A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: humusz.hu

A műanyag nem önmagában rossz, hiszen relatíve olcsón tartós és rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkező használati eszközöket lehet létrehozni belőle. A mikroműanyagokról viszont már nehéz lenne pozitívan nyilatkozni. Ezek a parányi (jellemzően 5 mm-nél kisebb), műanyagtárgyak kopásából származó vagy szándékosan létrehozott részecskék komoly aggodalomra adnak okot.

Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) honlapján olvasható definíció szerint „A mikroműanyagok polimerek és funkcionális adalékanyagok keverékeiből álló szilárd műanyag részecskék, amelyek visszamaradt szennyeződéseket is tartalmazhatnak. Keletkezhetnek véletlenszerűen, nagyobb műanyagtermékek, például gumiabroncsok vagy műszálas textíliák elhasználódása során, de vannak szándékosan gyártott és meghatározott célra készülő termékekhez hozzáadott mikroműanyagok is, mint például az arc- és testradírokban található hámlasztó gyöngyök.” De található szándékoltan hozzáadott mikroműanyag a műtrágyákban, növényvédő szerekben, kozmetikumokban, háztartási és ipari mosószerekben, tisztítószerekben, festékekben, valamint az olaj- és gáziparban használt termékekben is, továbbá műfüves sportpályák puha töltőanyagaként is használják.

A probléma súlyát érzékelteti, hogy a becslések szerint 75-300 ezer tonna mikroműanyag kerül a környezetbe Európában évente. Az ECHA szerint 176 ezer tonna mikroműanyag kerül éves szinten az európai felszíni vizekbe a műanyagtermékek erodálódásának következtében. A szándékosan hozzáadott mikroműanyagot tartalmazó termékek használata után pedig évente további 42 ezer tonna mikroműanyag jut a környezetbe, aminek elsődleges forrása a sportpályák töltőanyagaként használt granulátum (~16 ezer tonna). Az EU/EGT mikroműanyag-felhasználása pedig körülbelül évi 145 ezer tonnára becsülhető. Szintén elrettentő adat, hogy az óceánban ötszázszor annyi mikroműanyag úszkál, mint amennyi csillag a galaxisunkban található.  A szakértők szerint ráadásul a mikroműanyag-szennyezés visszafordíthatatlan és jelentős kárt okoz a környezetben, továbbá súlyos következményekkel járhat az emberi egészségre nézve is.

Az óceánban ötszázszor annyi mikroműanyag található, mint ahány csillag a galaxisunkban

Az EU és a hozzáadott műanyagok tilalma

Ahogy arra nemrég a HUMUSZ Facebook posztjában felhívta a figyelmet: a mikroműanyagok az óceánok élővilágának láthatatlan gyilkosai. Naponta nagyon sok  tengeri élőlény pusztul el a mindennapi termékekhez hozzáadott mikroműanyag-szemcséktől, mivel ezek elzárják a vízi élőlények, teknősök és madarak emésztőrendszerét.  De persze nem csak a vízi élőlényeket fenyegeti veszély. Mivel a mikroműanyagok belátható időtávon belül nem bomlanak le, felhalmozódnak és mérgezik az állatok és potenciálisan az emberek szervezetét is. Éppen ezért létfontosságú, hogy az EU merjen lépni, és széles körű, ambiciózus tilalmat vezessen be valamennyi szándékosan hozzáadott mikroműanyag vonatkozásában.

Erre most esély is mutatkozik, ugyanis az EU megtiltani tervezi, hogy a cégek mikroműanyagot adagoljanak a termékeikhez. Az Európai Bizottság korábban ígéretet tett rá, hogy betiltja a mikroműanyagokat tartalmazó kozmetikumokat, festékeket, mosószereket, mezőgazdasági, orvosi és egyéb termékeket, hogy ezáltal 20 év alatt mintegy 500.000 tonna, főleg a folyókat és tengereket érintő szennyezést előzzön meg. Az ECHA idén február végén nyújtotta be a Bizottsághoz részletes javaslatát, a jogi korlátozás pedig várhatóan jövőre emelkedik törvényerőre.

Sajnos azonban az ipari lobbicsoportok nyomására a javaslatban komoly kiskapuk maradtak, ahogy erre a Rethink Plastic Alliance felhívta a figyelmet. Egyes ágazatok akár 8 év haladékot is kaphatnak a mikroműanyagok teljes elhagyására, a “biológiailag lebomló”-nak titulált (a természeti környezetben egyébként a lebomlás jelét nem mutató) mikroműanyagok pedig akár ki is kerülhetnek a tiltás alól. Az 500.000 tonnás célkitűzést így civil szakértők szerint lehetetlen lesz elérni, ahhoz a javaslat jelentős átdolgozására lenne szükség. Ezért is született meg a Frans Timmermansnak, az Európai Bizottság alelnökének címzett nyílt levél, amelyben a környezetvédő civil szervezetek hangsúlyozzák: a mikro- és nanoméretű műanyagszemcsék elfogadhatatlanul nagy kockázatot jelentenek a környezetre, és benne potenciálisan az emberre is, így indokolt az egész EU-ra kiterjedő szigorú korlátozás. Mint írják, megengedhetetlen, hogy a szabályozásba gyengítő tényezők – a korlátozás céljával ellentétes engedmények – kerüljenek (pl. a sportpályák granulátumokkal történő feltöltésére vonatkozó engedmény; a kozmetikumokra vonatkozó 2028-ig szóló haladék stb.).

A javaslat jelenleg a Bizottság ipari osztályához került, amely nem a vegyi anyagok szabályozása iránti elkötelezettségéről híres. A Bizottságnak 2021. május végéig kell elkészítenie a korlátozási szabályozás szövegét, amelyről ezt követően a tagállami szakértők szavaznak. Az Európai Parlamentnek és a Miniszterek Tanácsának ez után három hónap áll rendelkezésükre, hogy kifogást emeljenek, ám erre ritkán kerül sor.

Mi köze a mikroműanyagoknak a ruháinkhoz és a koronavírushoz?

Egészen riasztó képet kapunk, ha azt vizsgáljuk meg, a mikroműanyagok milyen hatással lehetnek az emberi egészségre – és sajnos a helyzet csak még rosszabb, ha a koronavírus is a képbe kerül. A legújabb kutatások kimutatták, hogy a ruhákban, textilekben található mikroszálak akadályozhatják a tüdő növekedését, fejlődését és regenerálódását. A hollandiai Groningen Egyetem, a Holland Alkalmazott Tudományos Kutatási Szervezet és a Plymouth Marine Laboratory tudósai által végzett kutatás szerint a két leggyakrabban a levegőbe kerülő mikroműanyag-típus, a poliészter és a nejlon (az általunk viselt ruhák több mint fele ebből a két anyagból készül) könnyedén belélegezhető, így pedig a tüdőbe juthatnak. A kutatás során egy új technológiát segítségül hívva a kutatók petricsészében növesztettek „miniatűr tüdőket”, majd ezeket tették ki mikroműanyag-szennyezésnek, és vizsgálták meg az eredményt. Arra jutottak, hogy a mikroszálak meggátolják a tüdőt a normális regenerálódásban, ez pedig a tüdő roncsolódásához vezethet. A mikroszálak gyulladáshoz vezethetnek, azonban az immunsejtek hiába „szállnak szembe” a mikroszálakkal, legyőzni, megsemmisíteni nem tudják őket. A kutatási adatok arra utaltak, hogy a mikroszálak a magzatokra, kisgyermekekre és a COVID-19-fertőzöttekre még veszélyesebbek – hiszen az előbbiek tüdeje még nem kifejlett, utóbbiakét pedig megtámadta a vírus, így azzal is meg kell küzdenie a szervezetnek.

A nanorészecskék esetében (amelyek körülbelül a COVID-19 vírus mérettartományában vannak, azaz nem haladják meg a 100 nanométert) még rosszabb a helyzet, ugyanis ezek ellen a szervezet végképp nincs felkészülve a védekezésre: a tüdőnk nem rendelkezik olyan mechanizmussal, amellyel megtisztíthatná magát tőlük. Egy patkányokon végzett kutatás szerint, amelynek az eredményeit 2020 októberében publikálták, a várandós nőstény által belélegzett nanoméretű műanyagrészecskék vándorolnak az állat szervezetében, és kimutathatóak nem csupán a placentában, de a magzat szinte minden egyes szervében is: a magzati szívben, tüdőben, májban, vesében, sőt az agyban is. Hogy az emberi szervezetre vonatkoztatva mindez mit jelent, azt jelenleg is vizsgálják. Az viszont már bizonyított, hogy a még meg nem született csecsemők méhlepényében már kimutatható a mikroműanyag-szennyezés.

A textiliparban dolgozók körében szintén végeztek már vizsgálatot. A textilszálaknak erősen kitett környezetben dolgozók körében egy vizsgálatban a résztvevők 30%-a kényszerült otthagyni a munkahelyét, mivel olyan mértékű tüdőkárosodást szenvedtek, hogy képtelenek voltak folytatni a munkájukat. Ezek a textilszálak azonban mindannyiunk körül megtalálhatók, a mi szobánk levegőjében is jelen vannak. A tudósok következő feladata annak a felderítése lesz, hogy milyen mértékben vannak jelen ezek a részecskék egy hagyományos környezetben, illetve mindez jelent-e kockázatot az emberi szervezet számára.

Mit tegyünk?

Ha meg akarjuk védeni az egészségünket és a környezetünket, nagyon fontos, hogy kerüljük a hozzáadott mikroműanyagot tartalmazó termékeket, legyen az kozmetikum vagy bármi egyéb! (Bővebben lásd a humusz korábbi cikkét.)

Mivel a háztartásunkban található por mintegy harmada is mikroszál, ezért nagyon fontos, hogy

  • szellőztessünk és porszívózzunk rendszeresen, valamint ha lehet,
  • a szabadtéren szárítsuk meg a kimosott ruháinkat.
  • Próbáljuk meg minél több természetes anyaggal körbevenni magunkat (pl. fapadló, pamutfüggöny és pamut kanapéhuzat, gyapjúruhák stb.), illetve
  • speciális szűrőt is használhatunk a mosásnál, ami megakadályozza a mikroműanyag-kibocsátás akár 90%-át is. (Egyetlen mosásnál akár 9 milliárd mikroszál is a szennyvízbe kerülhet egy új, EU által finanszírozott átfogó kutatás szerint).

Tartsunk tehát műanyagböjtöt, és életünk minél több területén igyekezzünk kerülni a műanyagot!

Aki pedig angol nyelven is további ösztönzőre vágyik, annak ajánljuk ezt a honlapot/applikációt, amely további praktikus tippekkel segíthet mindenkit, hogy megszabaduljon „műanyagtúlsúlyától”.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek