Az erdőtüzek és a fakitermelés miatt a világ egyes védett erdőségei már több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint amennyit elnyelnek – erre figyelmeztet egy most közzétett jelentés.
Az UNESCO természeti világörökségi helyszíneinek legalább tíz védett erdős területe – köztük az amerikai Yosemite Nemzeti Park – vált nettó karbonkibocsátóvá az elmúlt két évtizedben – hangsúlyozza Tales Carvalho Resende, a jelentés tásszerzője, az UNESCO projektvezetője, aki szerint ez is azt bizonyítja, hogy milyen súlyos a klímaválság.
Az erdőket létfontosságúnak tartják az éghajlatváltozás megfékezésében, mivel képesek elnyelni a szén-dioxidot, és ezzel csökkentik az üvegházhatású gázok mennyiségét a légkörben. A kutatás szerint a világörökségi védelmet élvező 257 erdő együttesen nettó szén-dioxid-elnyelőként működött a 2001-2020 közötti időszakban. Az olyan emberi tevékenységek azonban, mint a fakitermelés vagy a klímaváltozással kapcsolatba hozható erdőtüzek, meggátolják, hogy az erdők több szenet tudjanak megkötni és tárolni, mint amennyit kibocsátanak, ami a szakértők szerint komoly aggodalomra ad okot.
Az Egyesült Államok-beli példához hasonlóan az erdők nettó szén-dioxid-kibocsátónak bizonyultak többek között Indonéziában, Ausztráliában és Oroszországban. Az UNESCO, valamint környezetvédelmi csoportok, a World Resources Institute (WRI) és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kutatói műholdas adatokkal kombinálták a helyszíni megfigyeléseket, és megállapították, hogy a világörökségi helyszínek együttesen évente nettó 190 millió tonna CO2-t nyeltek el a 20 éves időszak alatt. Az évszázadok során az erdők mintegy 13 milliárd tonna szén-dioxidot tároltak, ami megfelel Kuvait ismert olajkészletének – áll a jelentésben.
Világörökségi helyszínek, amelyek nettó szén-dioxid-kibocsátók voltak 2001 és 2020 között
- A trópusi esőerdő Szumátrán, Indonéziában
- A Río Plátano Bioszféra Rezervátum, Honduras
- Yosemite Nemzeti Park, Egyesült Államok
- Waterton Glacier International Peace Park, Kanada és az Egyesült Államok
- A Barberton Makhonjwa-hegység, Dél-Afrika
- Kinabalu Park, Malajzia
- Az Uvs Nuur-medence, Oroszország és Mongólia
- Grand Canyon Nemzeti Park, Egyesült Államok
- A Greater Blue Mountains területe, Ausztrália
- Morne Trois Pitons Nemzeti Park, Dominika
Az eredmények a Nature Climate Change című folyóirat januárban közzétett kutatását tükrözik, amely globálisan feltérképezte az üvegházhatású gázok kibocsátását és az erdők szén-dioxid-elnyelését. A jelentés alapján számos védett terület már nem a szén-dioxid megkötésében, hanem a szén-dioxid-kibocsátásban játszik szerepet – mutatott rá Carlos Sanquetta, a brazíliai Paraná Szövetségi Egyetem professzora, aki azonban a kutatás módszertanának részletesebb kifejtését hiányolta.
Míg az UNESCO-listán szereplő védett erdők közül 10 bizonyult szén-dioxid-kibocsátónak, a jelentés szerint a többi védett erdőségnél is felfedezhető ez a tendencia. „Ez egy újabb egyértelmű jele annak, hogy még hagyományosan biztonságosnak vélt környezetünk is egyre nagyobb veszélyben van” – mondta a BBC-nek David Kaimowitz, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) egyik igazgatója.
Kaimowitz hiányolta, hogy a jelentés nem fordított kellő figyelmet az őslakos és helyi közösségek, illetve az erdőpusztítás ellen küzdő aktivisták támogatására. Abban sem biztos, hogy a jelentés mennyire reprezentatív. Mint mondta: „az olvasóknak nem szabad azt feltételezniük, hogy az itt bemutatott számok az összes erdőre létező vonatkoznak”.
