Az ELTE Környezettudományi Kutató Központ munkatársai közel 10 év óta foglalkoznak a budapesti városi aeroszolok vizsgálatával. Mintavételi helyszínük a jelentős
gépjárműforgalommal terhelt Széna tér.
Az ELTE Környezettudományi Kutató Központ munkatársai közel 10 év óta foglalkoznak a budapesti városi aeroszolok vizsgálatával. Mintavételi helyszínük a jelentős gépjárműforgalommal terhelt Széna-tér, ahol a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség konténer állomásán üzemelő nagytérfogatú mintavevő rendszert használják (1. ábra). 2005-2010 között a PM10, majd 2010-től a PM2.5 frakció tömegkoncentrációjának és kémiai összetételének a meghatározása áll a kutatásaik középpontjában.
1. ábra: A Széna-téri konténerállomás a 4 m magasságban elhelyezett mintavevő fejjel
2015 végén jelent meg a 2010-2013 időszakot jellemző tanulmányuk a Science of the Total Environment szakfolyóiratban (Tamás Szigeti, Mihály Óvári, Christina Dunster, Frank J. Kelly, Franco Lucarelli, Gyula Záray: Changes in chemical composition and oxidative potential of urban PM2.5 between 2010 and 2013 in Hungary, STOTEN 518-519 (2015) 534-544.). A szerzők megállapították, hogy a vizsgált 3 év során a PM2.5 tömegkoncentrációja havi bontásban 8 és 41 µg/m3 között változott és jelentős szezonális hatás volt megfigyelhető (2. ábra). A téli hónapokban a nyári időszakhoz képest akár három-négyszeres faktorral is megnőtt a PM2.5 koncentrációja. Az Európai Unió által megszabott éves határérték 25 µg/m3, amelyet egyik esetben sem haladtak meg a mérési eredmények. A Széna téri levegő minőségére éves átlagban 21 µg/m3 PM2.5 tömegkoncentráció volt a jellemző.
2. ábra: A PM2.5 tömegkoncentrációjának alakulása havi bontásban
A kémiai összetétel vonatkozásában jelentős eredménynek tekinthető, hogy a kvarcszűrőkön felfogott PM2.5 frakciónak átlagosan 84%-át sikerült vegyületcsaládokba kategorizálni, miszerint dominánsnak tekinthetők a szerves anyagok és a szervetlen ionok (SO42-, NO3–, NH4+) átlagosan 40, illetve 29% részaránnyal (3. ábra).
3. ábra: A PM2.5 frakció kémiai alkotóinak szezonális részarány változása
A városi aeroszolok egészségügyi hatásainak feltárására irányuló nemzetközi kutatások rávilágítottak arra, hogy az aeroszol részecskék katalitikusan generálnak reaktív oxigén specieszeket, amelyek oxidatív stresszt indukálnak. Az aeroszol alkotóinak ezen képessége oxidatív potenciáljukkal jellemezhető. Ennek meghatározásához antioxidánsokat reagáltatnak a szűrőkön felfogott aeroszol részecskékkel vagy az aeroszolok vizes extraktumával és mérik az antioxidáns fogyását.
A londoni King’s College és a firenzei Egyetem kutatócsoportjaival közösen végzett kísérletek során az ELTE kutatói is mérték az aeroszol frakciók oxidatív potenciálját. Ezen vizsgálatoknál a tüdőfolyadékban előforduló aszkorbinsavat és redukált glutationt használtak antioxidánsként. A közlekedés eredetű nyomelemek közül a Cr, Cu, Fe és Ni teljes koncentrációja és az oxidatív potenciál között szignifikáns korrelációt találtak, de a Cr, Cu, Fe, Ni, Mo, Sn és Sb vízoldható hányadával végzett számítások még szorosabb korrelációt mutattak. Mivel a aeroszol frakció tömegkoncentrációja és az oxidatív potenciál között csak gyenge korreláció volt kimutatható, epidemiológiai szempontból az oxidatív potenciál használata lenne indokolt a városi aeroszolok egészségügyi hatásainak jellemzésére.
