A Sydney-i Egyetem kutatói szerint a szeptember óta tartó ausztráliai tüzekben félő, hogy 480 millió állat pusztult el, köztük 8 ezer koala Új-Dél-Walesben, ahol a 28 ezres populáció majdnem harmada megsemmisült.
Ebből közel 8 ezer koala lehet, amely különösen magas szám, ha azt nézzük, hogy azelőtt 28 ezer koala élt Új-Dél-Walesben, amely a fő élőhelyük. Az Evening Standardnak nyilatkozó kutató, Mark Graham azt mondja, olyan gyorsan terjednek a tüzek, hogy az állatoknak egyszerűen nincs lehetőségük elmenekülni. Karácsonykor 72 koalát kezeltek egy új-dél-walesi állatkórházban súlyos égési sérülésekkel.
Az áldozatok száma továbbnőhet, mert több mint száz helyen még mindig nem tudták megfékezni a lángokat. Eddig több mint 50 ezer négyzetméternyi terület égett le az elmúlt hónapokban, kilenc ember vesztette életét a tüzekben, és több száz otthon semmisült meg teljesen. Az index szerint az ország fővárosában, Canberrában tegnap megemelték a katasztrófaveszélyt a bozóttüzek miatt, a következő napokban pedig újabb hőmérsékleti csúcsok és a bozóttüzek továbbterjedése várható az előrejelzések szerint. Holnap akár 43 Celsius-fok is lehet majd Sydneyben.
A tragikus hír egyben lehetőség arra, hogy minimum 2 beavatkozási pontra hívjuk fel a figyelmet. Az egyik az olyan sokat emlegetett kibocsátás-csökkentés, amivel mérsékelni tudnánk az egyre erősödő globális felmelegedést, és amit csak globálisan tudunk megvalósítani. Ebben sokat segítene, ha pl. Ausztráliának nem lenne klímaszkeptikus, a szénipart masszívan támogató kormánya.
A második azonban az élőhelyekről szól. Arról, hogy az emberiség jelenlegi földhasználata elképesztően kevés életteret hagyott az élővilágnak, így minden egyes szélsőséges időjárási esemény, ami ezt megtépázza, sokszorosan katasztrofálisan hat. Ahogy a mezőgazdaságban jelenleg túl pazarlóan termelünk (pl. indokolatlan mennyiségű, és növekvő húsfogyasztás), és ugyanilyen pazarlóan fogyasztunk (pl. brutális mennyiségű élelmiszer-hulladék), úgy szintén csak erősítjük a globális klímaváltozást, miközben egyszerre a természetet is szorongatjuk.
Tettük ezt azért, mert a Föld látszólag kifogyhatatlan mennyiségű erőforrást biztosított nekünk, és nem éreztük pazarlásnak ezt a tevékenységet. Most már azonban tudjuk, hogy egyrészt a fogyasztási szokásainknak köszönhetően, másrészt a népességrobbanás miatt (a kettő nem szétválasztható!) ezek az erőforrások korántsem végtelenek, sőt, nagyon is törékenyek. Vigyázzunk rájuk, és cselekedjünk ott, ahol lehet, mert tudunk cselekedni.
