A rovat kizárólagos támogatója

Március 14-én Áder János köztársasági elnök Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök társaságában átadta a 2014-es Széchenyi-díjakat. A 19 kitüntetett egyike PÓCS TAMÁS botanikus, ökológus, akadémikus, akit tanítványai Moha bácsinak becéznek.

PÓCS TAMÁS botanikus, ökológus, akadémikus 1933. augusztus 6-án született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán 1956-ban szerzett botanikus diplomát. Tanított az egri főiskolán, majd 1983-ban az ELTE címzetes egyetemi tanárrá avatta. 1991-ben visszatért Egerbe, az addigra már Eszterházy Károly Főiskola név alatt működő intézménybe, ahol a növénytani tanszék vezetője és a főiskola főigazgató-helyettese lett. 1996-ban vonult nyugdíjba, majd ugyanebben az évben habilitált. 1997 és 2003 között egyetemi tanári beosztásban oktatott tovább. 2001-ben kapta meg a Pro Natura díjat.  2003-ban professor emeritusi címet kapott. 1995-től az MTA levelező, 2001-től rendes tagja. Kutatási területei a mohák rendszertani és elterjedési viszonyai, a trópusi ökológia, a Délnyugat-Dunántúl és a Déli Kárpátok növényvilága. Nevéhez fűződik számos növénypéldány begyűjtése, illetve száznegyven új növényfaj leírása. Munkásságáért 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült.


Életpályája

1951-ben érettségizett, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar botanika szakára, ahol 1956-ban szerzett botanikusdiplomát. 1959-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában kapott állást, itt dolgozott 1962-ig. Ekkor átkerült az egri tanárképző főiskolára, ahol a növénytani tanszéken kezdett el oktatni, először adjunktusi beosztásban, majd docensként és főiskolai tanárként. 1978-ban átment az MTA vácrátóti Botanikai Kutatóintézetébe (1984-től MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet), ahol tudományos tanácsadóként dolgozott, később a botanikai osztály vezetőjévé nevezték ki. 1983-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárrá avatta. 1991-ben visszatért Egerbe, az addigra már Eszterházy Károly Főiskola név alatt működő intézménybe, ahol a növénytani tanszék vezetője és a főiskola főigazgató-helyettese lett. 1996-ban vonult nyugdíjba, majd ugyanebben az évben habilitált. 1997 és 2003 között egyetemi tanári beosztásban oktatott tovább. 1999-ben az MTA és a főiskola közös Bryológiai (Mohakutató) Kutatócsoportjának vezetésével bízták meg. 2003-ban professor emeritusi címet kapott.

Pócs Tamás 1988 januárjában a Ruaha folyó kiszáradt medrében mohákat keresPócs Tamás 1988 januárjában a Ruaha folyó kiszáradt medrében mohákat keres

Emellett 1969 és 1973, valamint 1985 és 1989 között a morogorói Tanzániai Agrártudományi Egyetem meghívott előadója és vendégprofesszora volt. 2004-től a Collegium Budapesten vezet elméleti és űrbotanikai kutatásokat. 2003-ban Szilárd Leó-ösztöndíjjal kutatott.

1967-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Botanikai Bizottságának lett tagja, később az MTA Miskolci Területi Bizottságába is bekerült. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben rendes tagjává választották meg. Emellett 1991-ben a Norvég Tudományos és Irodalmi Akadémia is felvette tagjai sorába. Az Acta Botanica Hungarica szerkesztőbizottságába is bekerült. A Magyar Biológiai Társaság tagja, később elnökségi tagja volt. 1991 és 1995 között állt a tudományos társaság élén.

Pócs Tamás 80. születésnapjánPócs Tamás 80. születésnapján
 

Munkássága

Fő kutatási területe a mohák rendszertani és elterjedési viszonyai, a trópusi ökológia, a Délnyugat-Dunántúl és a Déli-Kárpátok növényvilága, valamint Magyarország és a trópusi Afrika erdővegetációja.

Nevéhez fűződik többek között több tanzániai vidék, így az Uluguru-hegység teljes körű és komplex ökológiai tanulmányozása és vegetációjának feltérképezése. Elsőnek mutatta ki a trópusi mohák szerepét a csapadék vizének tér- és időbeli elosztásában, ez számít egyik legjelentősebb eredményének. Több mohanemzetség (Aphanolejeunea és az új-guineai Cololejeuneiodeae) rendszertani revízióját végezte el.  Expedíciói során közel százharmincezer növénypéldányt gyűjtött, illetve száznegyven új növényfajt sikerült leírnia. Trópusi kutatásain kívül cönológiai és ökológiai szempontok alapján vizsgálta Magyarország löszfalait. Publikációit magyar, német és angol nyelven adja közre.
Lásd még: A hobbija a tudomány – Dr. Pócs Tamás köszöntése

  A többi Széchenyi-díjasról részletek itt >>>

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás