A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: ClimeNews

A kormány szerint a hálózat ennyi, napelem által termelt energiát NEM TUD BEFOGADNI, ezért a betáplálás lehetőségét felfüggesztik – ez a jövőben napelemet telepítőkre és azokra vonatkozik, akik nem adtak be igényt. Ők a jövőben közvetlenül a saját háztartásukban használhatják fel az energiát, nem kell hozzá a szolgáltató engedélye, de akkumulátor igen- így nem éri meg a beruházás. Azonnal felmerülnek kérdések, amelyekre a témában érdekelt összes szereplő kíváncsi.

A kérdéssel többen is megkerestek a 2022. október 13. csütörtöki kormánytájékoztatói bejelentés után. Összeszedtem a releváns kérdéseket és a rájuk adott válaszokat.  A HMKE = háztartási méretű kiserőmű.

Mi a baj a napelemes kiserőművekkel? Miért a betáplálás felfüggesztés?

A „HMKE ellenszenv” egyik forrása az a városi legenda, miszerint a betáplálással extra profitot realizálnak a kiserőművek tulajdonosai.  Ez nem állja meg a helyét, a betáplált villamos energiából meggazdagodni nem lehet, mert a METÁR-os nagyokkal (kb. 38Ft/kWh) szemben a kicsiktől 5 forint/kWh körüli árért veszik meg az energiaszolgáltatók az új struktúrájú rezsicsökkentett áron… Ellenben így sokkal hatékonyabban lehet hasznosítani, például fel lehet ajánlani a felesleget rászorulóknak, energiaszűkében lévőknek, amely ezeknek az embereknek óriási segítség lehet a mai energiaválságban.

Ezeknek a plusz energiatermeléseknek a begyűjtésére egy példaértékű projektet indított a Magyarországi Zöld Kereszt zöld karitatív szervezet, ahol ezt a zöld energiát különösen nagyra értékelik. Erről a szolidaritásról, egyéni és társadalmi felelősségről szólnak az energia demokrácia, az energiaközösség (shared economy), a cégek társadalmi felelősségvállalási (CSR) és a közösségi gondolkodás elvei. Mindezen elvek opponálják a koncepciót a nagy központosított erőművekről, a profitról és az üzletről, amely a mai energiarendszerek fókuszában állnak. Az energiastratégia ezeket a korszerű, előremutató fogalmakat nem azonosítja, vagy részben félreértelmezi, mint például az energiaközösségek szabályozása is jelentősen félreértelmezett.

A másik „HMKE ellenszenv” forrása az elosztói engedélyes cégek (Elektromos Művek, stb.) felől tapasztalható, amelyek szerint a kisfeszültségű hálózatot tönkreteszik a HMKE betáplálással, jelentősen megemelik a hálózati feszültséget, ezzel veszélyeztetve a készülékek, berendezések tápegységeit. Az engedélyek kiadását leállítják, ráadásul meghatározatlan időre, kötbérmentesen, semmilyen felelősséget és határidőt nem vállalva…. Ez meglátásom szerint több, mint tisztességtelen, mondhatni környezetvédelmi bűncselekmény. Sajnos, erre még nincs jogszabály, de jogászok már dolgoznak az ügyön.

A kiserőművek „rossz hatása a kisfeszültségű hálózatra” kijelentés természetesen szintén nem állja meg a helyét. Megállapításaim szerint a szolgáltatóknak az el nem végzett hálózatfejlesztések miatt és a rossz tervezési koncepció miatt saját magukat kellene hibáztatniuk, de persze ezt nem teszik meg. Helyette „rákenik” a HMKE beruházókra, akik egyébként zöldárammal, nulla széndioxid-kibocsájtással az egész világot megmentik, saját tőkéből a köz javára ruháznak be, ezzel jószolgálatot tesznek az egész világ közösségének. A szolgáltatók az el nem végzett munka bepótlása helyett magyarázkodnak, bízva abban, hogy a villamos rendszerek bonyolultsága okán a laikus felhasználók nem jönnek rá, kié a valódi felelősség. Ezzel pedig jelentősen fékezik a zöld beruházásokat, az energia átmenetet, ellehetetlenítik az energiaválságból menekülő családokat, és ezzel szembe megy az állam egyik zászlóshajó projektjével, a családpolitikával. Itt konkrétan új tervezési filozófiára és vezeték keresztmetszet, illetve transzformátor teljesítmény bővítésre volna gyorsan, nagy léptékben szükség.

Miért a napelemes környezettudatos, vagy afelé törekvő családokat „szívatja” a kormány?

Ez úgy vélem, nem szándékosan történik, az intézkedést hozók feltehetően rossz tanácsok eredményeként erre nem gondoltak. Mindenesetre először mindenkinek a saját maga háza táján kellene sepregetni, vagyis állami cégek oldaláról átfogó önvizsgálatra is szükség lenne.

Az állami energiacég például évek alatt ne csak egy akkumulátortelepet telepítsen a teljes rendszer kiegyenlítés szempontjából jelentéktelen kapacitással, hanem komoly programként annak akár 1000-szeresét, intelligens vezérléssel a MAVIR központból.

 

Továbbá a meglévő vezérelhető terhelések rendszerének felülvizsgálata és korszerűsítése is időszerű volna. Ezt egy projekttel össze lehetne kötni a V2G töltőkön keresztül az elektromos autók akkumulátorának töltési-kisütési lehetőségének fizikai megteremtésével, a távvezérelhetőségük közös platformon való integrációjával.

A szénerőművek átalakítása nagy kapacitású energiatároló erőművé kiváló megoldás lehetne. Ezt is állami beruházással lehetne csak megvalósítani, de ezzel 2 legyet is lehetne ütni egy csapásra.
Mindezeket követően, ha még ezek az intézkedések nem elégségesek a rendszerstabilitás és a kiegyenlítés színvonalas megvalósítására, jöhetnek a nagy METÁR-os és a kicsi HMKE naperőművek is, ha még szükséges volna. De a méretgazdaságosság miatt fajlagosan olcsóbbak lennének és a vezérlés-kiegyenlítés megvalósítása miatt a nagyobb telepek egyszerűbben, jobban rendszerbe állíthatók volnának.

És a fentiek miatt is, meg az energiaválság okán feltétlenül szükségessé vált az energiastratégia felülvizsgálata, a Paks 2 specifikáció felülvizsgálata, a stratégiában emlegetett 50 ezer milliárd elköltésének drasztikus átvizsgálása egy teljesen új koncepció mentén, ahol a zöldenergia rendszerbe kapcsolása nem luxus, hanem alapkövetelmény a „fit for 55”, a 2030-as, a 2040-es stratégiai célok és egyéb nemzetközi klímavállalásokkal összhangban.

Miért nem gondoskodtak az energia- és klímastratégiákban az energiatárolásról, mint a modern energiarendszer nagyon lényegi alkatrészéről?

Ez az elem ugyanis teljesen hiányzik belőle, holott 12 GW naperőműves csúcsteljesítménnyel számolt és erősen környezet- és napszak függő ez a betáplálás. Egyszerűen kifelejtették ezt a lényeges elemet a rendszervízióból. Most jelenleg a kiserőművek együttes teljesítménye 1,2..1,3GW. A jelenlegi betáplálás felfüggesztéssel lényegében ezeket okoljuk….Ami óriási hiba és így azt gondolom, tisztességtelen a zöld beruházást vállaló családokkal, cégekkel szemben. Várhatóan a telepítés a nagy naperőműves egységekben és a HMKE szektorban is a felfüggesztés után töretlenül folytatódik majd és akár ennek többszöröse is be lehet építve hazánkban 2040 és 2050 között. Így az energiatárolási kérdéssel kiemelt prioritásként szükséges foglalkozni a továbbiakban is.

Miért nem mások hibáiból tanulunk, miért kellett kikoppanásig várni, illetve valóban ki van-e koppanva a rendszer, hogy a betáplálás stop ki lett hirdetve?

A németek már több, mint 10 éve átélték a rendszerirányítás effajta telítését a naperőművek „ész nélküli” telepítése során. A SIEMENS vért izzadva egyengette a rendszert, hogy a működőképességét fenntartsa. Atomerőműveket szabályoztak le olykor-olykor Franciaországban, mert Németországban kisütött a nap. A halogatás intézménye a nagy szervezetek sajátossága, addig nem igazán szokott semmi történni, míg a „hajó” falnak nem ütközik. A jelenlegi helyzet kialakulása előre látható volt, azonban a rendszerkiegyenlítés „költségei” a háború miatt drámaian megemelkedtek és ez fáj igazán a MAVIR-nak, a rendszert egyensúlyban tartó rendszerirányítónak. Nekik ugyanis most többször kell gázturbinás erőművekkel kiegyenlíteni a pillanatnyi termelést és fogyasztást. A gáz ára meg a 10-szeres értékkel jelentős többeltköltséget okoz. Feltehetően a fizikai kiegyenlítés nincs korlátban, tehát nem technikai a korlát, hanem pénzügyi. Emiatt áll(ná)nak földbe a naperőmű beruházások, amíg a betáplálás felfüggesztés tart.

 

Annak érdekében, hogy a fizikai „kikoppanás” ne történjen meg, a hálózati működés paradigmaváltására van szükség. Erről többet fogunk szólni még később.

Mi tehát a megoldás a mai helyzetben? Mit kellene tenni a jövőbiztos, széndioxid-mentes villamos energiaellátás biztosítása érdekében?

Megoldás javaslat 1. A rendelet visszavonása.

A téma szakemberei és az iparági szakértők egyhangúlag nemkívánatos és sok szempontból hátrányos, autokratikus döntésnek vélik a 2022. 10.13. csütörtöki bejelentést. Miért?

Nincs kellően alátámasztva a döntés alapját képező „túl sok a megújuló a hálózaton” kijelentés. Más iparági szakértői álláspont szerint éppen az az igaz állítás, hogy túl kevés. Vagyis pont annyival kevesebb, mint amennyi a 100%-hoz szükséges lenne. A megújulóból a minden mennyiség is kevés.

A rendszerkiegyenlítési költségek megemelkedése általános érv amellett, hogy arányaiban már túl sok a megújuló a nagy hálózatban. És ezt a költségemelkedést a naperőművek okozzák. EZ EGYSZERŰEN NEM IGAZ. Egyfelől a költségek az általános gázár emelkedés miatt nőttek meg, másfelől a kiegyenlítést az előbb és majd az alább részletezett módon sok egyéb módon is meg lehet oldani, amit a jelen döntésben résztvevők egyáltalán nem vettek figyelembe. A rendszer koránt sem használta ki eddig sem a még rendelkezésre álló rendszerirányítási lehetőségeket, sőt, azt kell mondanom, hogy csak a hagyományos, mondhatni 20. századi technikákkal operál, ami mai szemmel már retro, idejétmúlt, ezért elfogadhatatlan és ezért semmiképpen sem teremthet alapot a „túl sok a megújuló a hálózaton” kijelentés indoklására. Itt utalnék előre arra a bizonyos SZEMLÉLETFORMÁLÁSI megoldásra, amit később javasolni fogok.

Ezzel a bejelentéssel a kormányzat számára igen fontos családtámogatási küldetés hatalmas ütést kapott. Egy csapásra elvették a családoktól – a hiperemelkedésbe kezdett energiaárak kivédésére – az egyéni cselekvési lehetőségeket ebben az eszkalálódó energiaválságban a bejelentett visszatáplálás felfüggesztésével. Ennek politikai üzenete is van, amely alapvető kormányzati célokat tesz tönkre. Ha már mindenképpen korlátozni, felfüggeszteni kell a betáplálást, akkor azt az üzleti szféránál kellett volna kezdeni ezt (METÁR-osok, kb. 2GW beépített teljesítménnyel és PROFITTAL) és amennyiben ott már nincs több lehetőség, akkor fordulhatnánk az egyéni potenciális PROSUMER-ek irányába (öntudatos, környezettudatos, energiafüggetlen kistermelők és kisfogyasztók). Hasonló elven, ahogyan a lekapcsolási elvek működnek elérhető villamosenergia korlátozás esetén.

Semmilyen szakmai egyeztetés nem volt a bejelentés előtt. Az egész iparág a rezsikorlát részleges feloldása után éjt nappallá téve ezerrel dolgozik az ügyfelek kielégítésén. Ehhez képest az elosztóhálózatosok szisztematikusan lassítják a kivitelezési folyamatot 2022. júniusa óta és ezért semmilyen dorgálást, büntetést nem kaptak a MEKH-től. Ezzel drasztikusan befékezve a kivitelezéseket, az új HMKE erőművek üzembehelyezését. A szakma úgy tudta, hogy 2023. június 30-i üzembehelyezésig (még egy évig) még szaldó elszámolással lehet telepíteni HMKE rendszereket, így szerezték be az anyagokat, így tervezték az erőforrásokat, de legfőképpen így tájékoztatták az ügyfeleket.

HMKE hibernáció -> energetikai armageddon?

Az ügyfelek cserbenhagyása nagyon rossz üzenet. A szabályozások napi szinten történő drasztikus „hátraarc” üzenetei aláássák a magyar emberek, kisvállalkozások biztonságérzetét, a jog- és megélhetési biztonságba és az ezzel kapcsolatos kommunikációba vetett általános bizalmat, amelynek következményei előre nem láthatók.

Megoldás javaslat 2. Energiatároló erőművek telepítése a NAGY VILLAMOSENERGIA RENDSZERRE.

A rendszerkiegyenlítés feladata a mindenkori termelési-fogyasztási egyensúly pillanatonkénti fenntartása. A rendszer inercia következtében ezt nem szükséges minden másodpercben fenntartani, elvileg sem lehet, csak közelíteni, de az egyenleget jó mindenkor egyensúlyhoz közel tartani. Ez kétségtelen, nagy odafigyelést igénylő nagy precizitású feladat. A rendszer inerciát jelenleg a forgógépek fizikai perdülete tartja és a rendszer instabilitását okozza, ha ennek a perdületnek az értéke arányaiban lecsökken a beépített teljes betáplálási teljesítmény és éppen a rendszerre kapcsolódó generátor teljesítmények viszonyaihoz képes. Ez instabilitást okozhat.
A probléma bűnbakjának a „naperőművek lettek kijelölve” a hagyományos rendszerszemlélet szakértői által. A szélerőművek is azok, azonban történelmi okokból ebből igen kevés van Magyarországon. Ez a „bűnbakság” annyiban állja meg a helyét, hogy a naperőművek inverterrel, teljesítmény elektronikai betápláló elektronikával kapcsolódnak az elosztó hálózatra és ezek az aktuális pillanatnyi frekvenciára szinkronizálják magukat. Perdületet, inerciát jelenleg nem képviselnek. Ha túl sok a naperőműves inverter rácsatlakozás, akkor ezzel túl nagy tehetetlen „tömeg lóg” a hálózaton, ami nem képvisel perdületet és így valóban lehetnek rendszerirányítási nehézségek.
Ezért azokat a régi, szén vagy olaj vagy gáz alapú erőműveket, amelyek a klímatörekvések „áldozataivá” válnak, lebontás helyett át kell(ene) alakítani ún. „energiatároló erőművekké”, amelyek egyszerre tudják „elfogyasztani” a felesleges energiát, mintegy fékezni a hálózatot, amikor túl sok a betáplálás, és „rádolgozni” a hálózatra, felpörgetni azt, amikor betáplálásra van szükség. Az inercia biztosított, így instabilitásra nem kell számítani. Mindezeket pedig a lehető leg-környezetbarátabban, a körforgásos gazdasági elveknek megfelelően kell megvalósítani.

Megoldás javaslat 3.  SmartGrid

Az egész rendszer irányítását egy új koncepció, a smart grid megoldással lehetne teljesen, 100%-ban alkalmassá tenni inerciával nem rendelkező erőművek korlátlan rákapcsolására. Ennek a koncepciónak hatalmas tudományos irodalma van, google kereséssl 257 millió találat van róla a neten. Erről később még írunk. LÁSD >>>

Megoldás javaslat 4.  Szemléletformálási képzések szervezése a döntéshozóknak

Az energia hálózatokat működtető energiaszolgáltató cégek döntéshozói számára speciális szemléletformálási képzések szervezése volna kívánatos, annak érdekében, hogy tudják, milyen évtizedes tudományosan alátámasztott alternatív megoldási lehetőségek léteznek a világban a villamosenergia rendszer korszerűsítésére (smart grid, mikrogrid, elektromobilitás energiatárolás integráció V2G megoldással, mesterséges inerciával rendelkező teljesítmény-elektronikai megoldások, új anyagok és alkalmazások).

A szemléletformálás elengedhetetlen alapfeltétele a „jó döntések” meghozatalának. A huszadik századi szemlélettel csak huszadik századi megoldási elemekkel és szemlélettel lehet gondolkodni a megoldások keresésében, ezért az a világlátás, amivel egy alkotó ember nekilát a problémamegoldásnak, szinte a leglényegesebb eleme a technológiai megoldáskeresésnek. Gyakorlati tapasztalatból tudható, hogy a napi rutin mellett még a rendszerirányító mérnökei sem tudnak „kitekinteni” a saját gondolati korlátaikból. Ezért csak azokkal az eszközökkel számolnak, amivel évtizedek óta dolgoztak. A probléma kettős: Egyfelől bezárul az eszközrendszer köre. Másfelől minden olyan új megoldást, ami új koncepcióval, új, általuk még nem ismert innovációval kerülne be a megoldó eszköztárba, alapból elutasításban részesülnek. Tehát eleve nagyságrendi mértékben lekorlátozzuk az elérhető legjobb megoldások megtalálásának az esélyét.
Tehát szemléletet kell váltatni és aztán nekilátni a jó megoldások megtalálásának.

Megoldás javaslat 5. A mérőszekrény hazai elérhetőségének azonnali biztosítása.

A régi, az elosztóhálózati engedélyesek által már „nem szabványos”-nak minősített, de még elérhető, akár hazai gyártású villanyóra mérőszekrények – átmeneti, azonnali – engedélyeztetése. Ez jelentősen felgyorsíthatja a kivitelezési átfutási időket.

Ez a szekrényhiány a kivitelezéseket akár hónapokkal visszavetheti, a rendszert építőknek ellehetetleníti a lehetőségeit, így nem tudnak kezelhető idő (pl. 2 hónap) alatt egy 1 nap alatt telepíthető HMKE rendszert üzembe helyezni többek között az efféle kulcsalkatrész elérhetetlensége miatt. A javasolt megoldás átmeneti.

Megoldás javaslat 6.   Az elosztó hálózatosoknál a mérőhely és a HMKE adminisztráció drasztikus leegyszerűsítése, annak állami kikényszerítése.

Az engedélyeztetési eljárás 30 napos határidőinek azonnal 5 napra csökkentése, a rendszerek gyors telepítését és bekapcsolását segítő rugalmas ügyfélkiszolgálás azonnali megteremtése nagy mértékben segítene az energiaválságba került családok, fogyasztók gyors zöld beruházásának támogatásában.

A HMKE naperőművet lehessen azonnal bekapcsolni, ha elkészült, a kivitelező és a tulajdonos felelősségére addig, amíg az elosztó hálózatosok hivatalosan át nem veszik a rendszert. A gyakorlati tapasztalat szerint semmilyen gond nem szokott lenni a bekapcsoláskor, ezért érthetetlen ez a jelenlegi 30 napos gyakorlat. A rendszer bekapcsolása ÉS az elosztói engedélyes rendszerátvétele közötti időre például egy a felelősségbiztosításhoz hasonló rendszert ki lehetne építeni, állami biztosítási felelősségvállalással az esetleges problémák, károk lekezelésére. A javasolt megoldást nemcsak átmenetileg, hanem folyamatos megoldásként ajánljuk.

Megoldás javaslat 7. Az elosztó hálózatok azonnali technikai átvizsgálása. Beruházások támogatása

Az elosztó hálózatok államilag elrendelt azonnali technikai átvizsgálása és azonnali támogatás (állami kölcsön) biztosítása az elosztó hálózati engedélyesek részére az általuk üzemeltetett kisfeszültségű rendszer fejlesztéséhez. Itt a 230V +/-10% szabványos hálózati feszültség biztosításának kérdéséről van szó.

A kisfeszültségű rendszer sok esetben korlátja a HMKE rendszer rákapcsolásának. Nincs előzetes vizsgálat arra vonatkozóan, hogy elbírja-e a rendszer az új HMKE rákapcsolást, minden termelési és terhelési viszony között. Ez a folyamatos állapotfelügyelet egyébként az elosztóhálózatosok rendszerfelügyeleti-karbantartási feladata volna. Amennyiben ilyne rendszer működne, akkor előre jelezhető volna, ha a rendszer „kikoppanás-határra kerülne”. Így nem egyik piéllanatról a másikra érnék meglepetések a szereplőket.

A kisfeszültségű hálózatban a 230V +/-10% szabványos hálózati feszültség biztosításakor a rendszer korlátja legtöbb esetben a rossz hálózattervezési filozófia a gyökérok, ami egyfelől költséghatékony, kreatív megoldás a hálózat üzemeltetője, karbantartója részéről, másfelől pedig beépített korlátot képez a HMKE telepítésre vágyó PROSUMER (öntudatos, környezettudatos, energiafüggetlen termelő és fogyasztó) jelöltek részére. Ezt a kialakult helyzetet az elosztói engedélyes cégek úgy értékelik, hogy „nem bír el több HMKE-t a rendszer”. Ez nem igaz. Ez egy rossz szemlélet miatt kialakult szakmai nézet és nem mellesleg a környezeti fenntarthatóság elleni lépés, holott ezek a cégek magukat így is azonosítják, így hirdetik. Tehát az semmiképpen nem fogadható el, hogy reklámozzuk a környezettudatosságunkat és közben ezzel párhuzamosan és folyamatosan opponálunk a naperőművesek ellen.

Itt a rendszer tervezésekor a beállításokat úgy kell úgy elvégezni, hogy a mérnöki gyakorlatban teljesen ismert „worst case design” elvét kellene követni. Ami konkrétan azt jelenti, hogy a „nulla HMKE betáplálás és teljes terhelés” esetén is benne maradjon a rendszer a 230V+/-10% sávban a teljes hálózati szakaszon, illetve a „teljes teljesítményű HMKE betáplálás és nulla fogyasztás” esetén is benne maradjon a rendszer a 230V+/-10% sávban a teljes hálózati szakaszon. Mivel a HMKE engedélyezés teljesítmény korlátja a beépített lekötött teljesítmény, ezért ez a módszer akkor is működik, ha az ÖSSZES JELENLEGI FOGYASZTÓ ÁTÁLL NAPERŐMŰVES RENDSZERRE. Ez az egyetlen jövőbiztos tervezési filozófia, hiszen itt nem lehet gond a jövőben, ha mindenki betartja a szabályokat.

Ehhez pedig az alkalmazott tervezési filozófiát meg kell változtatnia minden elosztó hálózatosnak, amire egyébként érthető módon azért vonakodnak ráállni, mert ehhez nagy volumenű beruházásokat, teljesítmény bővítést és vezetékkeresztmetszet növelést kell(ene) végrehajtaniuk, de ezt mennyire csak lehet, halogatják és várják az állami segítséget. Mivel a szisztéma bonyolult, a szakembereik könnyen elviszik a megoldásokat abba az irányba, ami az elosztó hálózatosoknak kedvező, de egyben ennek az is „mellékhatása”, hogy leállíttatják a döntéshozókkal például a HMKE telepítést, amelyek villamos szakmai és fenntarthatósági szempontból megindokolhatatlanok, elfogadhatatlanok.

Ezért megint visszautalnék a szemléletformálás fontosságára, kiemelt jelentőségére. NE ellenséget lássanak a naperőműves egyenéni PROSUMER-ekben, az öntudatos, környezettudatos, energiafüggetlen termelő és fogyasztókban, energiaközösségekben, hanem a jövőt megmentő úttörőket, akiket a jövő generációk érdekében cselekvő, beruházó, pozitív hősöknek kellene kezeljenek és segítsenek. Ezeknek az ügyfeleknek továbbá az állam is adhatna kedvezményeket, például ÁFA illetve termékdíj-mentességet a rendszerelemek beszerzésére, vagy adójóváírást a megvalósított beruházások után.

Tehát ha a cégek döntéshozói látják az utat, merre van az előre, a jövő, a vízió, akkor ez rendkívül sokat jelenthet abban, hogy megismerve a magasabb célokat, ne gátolják, hanem elősegítsék a klíma- és energia átmenetet, ahogyan erre sok EU-s forrás is elérhető lehet a cégek számára is. Sőt, az ország energiafüggetlensége és energiabiztonsága elérése érdekében is igen hasznos lépések lennének ezek.

