A rovat kizárólagos támogatója

Nagy sárszalonkát láttak a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai a Kopáncs-pusztán. Az északi tajgák költőmadara nálunk ritka vendég, legfeljebb a tavaszi és őszi vonuláskor figyelhetünk meg egy-egy magányos példányt.

A szalonkafélék családjába tartozó nagy sárszalonkák világméretű állománya az utóbbi évtizedekben sajnos folyamatosan csökken. Ennek több oka is van. Egyik az, hogy igen hosszú a vonulási útvonala (Skandináviában, valamint Oroszországnak az Uraltól nyugatra fekvő területein költ és Afrikában telel), s útközben sok madár elpusztulhat. A másik ok a költőhelyek megsemmisülése, azaz a mocsarak lecsapolása. Az állomány csökkenéséhez a vadászat is hozzájárul.

Magyarországon a vonulási időszakokban lehet megfigyelni néhány példányt a vizes, mocsaras területeken. Csőrükkel a sárban túrkálva táplálékot, azaz apró férgeket, csigákat, lárvákat, gilisztákat keresnek maguknak.  A nagy sárszalonka nagyon óvatos jószág, nehéz észrevenni, így valószínűleg jóval több madár fordul meg a mocsarak környékén, mint ahányat sikerül meglátnunk. A rejtőzködésben barnás, sávozott, foltos tollazata is segíti. Legbiztosabban a farok szélső tollainak fehér színéről lehet felismerni, amikor felrepül a földről.

nagy sárszalonkanagy sárszalonka

A Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai is egy ilyen felröppenő példányt figyeltek meg a Kopáncs-pusztai legelőterületek bejárásakor egy ecsetpázsitos, fehér tippanos részen. A júliusi esőzéseknek köszönhetően most a Kopáncs-pusztán is vannak vizes, mocsaras területek, ennek köszönhető, hogy ez az Afrika felé tartó nagy sárszalonka is megállt itt táplálékot keresni.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek