Kutatók vizsgálataikkal nagy különbséget találtak a légkörbe kerülő klímakárosító anyagok mennyisége és az országok által a jelentéseik szerint kibocsátott mennyiség között. A különbség megegyezik az Egyesült Államok éves emissziójával.
Az évenkénti mintegy 5,5 milliárd tonnányi szén-dioxid-különbözet nem azért alakult ki, mert bármelyik ország valami rosszat tett volna. Sokkal inkább a nemzetközi modellek és az egyes nemzetek által használt tudományos módszerek különbözőségeiből adódik, amelyek alapján a 2015-ös párizsi egyezménynek megfelelően az országok elkészítik jelentéseiket – vélik a tudósok.
„Ha az országok és modelljeik különböző nyelvet beszélnek, sokkal bonyolultabb értékelni az országok klímavédelmi fejlődését” – mondta Giacomo Grassi, a Nature Climate Change című tudományos folyóiratban a különbözetről készített tanulmány egyik szerzője, az Európai Bizottság Joint Research Center (JRC) kutatóintézetének munkatársa.
A szakértők szerint a probléma megoldásához a becslések összehasonlítására kell módszert találni.
Az emissziós szakadék azt jelentheti, hogy egyes országoknak változtatniuk kell emissziócsökkentési intézkedéseiken. Például az Egyesült Államok és más országok által készített modellek több szén-dioxid-elnyelő erdőterületet mutatnak, mint amennyi a független becslésekből kiderül.
A tanulmány szerint a nemzeti becslések, amelyek definíciói sokkal rugalmasabbak, mintegy hárommilliárd hektárral több ilyen ellenőrzött erdőt mutatnak, mint a független vizsgálatok, ami ráadásul ürügyként szolgálhat az országok számára a kibocsátás csökkentésének halogatására.