Megoldás javaslat 8. Az elosztó hálózatosok adminisztrációs rendszerének átdolgozása.

Az asminisztráció egyszerűsítése, felelősségek pontos meghatározása segítené a beruházásokat és tiszta vizet öntene a pohárba. Az árlista kötelező közzététele alapfeltétel, jelenleg az energiahivatal mögé bújva az ügyfelek előre nem kapnak elégséges tájékoztatást (MGT). Például: Ki kell mondani, hogy amit az MGT-ben előre nem közölnek, arról nem lehet számlát kiállítani. A kötbérezés rendszerének átfogó újra definiálása is szükséges volna. A jelenlegi 5000 Ft nevetséges, időben nem korlátozza a késedelmet, nem szakncionál, ezért alkalmatlan erre a kötbér funkcióra. Ez amolyan. „úgy csinálunk, mintha” megoldás.

Megoldás javaslat 9. Azonnali Energiastratégia aktualizálás

Egy energiastratégia elméletileg egy folyamatosan aktualizált, mozgó, dinamikus dokumentum. Szakmailag megdöbbentő, hogy a háború kitörése, az energiaválság helyzet kihirdetése óta eltelt fél évben senkinek nem jutott eszébe, hogy azt aktualizálni volna szükséges. Csak most.

Kívánatos volna az állami felelősségek kidomborítása, a karmesteri szerep visszavétele az energia kérdésekben, esetleg egy állami szakmai intézet létrehozása (Intelligens Hálózat Technológiai Intézet? az USA-beli DOE mintájára) a szakmai feladatok kezelése, a tervezés és jövőbiztosság folyamatos felügyeletére.

Jelenleg az energiastratégiában az állam a „nemszeretem” részeket kiszervezi, áttolja a MEKH-re, az állami cégekre, a fogyasztókra (akkumulátoros HMKE rendszerek, közösségi és társasházi energia kérdések, árak manipulálásával a HMKE rendszerek ellehetetlenítése). Dupla erkölcsi kár ez a hiányzó szakmai szervezeti támogatás hiánya a hazánknak. Az anyagi és a környezeti károkról nem is beszélve.

Mindemellett az állam az operatív ügyekben szinte semmit nem tesz az energiatárolók megvalósítása terén (csak elektromos energia hálózatról beszélünk, a gáz szóba sem jön itt és most). A rendszer kiszabályozhatóságának minden körülmények közötti biztosítása terén, az árak átlátható közlése terén, a jogbiztonság érzésének fenntartása terén sem érzékelhető a felelőssége. Ezt fájó kijelenteni, de összességében a mai energia vészhelyzetben ez elégtelen kezelése a helyzetnek, egy komoly, azonnali bizalomerősítő intézkedésre lenne szüksége a hatóságok, állami energiavállalatok részéről a fogyasztók, prosumerek, cégek irányába tett gesztusokkal, lépésekkel.

A mai konkrét visszatáplálás kérdéssel kapcsolatosan nem a többnyire szakmai berkekből érkező részmegoldás, a visszwatt védelem és a HMKE akkumulátoros kivitelezése adja a megoldást. A zöldáramot – véleményem szerint – semmi esetre sem szabad korlátozni, hanem a „nagy rendszert” kell „megszerelni” állami pénzből, hogy az – környezeti fenntarthatósági szempontból – rugalmas és minél fenntarthatóbb legyen.

A már említett smart grid koncepció kb. 25 éve a tudományos közlemények középpontjában van. A rendszer, amely ezen elvek alapján épül, mindent tud, amit most kellene a hálózatnak. A most a betáplálás megszüntetésekor előkerült intézkedések is hasonlóan jó irányba terelik a rendszerket. Ennek az új filozófiával működő energiahálózat koncepciónak a megvalósításához pedig elengedhetetlenül szükséges egy másik szemlélet, a hálózatokban, a közösségben, a „köz”-ben való gondolkodás. ÉS természetesen némi technológiai, informatikai-méréstechnikai háttér is szükséges. Jó hír, hogy ma már minden technológia elérhető, nem kell „űrhajót” fejleszteni, csak össze kell rakni.

Erről a megvalósíthatóságról, az okos hálózati rendszer jövőbiztosságáról, előnyeiről több, mint 10 éve tartok előadásokat, de őszintén szólva a mai rendszerüzemeltetőket, az elektromos szakmát tekintve eddig szinte alig valakit érintett meg a téma. 10 éves az a pilot projekt javaslatom is, amellyel anno végig roadshow-ztuk az összes releváns energiacég vezérkarát és egy sor állami céget, valamint államtitkárt 2013-ban.

 

A smart grid lényege az, hogy hálószerű a hálózat, több, akár korlátlan mennyiségű és nagyságú betáplálás is lehetséges és nemcsak egy vonalú az energiaáramlás, mint a mai nagy energiarendszerben, hanem mint a neten, sok helyről is lehet alapból is kétirányú kapcsolat. Önjavító, önszabályozó, ideális esetben csak megújulókkal is megy (forgógépes inercia nélkül is), ami a jövőbiztosságát definíció-szerűen garantálja.

Persze ha sok prosumer résztvevő van az energiarendszerben, az nem feltétlenül jó üzlet az energiaszolgáltatóknak. Igaz. De hát erről is szól az a bizonyos szemlélet, aminek meg kellene változnia. Társadalmi innovációk is szükségesek, nemcsak technológiaiak. Shared economy, közösségi energia, közösségi közlekedés, legfőképpen környezettudatos közösségi fenntartható társadalom kiépítésére lenne szüksége ma az emberiségnek a világunk működőképességének fenntartásához, a „FENNTARTHATÓSÁG”-hoz. Az energiaellátás az ivóvízzel, internettel egyenértékű szükséglet és a jövő társadalmában ezt nem is lehet(ne) üzletként kezelni, ez alapszolgáltatás egy jövőtársadalomban, ahogyan a közösségi szolgáltatások nagy köre is azzá válik illetve azzá kellene váljon a jövőben. Magát a fenntarthatóság szót divatszóként használják sokan, akik nem is tudják, hogy ez milyen mély tartalommal jár. Már szinte minden fenntartható, a wc kefe, a sampon, a kutyatáp, de ennek belső definíciós jelentését, hogy a fogyasztásunk 100%-ban körkörös gazdasági folyamat részeként valósuljon meg, ergo ne legyen széndioxid, vagy karbon lábnyoma a létünknek, alap feltétele a jövő biztosításának. A smart grid, a naperőművek és az elektromobilitás ezeknek a környezeti fenntarthatósági rendszereknek alapvető alrendszerei. Ezért ezek támogatása és elsőbbsége az emberi civilizáció fenntartásának kritériumai.

A smart grid gyakorlati elindításához független új rendszer kell. A jelenlegi rendszer mellett szükséges felépíteni a vázát, ami modulárisan – az igények és a bekapcsolt termelők-fogyasztók számától függően – bővíthető. Erről sok publikációnk és javaslatunk született („Közép-dunamenti SmartGrid” NySz: – Y1200458), az elmúlt 10-12 évben nem indította el a „kikerülhetetlenül szükségünk van rá” gondolatokat. Tulajdonképpen a probléma gyökérokát sem ismertük fel. Sajnos, pedig ismét elsők lehettünk volna valamiben a világon, egy olyan technológiában, amelyre mindenkinek szüksége van vagy lesz nagyon hamarosan. Export termék lehetne egy ilyen rendszer know-how bárhol a világban.

A „nagy villamos elosztó rendszer” is mi vagyunk, nemzeti tulajdon, mindannyiunk közös vagyona, infrastruktúrája. 30 évnyi elvesztegetett energiapolitikai lehetőségeink nyűgje most visszaüt, hatványozottan. A szemlélet hiánya miatt azonban együtt sem tudtuk és tudjuk eldönteni, merre lenne értelmes dolog fejleszteni. Talán a mostani válság egy lehetőség az előre lépésre.

Szerző: Dr. Szabó István

Kapcsolódó anyagok:

A szél után a napenergiát is likvidálná Orbán – konzerválva a drága orosz gázfüggést

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás