Hirdetés

A klímaváltozás Magyarországon egyre forróbb nyarakat és egyre enyhébb teleket hoz. De ha ingatlanainkban szeretnénk egész éven át kellemes hőmérsékletet tartani, akkor vajon összességében jól vagy rosszul járunk a klímaváltozással? Ne örüljünk a meleg teleknek: amit megspórolunk a fűtéssel, azt a hűtésre fogjuk költeni

A változó éghajlat Magyarországon egyre forróbb nyarakat és egyre enyhébb teleket hoz. Nyáron mind többször kell bekapcsolnunk a klímaberendezést, télen viszont vannak egészen tavaszias időszakok, amikor alig kell fűteni a lakásainkat. De vajon ha épületeinkben szeretnénk egész éven át kellemes hőmérsékletet tartani, energetikailag összességében jól vagy rosszul járunk a klímaváltozással? Ennek járt utána Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékéről, valamint Lakatos Mónika, a HungaroMET-től. Eredményeiket a Másfélfok friss cikkében mutatták be.

A HungaroMET adatai alapján világosan látszik, hogy az elmúlt évtizedekben a hideg hónapok fűtési igénye jelentősen csökkent, miközben a legmelegebb hónapok hűtési igénye nőtt. Ha összeadjuk a fűtés és a hűtés éves energiaigényét ott, ahol már van légkondicionáló berendezés, látható, hogy az 1970-80-as évekhez képest ez az összeg az ország déli-délkeleti részén nőtt, nyugati és hegyvidéki részén csökkent. Nem is véletlen, hogy nagyvárosaink közül Szegeden a legmagasabb a légkondicionálóval ellátott lakások aránya is: az országos 28%-os átlag mellett a lakások 47%-ában volt itt 2022-ben klímaberendezés, míg Budapesten csak a lakások 37%-ában. Ugyanakkor a fővárosban is érezhető a változás: a belvárosban nemcsak, hogy nagyobb lett a hűtési igény az elmúlt három évtizedben, de a külvároshoz képest is növekedett, ami részben az egyre nagyobb arányban használt légkondicionáló készülékeknek köszönhető.

Ez a közelmúlt – de mire számíthatunk az előttünk álló évtizedekben? Ez attól függ, hogy az emberiség milyen ütemben képes csökkenteni szén-dioxid-kibocsátását, ezért a kutatók több kibocsátáscsökkentési forgatókönyvet is vizsgáltak.

Általában a jövőbe tekintve is elmondható, hogy a felmelegedéssel Magyarországon csökken a fűtési igény, ugyanakkor nő a hűtési igény. Ha az emberiség azonnal hathatós erőfeszítéseket tesz a kibocsátáscsökkentésre, a téli és nyári összesített energiaigény stabilizálható, míg a kibocsátáscsökkentés elodázása esetén kezdetben nyerhetünk ugyan a hűtés/fűtés arány eltolódásán, de a század végére a téli és nyári összesített energiaigény inkább nő majd.

A pesszimista, vagyis kibocsátáscsökkentés nélküli forgatókönyv szerint az Alföld délkeleti részén az évszázad végére a téli és nyári energiaigény – amelyek közt jelenleg 3-4-szeres különbség van – közel azonos szintre kerülhet, ugyanakkor az azonnali kibocsátáscsökkentéssel elkerülhető a nyári energiafelhasználás jelentős emelkedése és a kapcsolódó többletköltség (újabb klímaberendezések beszerzése és beüzemelése).

Mindebből látszik, hogy a klímaváltozás legjelentősebb hatása nem annyira az összenergia-fogyasztásban jelentkezik, hanem abban, hogy át kell alakítanunk a fűtési-hűtési rendszereinket – és minél kisebb erőfeszítést tesz az emberiség a kibocsátáscsökkentésért, annál nagyobb költséggel és kockázatokkal járnak ezek az átalakítások.

A nyári csúcsterhelés növekedése gyakran a hőhullámok alatt jelentkező száraz időszakokkal jár együtt, mely az energiatermelés és -elosztás biztonságát veszélyezteti, emellett kapacitásbővítésre is szükség lesz. A megnövekedett hűtési igény túlterheli az áramelosztó hálózatokat, különösen városi környezetben, ami komoly hálózati fejlesztéseket igényel.

A légkondicionálók beszerzési és üzemeltetési költségei jelentős terhet róhatnak a háztartásokra, amelyet az alacsonyabb jövedelműek nem biztos, hogy megengedhetnek maguknak. A belterek hűtése ugyan mérsékli a hőstresszt, de növelheti a légúti megbetegedések kockázatát, miközben a légkondicionálók által a kültér felé kibocsátott hő tovább növeli a városi hőszigethatást, a városi kültéri zajszennyezés kisebb problémáját nem is említve.

Végül, az egyetlen kedvező hatást (azaz a fűtési igény csökkenését) is árnyalja az, hogy a villamosenergiára átálló rendszert ki kell építeni és a fűteni-hűteni is képes berendezéseket be kell szerezni. Ezeket a rendszerszintű nehézségeket pedig leginkább az azonnali globális kibocsátáscsökkentéssel lehet elkerülni.

RÉSZLETEK A MÁSFÉLFOKON >>>

Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, korábban az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Nemzeti Alkalmazkodási Központ szakértője; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa; Lakatos Mónika, éghajlati szakértő, a földtudományok doktora, a HungaroMet tanácsadója.

Nyitókép: nix klímariadó ARC kiállítás

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás