mélyművelésű bányamúzeum járatai, amelyekben 1855-ben értékes viasztáblákat találtak. A Kr. u. 131 február 6-án keltezett táblákból tudjuk, hogy az itteni bányák “patrimonium caesaris”-t, vagyis császári tulajdont képeztek. Verespatak bányáit a történelmi időkben mindig művelték. A telérek általában kis vastagságúak, de gyakran összefutnak és tömzsöket alkotnak. Bennük gyakori a szabad ún. termésarany. Itt az ércesedés nemcsak a telérekhez van kötve. A vulkáni riolit is át van itatva (impregnálva) aranytartalmú anyaggal. Ez vezetett a napjainkbeli kitermelés gondolatához.
Mivel a termelési adatok hézagosak vagy sok esetben titkosak, nem tudjuk, hogy a különböző időszakokban a bányák mennyi aranyat és ezüstöt termeltek. 1932-ben 130 kg arany és 38 kg ezüst került ki Verespatak bányáiból. A XX. század elején Verespatak volt a hagyományos, vízzel hajtott aranykőzettörők jellegzetes helye, amelyeket dr. Balogh Ernő, egykori ásványtan professzorom, Erdély szépségeinek a csodálója itt örökített meg.
Verespatak jövője
A jövő az RMGC (Rosia Montanã Gold Corporation) kanadai–román cég kezében van. A régi település eltüntetésének és az alatta lévő vulkáni kőzet kitermelésének terve nagy vihart kavart. Tény, hogy Verespatak házainak és kertjeinek eltűnése mellett, a felbecsülhetetlen értékű bányamúzeum napjai is meg vannak számlálva. Ott, ahol ma Verespatak van, egy óriási külszíni fejtés által létrehozott bányagödör fog tátongani. Ugyanaz történik majd, mint 40 évvel ezelőtt a Római Várral, csak sokkal nagyobb méretekben. Próbafúrásokkal az RMGC megállapította, hogy a település alatt megmaradt tartalékok 331 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt tartalmaznak. A külszíni — tehát bányagödrös — fejtési módszer 225 millió tonna kőzetet fog kitermelni.
Kételyeket és félelmet kelt a természetért és a környezetért aggódók körében ennek a hatalmas kőzetmennyiségnek a feldolgozása, a nemesfémek ciáneljárásos kivonása, különösen, amióta bekövetkezett a Nagybánya melletti ciánkatasztrófa, amely tönkretette a Tisza élővilágát.
A negatív környezeti hatások valósak, bár az RMGC képviselői szerint a bányászat újraindítása semmiféle környezeti kárt nem okoz majd. Mivel a kitermelés érdekében a régi Verespatakot le kell bontani, megkezdik az új település felépítését. Lakóházak (a típust a lakók választhatják ki), polgármesteri hivatal, iskola, rendőrségi és tűzoltósági épület, 4 templom, sporttelep és temető szerepel a tervben. Annak ellenére, hogy erős tiltakozó hullám — köztük a Román Akadémia is — indult meg a nagyarányú kitelepítés és kitermelés ellen, a terv megvalósul. Felmérések alapján már a lakosság 86%-a egyetért a beruházással.
E sorok írója már előre látta a fejlemények ilyen irányba való alakulását, mert a történelem arra nem ismer példát, hogy egy felfedezett aranytelepet ne aknáztak volna ki! Mivel Verespatak Európa legszámottevőbb aranytelepe, az RMGC 500 millió dollárt fektet be a kincs kitermelésébe.
2004 március
