A rovat kizárólagos támogatója

A számos denevérfaj azon csoportok közé tartozik, melyek az úgynevezett „nem szeretem állatok” körét alkotják. Ennek elsődleges okai a negatív hiedelmek, melyek között kiemelt szerepet kap a „hajba ragadásuk, a vérszívásuk (igaz, pár trópusi faj nyalogat vért), szalonnalopásuk” és még sorolhatnánk. A körülöttünk élő különböző állat- és növényfajok egyedszáma az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent. Egyes fajok ki is haltak vagy menthetetlenül a kihalás szélére sodródtak. Az okok között említeni kell az egyedek kontrollálatlan vadászatát, az élőhelyük feldúlását, eltüntetését, valamint az emberi tevékenység hatására felgyorsult klímaváltozást.

Hogy mitől válik egy faj üldözötté vagy épp védetté, az nem csak a jogszabályoktól függ, hanem a hiedelmektől is. Fontos feladatunk – nem csak nekünk, hanem az utánunk jövő generációknak is –, hogy megóvjuk Földünk élővilágának sokszínűségét. A jövőbeni védelemért pedig a jelenben tudunk tenni, nem csak jogrendszerünk alakításával, hanem a fiatal, még nyitott és könnyen formálható generációk környezeti nevelésével, számukra való példamutatásunkkal. A környezeti nevelés egyik alapja, hogy amint lehet, megmutassuk gyermekeinknek azt a csodát, amit Földanyánk létrehozott. A hatékony neveléshez minden érzékszerven át ható élményt, tudásátadást kell nyújtanunk.

A számos denevérfaj azon csoportok közé tartozik, melyek az úgynevezett „nem szeretem állatok” körét alkotják. Ennek elsődleges okai a negatív hiedelmek, melyek között kiemelt szerepet kap a „hajba ragadásuk, a vérszívásuk (igaz, pár trópusi faj nyalogat vért), szalonnalopásuk” és még sorolhatnánk. A denevérek, mint minden állatfaj, próbálnak alkalmazkodni a folyton – az emberi hatás miatt túl gyorsan – változó környezethez. Azzal, hogy minden nap újabb és újabb szeletet fogyasztunk el végleg a Föld „tortájából”, szűkítjük a velünk együtt élő egyedek életterét. A denevérek régóta azon fajok közé tartoznak, amelyeket az emberi társadalom együttesen nem szeret – legalább is évekkel ezelőtt ezt még általánosságban ki lehetett jelenteni. Mára – ha úgy tetszik – finomodtak, lazultak azok a vélemények, melyek olyan szélsőségesen és alaptalanul perifériára sodorták ezeket a repülő emlősöket. A változás okai között említendő a denevérspecialista szakemberek állhatatos munkája és tudása. Hazánkban is többen foglalkoznak érzékenyítéssel. Köztük is a legkreatívabbak Boldogh Sándor András biológus, az Aggteleki Nemzeti Park munkatársa, valamint Dobrosi Dénes, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal természetvédelmi felügyelője.

A történelem során a denevérfajok fennmaradásának elsődleges oka kiváló alkalmazkodóképességük volt. Darwin óta tudjuk, hogy egy faj akkor sikeres, ha az állandóan változó környezethez a lehető leghatékonyabban képes alkalmazkodni. Ennek köszönhetően egyes fajok megtalálták életterületüket az ember által épített környezetben is.

rőt koraidenevér kép: Bosnyák János

A denevérek különleges állatok. Önálló emlősrendet képeznek, a kézzel repülők rendjét. Legkisebb fajuk a dongódenevér (Craseonycteris thonglongyai), mely alig több, mint 2 grammos és 6 centiméteres, míg a repülőkutyák szárnyfesztávolsága elérheti az 1,5 métert is. Testfelépítésük is egyedi. Ujjperceik és kézközépcsontjaik nagymértékben megnyúltak. Akár egy évig is tudnak függeszkedni a lábuk speciális szerkeze miatt, mivel karmaik automatikusan begörbülnek. Szívük mérete a testükhöz viszonyítva háromszor nagyobb, mint más emlősállatoké. Repüléskor testhőmérsékletük 41 Celsius-fokos, 1100-at is verhet a szívük percenként. A túlhevülést a szárnyán keresztüli hőleadással kerüli el. Párosodásuk ősszel van, de a méhfalban raktározott hímivarsejt csak tavasszal termékenyíti meg a petesejtet. A vemhességi idő 1,5-3 hónap, mely rossz időjárás estén két héttel is meghosszabbodhat. Az utódok száma egy vagy kettő. Embriókorban leváltják tejfogaikat. Az utód világrajövetelkor azonnal az emlőre tapad és pár hétig ott marad, majd „óvodába” kerül, ahol anyját várva pihen, amíg az vadászik. Míg a nőstények 3-4 hónap alatt lesznek ivarérettek, addig a hímek csak 1,5 év alatt. A rekord-életkor fajtól függ, akár 9-23 év is lehet, áltagéletkoruk viszont csak 3-5 év. A fiatalok túlélési aránya 65-80%. Vándorlásaik hossza 100 km-től akár több ezer km-ig is terjedhetnek. (Egy korai denevér például 2347 km-t is vándorolt.) Telelés alatt súlyuk 25-30%-át elvesztik, ekkor testhőmérsékletük 38-40 Celsius-fokról néhány Celsius-fokra, légzésszámuk pedig az aktív időszak percenkénti 4-6-járól óránként 1-re csökken. Szívverésük a repüléskor mért 800-ról teleléskor 15-20-ra változik percenként. (Sajátos hibernáció.) Télen 6-8 alkalommal ébrednek fel. Ilyen és még ehhez hasonló érdekességekkel lehet felkelteni irántuk a pozitív érdeklődést. Nem beszélve arról, hogy egy közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) egyetlen éjszaka alatt 3200 szúnyogot képes elfogyasztani!

A hazai denevérek egy része hallható, 20 kHZ-es frekvencia alatti hangokat is kiad, melyek főleg szociális hangok, s leginkább a szálláshelyükön jelennek meg. Ez hallható „a falból” a panelházak lakói számára. A denevérek a fecskékhez hasonlóan isznak: repülés közben a víz felszínéről kortyolnak egyet.

A denevérek azon állatok közé tartoznak, melyek nagy mértékben megosztják az embereket. Ki nem hallott volna már Drakuláról vagy épp Batmanről? Míg az egyiktől félünk, a másikra hősként gondolunk. Mindkét figura tervezőit a denevérek misztikus, homályba vesző életvitele ihlette meg. Így hát vannak, akik undorodnak tőlük; vannak, akik számára közömbösek; és olyanok is akadnak – szerencsére, már egyre többen –, akik szeretik, féltik, óvják őket. A köztudatban keringő tévhitek tömkelegét lehetne itt felsorolni. Az emberek életében a sötétség állatai mindig is titokzatosak voltak, misztikus tulajdonságokkal ruházták fel, mivel nem ismerték, nem látták őket. Sokan azt hiszik, hogy madarak, mivel repülnek; vagy vért szívnak, hajba ragadnak, az ördög megtestesítői. Az ókori világ hiedelme szerint az elhamvasztott denevér hamvai vörös borba keverve a tejelválasztást segítették, illetve szembetegségek gyógyítására is alkalmazták vérüket. Vérszívó fajok tényleg léteznek, de kizárólag Dél-Amerikában találkozhatunk velük. Ilyen a fehérszárnyú vérszopó denevér (Diaemus youngi), a farkatlan vérszopó denevér (Diphylla ecaudata) és a rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus).

Az előbbi felsorolás a teljesség igénye nélkül íródott. Elnevezésük többféle hazánkban is. Számos népi neve közül a legismertebb a bőregér, de ismert a szárnyas egér, púpdenevér, púpegér is (Herman, 1901). Az már pozitív fejleménynek minősíthető, hogy Magyarországon az összes denevérfaj Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rendeletére (24 655/VII/1. 1901) védelemben részesítendő állatnak minősült, ahogy igaz ez napjainkban is (13/2001, KöM rendelet, I.45.).

nagy patkósdenevérek a szinpetri református templom tornyában. Kép: dr. Boldogh Sándor András biológus

Sokáig azt hitték, hogy kárt tesznek állatban, emberben egyaránt. Ezek a híresztelések azonban közel sem fedik a valóságot. Szimplán annyit értek el – ami nem csekély –, hogy az emberek irtóztak ezektől a fajoktól, és senki sem igyekezett kellő mértékben felhívni a figyelmet hasznosságukra. Szerencsére mindig akadtak, akadnak olyan szakemberek, akik tudására megbízhatóan tudunk támaszkodni. Ők azok, akik „sötétben is látnak”, és – mivel rengeteg időt töltenek a denevérekkel – hitelesen tudják bemutatni a denevérek hasznát. Egy fajt hasznosnak vagy károsnak titulálni alapvetően téves dolog, mégis így gondolkodik a szakmán kívüli emberek többsége. Ez alapján ítélik meg a körülöttük élő fajok egyedeit. Hasznosak, ha nekünk azok. Tény, hogy minden élőlény a földi bioszférarendszer része, és mindre szükségünk van. Az elmúlt években érezhetően enyhült a denevérek negatív megítélése. A koronavírus (COVID-19) körüli történések, reméljük, nem ássák alá a denevérekről lassan kialakult pozitívabb megítélést. 2016-ban az év emlősének, emlőseinek is megválasztották őket. Ennek hatására szórólapok, kiadványok jelentek meg róluk, előadások hangzottak el. Mind azt a célt szolgálták, hogy a denevérek közelebb kerüljenek az emberekhez, és felhívják a figyelmet fontosságukra. Szerencsére hazánkban is védi a jog ezeket a fajokat.

Védelmük többrétű lehet, passzív és aktív egyaránt. Passzív a jog megalkotása, aktív a cselekvő védelem. Ahogy az életterük változott az elmúlt pár évtizedben, úgy próbáltak ők is alkalmazkodni az új környezethez. Az emberi tevékenység hatására eltűntek az öreg, odvas fák, viszont felépültek a panelházak, melyek panelhézagai hasonlóképpen nappali búvóhelyet nyújtanak. Természetesen ez nem a legjobb megoldás. Védelmük érdekében mesterséges, speciális denevérodúkat helyezhetünk ki a házunk falára vagy épp az idősebb, magas fákra. Ha ezek nincsenek szigetelve, csak nyári menedékhelyet nyújtanak számukra, viszont így is hasznosak. Kiváló megoldás lehet egész éven át tartó védelmükre, ha denevértornyokkal kombinálják egy város denevérvédelmi intézkedéseit.

Védelmük

1) Denevérodú:

  • Hogy kell elkészíteni denevérodút?

Az Észak-Amerikában használt odútípusok hazánkban is használhatók. Készítéskor fontos szempont, hogy kezeletlen, gyalulatlan deszkát használjunk. Kerüljük a ragasztott (OSB-lap), festett faanyagot. Az odú mérete eltérő lehet, de a bebújó rés, illetve a pihenőnyílás 2,5-3 cm közötti méretű legyen.  Az odú alapvetően több darab párhuzamos deszkából áll. A szűk rés megakadályozza, hogy a ragadozók hozzáférjenek a denevérekhez, de ebből adódóan ezt az odútípust csak az odúlakó, kisebb testű denevérek tudják használni. A közelebbi képen jól látszik, hogy az odú hátsó fala is vízszintesen barázdált, de a belső oldal mindkét része bemarható. Erre azért van szükség, hogy a denevérek karmaikkal meg tudjanak kapaszkodni a deszkán. Szúnyogháló és egyéb kapaszkodási megoldás kerülendő, tilos! Leszállófelület minden esetben szükséges. Kívülről le lehet festeni a faanyagot, a belső teret viszont nem szabad kezelni! Az elemek összeillesztése facsavarokkal történjen! Az elemek rendesen, szorosan illeszkedjenek, mivel fontos a sötét, zárt tér a nappali pihenés során.

kisméretű denevérodú méretei. futureofdebrecen.hu
A kisméretű denevérodú méretei

A berepülő- és búvónyílás mérete: 2,5-3 cm

  • Mire kell odafigyelni kihelyezéskor?

A denevérodút a meleg déli, délnyugati, délkeleti oldalon kell elhelyezni, minimum 3 méter magasan, hogy leszálláskor és felszálláskora a röppálya kivitelezhető legyen a denevér számára. Ha esőnek is ki van téve, célszerű egy kis tetővel ellátni, ahogy a képen is látszik. A tetőt egyúttal rögzítő elemnek is használtjuk. Az odú rögzítése csavarral történik alul és felül is két-két ponton. Kihelyezhető falra, fára, oszlopra, de a röppálya mindig legyen zavartalan. Érdemes több (2-10 db) kisméretű odút is kihelyezni, mivel a paraziták elkerülése érdekében a denevérek sűrűn cserélnek nappali búvóhelyet. A szálláshelyet és annak környékét soha ne érje közvetlen lámpafény, mert a denevérek a természetes fényre is rendkívül érzékenyek, a mesterséges éjszakai világítás pedig megzavarja őket.

  • Hol szerezhető be denevérodú?

Több szervezet is árul kiváló minőségű és szerkezetű denevérodút:

– https://madardaloskert.hu/termekkategoria/04-denever-sun-mokus-pele-beka-lakhelyek-mokusetetok/

– https://www.nadland.hu/madareteto-deneverodu/

– https://mmebolt.hu/deneverodu

2) Denevérrakéta és denevértorony:

  • Hogyan lehet elkészíteni vagy honnan lehet beszerezni?

A denevérrakéta és denevértorony tulajdonképpen egy nagyméretű odú. A búvóhely építési elve megegyezik az odúéval, azonban a szerkezet alakja, mérete eltérő, illetve alkalmas lehet nagyobb egyedszám befogadására is. Míg a rakétának kisebb a területigénye, addig a toronynak sokkal nagyobb. Előnye, hogy fátlan területre is kihelyezhető, épület falára sincs szükség. Ha 50 cm-nél magasabb búvóhelyet készítünk, akkor érdemes szellőzőnyílást vágni rá az alsó egyharmadhoz. Ezek a rések a fotókon is láthatóak. A bordázottság, a rés szélessége megegyezik az odúnál leírtakkal. Beszerzésére jelenleg nem tudunk felületet ajánlani. Általában ezt mindenki egyedileg készíti vagy asztalossal gyártatja.

Denevértorony

  • Mire kell ügyelni kihelyezéskor?

Ahogyan az odú esetében is, biztosítani kell a kellő magasságot a repülési ív kényelmes kihasználása érdekében. A torony és rakéta lábai minimum 4 méter hosszúak legyenek, így a 3 méteres berepülési magasság biztosítható a denevérek számára. Az építmény időjárás állólegyen, különös tekintettel a szélre.

Forrás, és további képek: futureofdebrecen.hu

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek