A rovat kizárólagos támogatója

Az erdők egyik kevéssé (el)ismert “szolgáltatása”, hogy tisztítják a levegőt – nemcsak a portól, de a kórokozóktól is. Ma az Erdők Nemzetközi Napján arra keressük a választ, hogy miért ne vágjuk ki az erdőt.

2020 januárjában tarra vágtak egy idős ártéri ligeterdőt a tiszai hullámtér rendezése során. A napvilágra került eset sokakban váltott ki felháborodást, és talán nem csak azért, mert a fakitermelés részben törvénytelenül történt. Mindannyian érezzük, hogy egy idős erdő levágása önmagán túlmutató esemény, amely jól tükrözi viszonyunkat a bennünket körülvevő természethez. Nem vitás, hogy a faanyagra szükség van az iparban, sőt néha olyan fejlesztések is elengedhetetlenek, aminek útjában állhat egy-egy erdőtömb. A mérleg másik serpenyőjében azonban mindig ott van az elveszett élőhely, a sérült ökoszisztéma-szolgáltatások és persze a “környezetünk”, életterünk múlttá váló darabja.

Miért vágjuk ki erdeinket?

Számos okból. Dél-Amerikában vagy Afrikában ma is leginkább a művelhető földterületért. Kell a hely marhalegelőknek, szója- vagy éppen olajpálma-ültetvényeknek. Magyarországon – Európa sok más részéhez hasonlóan – ez a korszak a 19. században nagyjából lezárult. A búzának, kukoricának, szőlőnek alkalmas területekről eltűntek az erdők; egyik utolsó nagy tájátalakításként a hatalmas ártéri erdőket szorítottuk a töltések közé. A további fakitermelések a megmaradt erdőkben az erdőgazdálkodás szabályozott keretei között történnek. A lakosság és az ipar faigényét az erdők mellett még külön erre a célra telepített kultúrerdők, faültetvények – nálunk például akácosok, nemesnyárasok – szolgálják ki. Magyarországon az erdők több mint 95%-án – a védett vagy Natura 2000 területeken is – van fakitermelés. A “miért vágjuk” kérdésre egyszerű válasz adható: azért vágjuk ki a fákat és az erdőket, hogy legyen tűzifa, bútorfa, épületfa, szőlőkaró és papíralapanyag. Mégis számos érvet lehet felhozni amellett, hogy ne az összes erdőnket használjuk erre a célra – valamennyit hagyjunk meg “vadonként” a természetnek. Első érvünk látszólag csupán az élővilágról szól, de ha rájuk nem gondolunk, minden további érv felesleges, hiszen az erdő egészséges működése, sőt valamennyi szolgáltatása az ott élő fajokon múlik.

Tarra vágott tölgyes az Észak-Kiskunságban Fotó: Gálhidy László

Miért ne vágjunk? – így életteret adunk a veszélyeztetett állatoknak és növényeknek

Az erdei állatoknak, növényeknek, gombáknak mindenre szüksége van, ami egy természetes erdőben fellelhető – nem csak az egyenes, ép, faipari célból tökéletes fatörzsekre. A természetes erdőben sok minden mást is találhatunk. Például ipari szempontból nagyon nehezen feldolgozható – szinte csak tűzifának alkalmas – hatalmas, szabálytalan formájú, leváló kérgű, odvasodó “ősöreg” fákat. Fekvő és szálban álló vagy bizarr rendezetlenségben egymásra halmozódott, a korhadás különböző stádiumait mutató holt fatörzseket. Látunk napfényben gazdag, felnyíló tisztásokat, virágzó, esetleg éppen termést érlelő bokrokat. Mindezek élőhelyek. A hiúzok, pelék, harkályok, szalamandrák, rovarok búvóhelyei, táplálkozóhelyei. De a ritka erdei növények sem élnek meg olyan erdőkben, ahol nincsenek meg az igazi életfeltételeik. Ha minden élőlényt fontosnak tartunk, akkor szükség van olyan erdőkre, ahol a természet rendezi be az életteret – és nem számít, hogy milyen egyenesek a fatörzsek. Ahol még őshonos fafajokból áll az erdő, mi sem könnyebb, mint “rávenni” a természetes működésre. A fakitermelés megszűnése után pár tíz évvel a vadonokra jellemző “rendezetlenség” már kezd felismerhetővé válni, és a fajgazdagság is növekedésnek indul. Az “erdődinamikai folyamatok” visszatérnek az évezredek alatt megszokott kerékvágásba. Ilyen erdőre példa a börzsönyi Csarna-völgy, ahová a sok évtizedes háborítatlanság miatt visszatért a hiúz. És hogy miért kell ennyi faj? Mert minden növény és állat, netán gombafaj, ami eltűnik az adott erdőből, gyengíti az életközösség működését, stabilitását, egészséges megújuló képességét. Ahogy pedig fogynak az erdők, és fokozódik a klímaváltozás okozta stressz, az erdők stabilitásának globális szinten is egyre komolyabb szerepe lesz. A WWF Magyarország nemzeti parki szakemberekkel és ökológus kutatókkal együttműködve a Life4Oak Forests projekt keretében a hazai tölgyesek természetes erdővé alakításának lehetőségeit vizsgálja – például a Balaton környékén vagy a budapesti Sas-hegyen.

Miért ne vágjunk? – így a klímaváltozás ellen teszünk.

A légkörben egyre inkább feldúsuló szén-dioxid megkötésére a szárazföldön a legjobb mód, ha engedjük az erdőket növekedni és gazdagodni. A megkötött mennyiség a lényeg. Nem csak az erdők területét fontos tehát növelni, a rajtuk álló erdő minősége sem mindegy. A fatörzsek mellett az ágaknak, a holt faanyagnak, a cserjéknek, sőt akár a kúszónövényeknek is fontos részesedése van a szén tárolásában. Minden gally, minden letört ág számít. Minél idősebb egy erdő, annál gazdagabb a szerkezete, és korosodva egyre több szenet tárol. Egy őserdő – kárpáti vizsgálatok alapján – akár kétszer annyit is, mint a vele szomszédos gazdasági erdő. Ha igazán komolyan vesszük a klímaváltozás elleni fellépést, az erdők egy részében hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát: vonja ki a levegőből a szenet.

Fontos azt is szem előtt tartanunk, hogy a fakitermelések során létrejövő vágásterületek egész tájakat behálózó mozaikja nem segít sem az erdő párás, belső klímájának megőrzésében, sem a településeket is érintő helyi klíma fenntartásában. Ahogyan a szakemberek az Amazonas erdejét féltik a feldarabolódástól – ami a helyi éghajlat felborulásához vezethet -, úgy a saját településeink “zöld tüdejét” is féltenünk kell. Ha a települések körüli kirándulóerdőkben megmarad a folyamatos erdőborítás, az jelentősen javíthatja az életminőségünket.

Idős, természetes erdő a Normafán Fotó: Gálhidy László

Miért ne vágjunk? – háborítatlan erdőben kirándulni jobb!

Az ország erdei nem véletlenül népszerű úti célok – még azoknak is, akik nem tartják magukat “vérbeli” túrázóknak. Az erdei környezet sok nemzetközi vizsgálat szerint jótékonyan hat az életműködéseinkre. Aki néhány órát eltölt a fák között, annak csökken a vérnyomása, egyenletesebbé válik a szívverése. A növények által termelt, az erdő levegőjének illatához is hozzájáruló vegyületek baktériumölő hatásúak, ami szintén segíti a szervezetünk regenerálódását. (Érdemes hangsúlyozni, hogy az e sorok írásakor felívelő koronavírus járvány idején is az egyik legjobb menedék az egészségesen működő erdő. Miközben ha távolabbra tekintünk, az erdők pusztítása, az erdei élővilág életterébe való benyomulás az új típusú betegségek felbukkanását kockáztatja a világ számos pontján.)

Alighanem a legtöbb túrázó – már csak a látvány, a spirituális élmény kedvéért is – az érintetlen, vagy ha nem is, de legalább egy kicsit háborítatlanabb természetre vágyik. Türelmetlenül várja, hogy maga mögött hagyja vágásterületeket, az esős időben sártengerré váló erdészeti utakat, és a szurdokok mélyén vagy a hegygerincek felé megérkezzen egy fakitermeléssel kevésbé érintett világba – ami valóban kiragadja a hétköznapi életének lüktető, stresszel teli környezetéből. Az ENSZ által életre hívott Erdők Nemzetközi Napjának fő témája 2020-ban: az erdők és a biológiai sokféleség. Az életünkhöz szükség van fára, de éppúgy vadonra is – ezért a 21. század elején fontos döntés kell, hogy legyen az erdők egy részét visszaadni a természetnek.

Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek