A rovat kizárólagos támogatója

A Roszatom orosz állami atomkonszern, amely Paks II-t is építi a kormány tervei szerint. Évtizedek óta dolgoznak olyan atomreaktorokon, amelyek más reaktorok kiégett fűtőelemeit használják üzemanyagként. Ez úgy lehetséges, hogy a fűtőelemekben még rengeteg kinyerhető energia van, amikor azokat már kiégettnek nyilvánítják.

A BN-sorozatú, úgynevezett gyorsneutronos szaporítóreaktorok képesek kinyerni ennek az energiának egy részét. Sőt, egy ilyen reaktor több hasadóanyagot termel, mint amennyit a működése során elfogyaszt.

Mindez nemcsak azért érdekes, mert kiégett fűtőelemből rengeteg van a világon: legalább 700 ezer tonna, ami 2050-re 2 millió lehet. A pláne, hogy a szaporítóreaktor rendszere elvileg zárt működésre képes: jóval kisebb mennyiségű hulladékot termel mint a hagyományos nyomottvizes reaktorok. A oroszok saját bevallásuk szerint 2013-ig 20 milliárd dollárt költöttek el a programra.

Akkor most minden meg van oldva? Korántsem.

Az oroszok csak 2030 körülre ígérik azt, hogy kidolgozzák a gyorsreaktorok és a zárt üzemanyagciklus alaptechnológiáját, holott az 1980-as évek óta üzemel egy BN-600 típusú reaktor a Belojarszki Atomerőműben. Természetesen nemcsak orosz barátaink dolgoznak a technológián. Az indiaiak is élenjárók, sőt a V4-országok között Magyarország is részt vesz a fejlesztésekben. Mindenesetre ezek a reaktorok egyelőre nagyon drágák, és a nemzetközi piacon nem is lehet hozzájuk férni.

A kiégett fűtőelemek felhasználása persze nem úgy néz ki, hogy a hagyományos atomerőművekből kihúzzuk, a szaporítóba pedig bedugjuk a fűtőelemrudat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a mai termikus reaktorokban keletkező plutóniumot kinyerjük a kiégett fűtőelemekből, majd azt felhasználva üzemanyagot kapunk a gyorsreaktorokhoz. A gyorsreaktor a plutónium mellé töltött uránból is plutóniumot állít elő működése során.

Elvileg lehetséges tehát olyan technológia, amely elhasználja a kiégett fűtőelemeket, és a végén alig marad vissza sugárzó hulladék. A gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy hiába működik már pár ilyen reaktor, nem terjedtek el, a valós következményekről pedig fogalmunk sincs. Nem beszélve arról, hogy a plutónium még az uránnál is sokkalta veszélyesebb anyag, az atombombákban is azt használják. Ezek az erőművek tehát még hívogatóbb célpontot jelenthetnek majd a folyamatosan növekvő fenyegetést jelentő terrorizmus számára is. Ha egyáltalán eljutunk oda, hogy a technológia valóság lesz, nem csak elképzelés.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás