A rovat kizárólagos támogatója

2021. február 12-én a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal közzétette a 2020. július idusán kiírt METÁR-pályázat eredményeit. Az ASTRASUN Solar igazgatója, dr. Keresztes Attila – bár a vállalat projektje nem sokkal, de lemaradt a szerencsés élbolytól –, megosztotta gondolatait arról, hogy számára milyen tanulságokkal szolgált a magyar megújuló energia ipar támogatott árért folytatott versenye.

Nagy harcok csekély nyereményért

Összesen 210 MW kapacitásban nyertek ártámogatást az arra érdemes pályázók, ebből 185 MW-ot a nagy kategóriában (1 MW feletti teljesítményű megújuló energetikai erőművek), és 25 MW-ot az 1 MW alattiak.  A tenderen mondhatni tarolt a szolár szakma. A 225 pályázó által benyújtott 378 pályázatból mindössze egy akadt, amelyik nem naperőmű megépítésére irányult, ez hulladéklerakóból származó gázt hasznosító erőmű projekt volt – és nem nyert támogatás.

Ezért a pár tucat megawattért viszont komoly küzdelem folyt. A tabellát nézve látható, hogy a naperőmű szakma két részre szakadt. Egyrészt azokra a projektgazdákra, akik nemcsak nagy reményekkel vágtak neki a megmérettetésnek, hanem nagyon komolyan elmélyedtek a tenderkiírásban, és szinte mindent erre a lapra tettek fel. A másik táborban megtalálhatók azok, akik (mint az ASTRASUN) tisztán piaci alapon is képesek működni, és azok is, akik – talán idő vagy energia hiányában – csak félgőzzel vettek részt a versenyben, és kevésbé alaposan tájékozódtak.

A KÁT-rendszer kísértő szelleme

A több tucat, formai hiba miatt kiesett pályázat is arra utal, hogy benyújtóik egyszerűen nem tanulmányozták át kellőképpen a kiírást: a legnagyobb tarvágást egyértelműen az erőművek teljesítményének összevonása jelentette. A METÁR kiírás szerint amennyiben két vagy több erőmű 1000 méteren belül csatlakozik a hálózathoz, teljesítményük összeadódik, és a pályázaton eszerint sorolódnak „kicsi” (1 MW alatti) vagy „nagy” (1 MW feletti) kategóriába.

Ez különösen az 500 kW alatti projekteknél okozott gondot – könnyen hibázott, aki nem nézett utána, hogy a környéken vajon ő-e az egyetlen naperőmű-fejlesztő. De több olyan erőmű is volt az elutasítottak között, melyek mögött vélhetőleg projektcégek állnak egyazon projektgazdával – a projektfejlesztő saját magának „tett keresztbe”, amikor ugyanazon csatlakozási pontot adta meg mindegyikhez.

Ennek hátterében az állhat, hogy vélhetőleg több, eredetileg a KÁT-rendszerhez (Kötelező Átvételi Tarifa) tervezett projektet is indítottak a tenderen, melyeknek lejárt az engedélye. Csakhogy a dokumentációt nem nézték át újra, hogy passzol-e az új kiíráshoz! Az ő esetükben hajszálon múlt a siker, és nagyon fájdalmas a kiesés.

A még vállalható értékesítési ár

A jól összeállított pályázat azonban még mindig nem garancia a sikerre, megfelelő árajánlatot is kellett nyújtani a termelt villamosenergia értékesítésére – és reménykedni benne, hogy a versenytársak nem licitálják alul az ajánlatot. Nem titok, hogy a naperőmű-fejlesztők projektköltségvetés-terve bizonyos határok között mozog: a bevételi forrásnak ki-ki megszabja az alsó határait is, ami mellett még vállalható időn belül megtérül a befektetés. A benyújtott árajánlat végeredményben vérmérséklettől és üzleti tapasztalatoktól függ.

Ennek fényében lássuk a befutó árakat!

KategóriaLegjobb ár, Ft/kWhUtolsó nyertes ár, Ft/kWhNyertesek súlyozott átlagára, Ft/kWh
Kicsi21,0023,0322,35
Nagy16,1817,9717,22
Összes16,1823,0317,82

Mi a jó a nemzetgazdaságnak?

Részben a külföldi befektetők jelenlétének is köszönhető, hogy a nyertes licitek a nagy naperőművek esetében meglepően alacsony villamosenergia eladási árról szóltak. Ezáltal a tőkeerős külföldi befektetők inkább a portfóliójuk bővülésének örülhetnek, mintsem a leendő busás haszonnak, hiszen az eladási árból származó bevétel a kiegyenlítő energia díj, az áramkereskedői jutalék, a menetrendezési díj és más költségek miatt korántsem jelenti a nyereséget. A külföldiek megnövekedett befektetési kedve mindenképpen üdvözlendő, de azért felmerül a kérdés, hogy hosszú távon mi a jó a nemzetgazdaságnak?  A külföldi tőke ugyanis a beruházás megvalósulási fázisában valóban a hazai GDP-t fényezi, viszont a befektető a nyereséget már többnyire kiviszi az országból.

Optimista magyarok, filléres tételek

Még ennél is elgondolkodtatóbb magyar nyertesek optimizmusa – hogy jövőképük mennyire reális, azt majd az idő megmondja: az ASTRASUN mindenesetre óvatosabb, mintsem a csekély bevétel miatt egy végletekig kicentizett megtérüléssel kezdjen projektet.  Ideális körülmények között ez akár működhet is – és adja az ég, hogy semmilyen váratlan esemény ne döntse be a mérleget –, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az ördög sohasem alszik. Különösen a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribb előfordulása indokolja a pesszimista tervezést.

Ha egy pillantást vetünk az összesítő táblázatra, laikusok számára látszólag filléreken múlt a nyertes licit, de ezek a fillérek 1 kWh-ra vonatkoznak, és a sok kicsi, különösen a komoly beruházást jelentő több megawattos naperőművek esetén, összeadódik. Mikor fog fájni az első blikkre valóban aprónak tűnő különbség? Például, ha jég vagy szélvihar pusztít a naperőműben, és ki kell cserélni a megrongálódott paneleket, de a biztosító rossz rögzítésre hivatkozva nem fizet. Ez a párszázezres tétel nem téma egy olyan költségvetés mellett, ami megfelelő bevételforrás mellett ad erre mozgásteret, de egy szűk büdzsé kevésbé képes rugalmasan reagálni a váratlan eseményekre.

Hogy lesz ebből 7000 MW 2030-ra?

A legnagyobb kérdés mégis a kiosztott kapacitás csekély mérete. Ha egy METÁR tenderen mindössze pár tucat MW-ot pályáztatnak meg a megújuló energia ipar szereplői, hogyan valósulnak meg a sokat hivatkozott energiastratégia ambiciózus célkitűzései? Hiszen a háztartási méretű napelemes rendszerek aligha fogják összehozni a 2030-ra beharangozott 7 gigawatt fölötti kapacitást.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek