A rovat kizárólagos támogatója

Megdöbbentő film. Mert korábban vajon tudtuk-e mi, habzsoló, felhalmozó, pazarló fogyasztók, hogy mit okozunk a Földnek? Mit csinálunk a földdel azért, hogy megtermelje azt, aminek nem kis része végül a szemétben végzi? Tudtuk-e, hogy miközben őrült módon kihasználjuk, valójában mit teszünk a termőfölddel, hogyan pusztítjuk évszázadok óta? Átláttuk, felfogtuk-e, hogy módszeresen felforgatjuk, vegyszereket tömünk bele, és ezzel mérgeket juttatunk önmagunkba?

A Mérgezett Föld, Kővári Gábor Mihály rendező-forgatókönyvíró és csapata évekig forgatott dokumentumfilmje 2018-ban készült el, és – miközben lehetetlen időpontban mutatták be –, hatalmas feltűnést keltett. Kővári Gábor Mihály az egyetemet követően 2005 óta dolgozik operatőrként. Televíziós produkciókban kezdte, majd rendezett és forgatott reklámokat. Tanult forgatókönyv- és drámaírást és ezt követően ideje egy részét az írásnak szenteli. Írt reklámokat, dolgozott televíziós sorozatokban íróként és operatőrként. 2016 óta készít természet- és ismeretterjesztő filmeket, dokumentumfilmeket. A ZIP magazin interjút készített vele.

Kővári Gábor

– Egy korábbi kerekasztal-beszélgetésen elmondtad, hogy a film öt és fél évig készült. Nem rövid idő, de megérte. Ott arról is beszéltél, hogy miután a „kópiát” átadtátok az MTVA-nak, a film önálló életet élt, lényegében „megszökött”. Hogyan is volt ez? Mikor is volt a tévés bemutató?

– A film készítésére az MTVA-tól nyertünk pénzt, így neki is kellett leadni az elkészült produkciót. Az utolsó pillanatig dolgoztunk rajta. Részben tartalmilag javítgattuk, részben olyan technikai részeken dolgoztunk, mint mondjuk a fényelés. A leadás idején még volt hátra egy utolsó kör ezekből a módosításokból, de le kellett adnunk a határidő miatt. Ekkor jeleztük az MTVA-nak, hogy küldenénk majd egy végső változatot, amire azt a választ kaptuk, hogy rendben, várják – addig nem kerül képernyőre. Aztán egyszer kaptunk – azt hiszem – a halasi gazdaságtól egy e-mailt, hogy nagyon szeretnék a gazdáiknak levetíteni, és az engedélyünket kérik. Először azt hittük, ez egy eltévedt levél. Majd kiderült, hogy egy-két nappal korábban az MTVA az egyik csatornán műsorra tűzte a filmet, valamikor éjszaka. Meglepődtünk, mert mi még szöszmötöltünk az utolsó verzióval. Aztán néhányan feltették az egyik videómegosztóra a neten, így már azokra a változatokra nem volt hatásunk. Innentől kezdve csak szaladtunk az események után. Sorra kaptuk a leveleket. Filmklubok, öko-szervezetek, kultúrházak, szakkonferenciák szervezői, mind a filmet szerették volna bemutatni. Eleve azt gondoltuk, hogy olyan programokon, amelyeket azért rendeztek – a nézők számára ingyenesen –, hogy a talaj állapotára felhívják a figyelmet, mi sem kérünk semmilyen jogdíjat. Persze, szinte mindenkinek engedélyt adtunk. De több olyan esetről is hallottunk, amikor nem kértek tőlünk hozzájárulást, csak levetítették, filmklubban, konferencián, bárhol. Mi ezeknek is nagyon örültünk.

– Mint említetted, tavaly decemberben már több mint 175 ezren látták a videómegosztón a Mérgezett Földet. Dokumentumfilmhez mérve ez hatalmas szám. Minek tulajdonítjátok a kiemelkedő érdeklődést?

– Mostanra megközelítette a 250 ezret a nézőszám, és francia megkeresést is kaptunk a vetítésre. Sikerének több oka van szerintem. Az egyik, hogy egy alapvetően nagyon tudományos és száraz témáról tudtunk érthetően és talán érdekesen mesélni. A másik, hogy ez a történet nem a világ másik pontján játszódik, hanem itt történik, a közelünkben. Talán attól meghökkentő, hogy sokan normálisnak veszik a nagyipari gazdálkodást, hiszen onnan származik a táplálékunk nagy része. Hisznek benne a kormányzati szervek, kiállnak mellette szakemberek, egyetemeken oktatják – ez csak jó lehet. Erre jön egy film, ami nemcsak megkérdőjelezi az egészet, hanem új nézőpontból világítja meg. Én az utómunka egy pontján azért aggódtam, nehogy szenzációhajhász legyen a film. Iván Robi barátommal – aki a film teljes utómunkáját csinálta – végig azt a szerkezetet kerestük, ami megtartja az egyes történeti szálak tényszerűségét, de emellett a lehető legizgalmasabban fonódnak össze.  Ebben ő remek alkotótárs volt. Mostanra ki merem jelenteni, hogy jól eltaláltuk a Mérgezett Föld nyelvezetét és a ritmusát.

– A filmben elhangzik, hogy 1950-re a világ termőföldkészletének a fele termesztésre alkalmatlanná vált az egyre intenzívebb mezőgazdasági technológia miatt. 2010-ig további 30 százalékot tettünk tönkre. Maradt húsz százalék. Riasztó adat. Mire és meddig lesz ez elég?

– Ezt nem tudom megmondani filmkészítőként, és ezt még a szakemberek sem tudják. Csak azt tudom, hogy baj van. A talaj mint közeg nem fog eltűnni, az nem tud „megszűnni”. De az életet azt kiirthatjuk belőle, és ezen dolgozunk is elég keményen. Persze termesztünk már zöldséget kőzetgyapotban, vízben, meg ki tudja még miben. De hiába ezek a termesztési irányok: bárhova is fejlődnek, a talaj nem lesz kihagyható az élelmiszer-előállítás rendszeréből. Másrészt ha nem csak a hasunkra gondolunk, akkor is minden tudományos vizsgálat nélkül ki lehet jelenteni, hogy a talajból kiirtani az életet, s közben abban reménykedni, hogy az semmilyen hatással nem lesz ránk, emberekre, ostobaság.

– A Mérgezett Földben kétféle szemléletmód, gyakorlat ütközik élesen. Az intenzív, nagyipari, a földet, természetet sanyargató, illetve az ezzel ellentétes, a környezetünket, benne a talajt is egységes ökológiai rendszerként kezelő látásmód. Szinte mindenütt az előbbit preferálják, mondván, milliárdokat kell etetni. Szerinted van-e esély, hogy a szemlélet megváltozzon? (Pláne mostanában, amikor a koronavírus miatt nap mint nap kifosztják a boltokat.)

– Szerintem van esély, még ha az borzasztóan kicsi is. De az talán érdekesebb kérdés, hogy mi okozhatná ezt a szemléletváltást, ha egyszer bekövetkezne? Arra kisebb esélyt látok, hogy egyszer csak az emberek annyira tudatos fogyasztókká vállnak, hogy komoly nyomást gyakorolnak a politikusokra vagy az ebben érintett cégekre. Az valószínűbb, hogy valamilyen külső kényszer fogja ezt a változást előidézni. Hogy mi lenne az, arról fogalmam sincs, mert az ipari vagy mezőgazdasági technológiáink hosszú távú hatásaival a legkevésbé sem vagyunk tisztában. Inkább mondok egy példát: ha most, a vírus idején leállna a szemétszállítás, az mindenkinek kényelmetlen lenne. Egy ideig. Aztán az egyre szaporodó szemét közegészségügyi problémákhoz vezetne, akkor meg már nem kényelmetlen lenne, hanem veszélyes. Pedig csak néhány „kukás” esne ki a rendszerből. A talajt sem kezeljük a megfelelő súllyal, pedig az élelmiszereink nagy hányada onnan származik. Az, hogy ha tönkretesszük a talajt, milyen ok-okozati láncolaton keresztül üt vissza ránk, emberekre, nem tudom. Senki nem tudja. De csak idő kérdése és megtudjuk.

– Több jó példa, megoldás, elhivatott ember látható a filmben. A munkásságuk követőkre találhat? Egyáltalán mi az utóélete a Mérgezett Földnek? Volt-e, van-e hatása az úgynevezett illetékesekre, a talajművelésben tevékenykedőkre? Magad a halasi gazdaságot említetted. Akadt-e más visszajelzés is?  

– Sok visszajelzést kaptunk. Több gazdálkodó és gazdaság is kereste a kapcsolatot a filmben szereplő szakértőkkel, szereplőkkel, rajtunk keresztül. Hogy ezeknek aztán milyen eredménye lett, lesz, azt nem követjük nyomon. Azt kijelenthetjük, hogy elsősorban a gazdálkodói réteg érdeklődik a filmben bemutatott megoldások iránt. Politikai döntéshozók vagy illetékes szervek szakemberei is dicsérték a Mérgezett Földet, de nem kerestek meg bennünket. Hozzáteszem, nem is számítottunk ilyen lépésre. Mi filmesek vagyunk, és nem talajtani szakemberek vagy innovatív mezőgazdászok. Amit tudtunk, azt elmondtuk a filmben. Egy, az agrárkamarának dolgozó szakértő egyszer panaszkodott, hogy ők évek óta dolgoznak azon, hogy a talaj egészségének megőrzésére felhívják a gazdák figyelmét. Szerveztek programokat, tájékoztató anyagokat készítettek, de kevés sikerrel. Most a filmünk hatására viszont egyre többen keresik meg őket ezzel kapcsolatban. Abban biztosan tudnánk segíteni, hogy miként kell egy üzenetet célba juttatni.

kép: Kővári Gábor

 

– Azt mondják, ha a méhek kipusztulnak, az emberiségnek is annyi. A mai mezőgazdaságban használt vegyszerek végzetes hatással lehetnek a méhekre. is. Rájuk gyorsabban, ránk lassabban, de, ugye, az idegrendszerünk hasonló. Ez a téma is megérne egy külön fejezetet, nem gondolod?

– A Mérgezett Föld forgatásának kezdetén még azt terveztem, hogy a filmben nagyobb részt szentelek a méheknek. Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy a vegyszerekre koncentráljunk vagy a méhekre? A méhek mint önálló téma engem nem mozgatott meg: egy vegyszerekről szóló filmnek nem a méheket választanám főszereplőnek. De ez csak annyit jelent, hogy én másként látom ezt a történetet, vagy mást érzek benne fontosnak. Nem pedig azt, hogy ne lehetne izgalmasan megcsinálni egy méhekről szóló filmet.

– Miközben csökken a termőtalaj, esőerdőket irtanak ki, hogy újabb, gyorsabban hasznosítható földterülethez jussanak. Minden mindennel összefügg. Az emberiség mindent megtesz, hogy a végzetébe rohanjon, vagy azért van még remény?  Minden csak a környezetével együtt értelmezhető, az ember is – mondtad az említett beszélgetés végén. Vajon éppen az ember tisztában van-e ezzel?

– Nem szeretem az általánosítást. Vannak, akik átlátják ezt, sokan viszont nem. Ha azt az alapvető vágyat, hogy „én boldogabb legyek” felváltja a „legyenek boldogabbak a környezetemben élők” szemlélet, az már óriási lépés lenne. Ezzel én is sokszor küzdök. Nem az a kérdés, hogy ki van vele tisztában, és ki nem!  Hanem az, hogy a napi döntéseinkben mennyire vagyunk képesek hosszú távra tekinteni, és mennyire vagyunk képesek minél több szempontot belevonni a döntéseinkbe.

– Min dolgozol most, mik a következő terved?

– Több filmtervem is van. Tóth Zsolt Marcell producerrel és Iván Robival is olyan összhangban tudunk együtt dolgozni, hogy a tervek közül többet is velük szeretnék megvalósítani. Volt mostanában egy dokumentumfilm-elképzelésem a koronavírus kapcsán. El is kezdtem rajta dolgozni. Úgy terveztem, hogy az erősen fertőzött helyeken forgatok. Nem a betegség érdekelt elsősorban, hanem az a pszichés nyomás, aminek az orvosok, családtagok vagy bárki ki van téve. Az foglalkoztatott, mivé válnak ezek az emberek azzal, hogy így feláldozzák magukat? Mert az biztos, hogy lelkük egy része felőrlődik. Elkezdtem ugyan a filmen komolyan dolgozni, de csak a szakmai lendület vitt idáig. Áprilisra várjuk a harmadik gyerekünket. Azt nem szeretném, hogy nélkülem érkezzen meg, egy karantén miatt.

Szöveg: dr. Szabó Zoltán
Fotók: Kővári Gábor sajátjai

Kapcsolódó anyagok:

A Mérgezett Földből megtudjuk, hogy hogyan pusztítjuk el termőföldjeinket

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek