A rovat kizárólagos támogatója
Egy ismerősöm fordult hozzám kérdéssel, hogy mi a véleményem a citrusfélék héjkezeléséről (thiabendazol, imazalil, 2-fenilfenol). Nos én sem voltam eddig tisztában azzal, hogy mennyire lesújtó. Minél később kap a fogyasztás előtt egy élelmiszer valamilyen kémiai kezelést annál valószínűbb annak toxikológiai következménye.

Ez az alap-hozzáállásom, s ezért határozottan ellenzem az állományszárítás (pl. glyphosate, régen diquate és bromoxynil is) hazai gyakorlatát is.
A citrusfélék héjkezelő vegyületei a kereskedőknek kellenek, mert ezzel a tárolás időtartama kitolható, a rothadást okozó héjbetegségek nem hatalmasodnak el gyorsan. Nem képezi ez a termelő érdekét, ha nem tárol és persze a fogyasztónak semmi szüksége nincs rá! Sokféle tárolás alatti kezelés létezik még, s ezek között a burgonya (csírázásgátlás) és alma (fonnyadásgátló fényesítők) is előkelő helyet foglalnak el. Az olasz Ignazio Corrao kérdezte az ügyről az Európai Parlamentet. (2019. július 12)

Az 1129/2011/EU rendelet 2011 óta van hatályban. Ez a rendelet tiltja a citrusfélék bizonyos adalékanyagokkal (E230 [bifenil – állatkísérletekben hólyagrák okozásával gyanúsítják], E231 [2-fenil-fenol – állatkísérletekben hólyagrák okozásával gyanúsítják] és E232 [nátrium-ortofenil-fenolát – állatkísérletekben hólyagrák okozásával gyanúsítják]) történő kezelését, míg a thiabendazol (E233) gombaölő szer és növényvédő szer, valamint az imazalil – amelyet a citrusfélék felületére permeteznek tárolásuk meghosszabbítása érdekében – továbbra is megengedett. [Mindeközben mutagének, amely hatás után gyakran derül ki a karcinogenitás is.]
Számos tanulmány, köztük az amerikai környezetvédelmi ügynökség US EPA, azt találták, hogy ez utóbbi anyag rákkeltő. Ha a citrusfélék héját gombaölő szerekkel, adalékanyagokkal vagy tartósítószerekkel kezelték, ezt fel kell tüntetni a címkén. A törvény szerint a termelőknek címkéiken fel kell tüntetniük a viaszokkal és egyéb anyagokkal végzett kezeléseket. Amennyiben az imazalil a használt adalékanyagok közé tartozik, a törvény előírja, hogy a címkén kötelező figyelmeztetést – ’fogyasztásra alkalmatlan héj’ – kell adni. Ezek a követelmények azonban nem vonatkoznak a pomeló-ra, a grapefruit-ra és a lime-ra. Az EUB megállapította, hogy a 2-fenil-fenol maradékanyagra vonatkozó felső határértékeket a citrusfélék esetében 50-szer magasabb szinten kell rögzíteni, mint más gyümölcsök esetében. Meg tudja-e mondani a Bizottság, hogy: Ésszerűnek tartja annak jelenlegi biztosítását, hogy a citrusfélék héjból nyert termékek, például sütemények, lekvárok, koktélok vagy italok biztonságosak?’
Az EK-jog értelmezésében az élelmiszer-vállalkozók elsősorban az általuk forgalomba hozott termékek biztonságáért felelősek. A tagállamok végrehajtják a jogot, és kockázatalapú hatósági ellenőrzési rendszeren keresztül ellenőrzik a megfelelést. Amint arra a Bizottság az E-003305/2017 írásbeli kérdésre adott válaszában rámutatott, »az élelmiszerekben [az EU-ban forgalomba hozott] peszticid-szermaradványok mennyisége korlátozott a 396/2005/EK rendelet szerinti maximális szermaradvány-értékek (MRL) meghatározásával annak biztosítása érdekében, hogy az e határértékeket nem tartalmazó élelmiszerek biztonságosak legyenek a fogyasztók számára. Ezeket az MRL-eket a legfrissebb tudományos információk alapján felülvizsgálják.
« A Bizottság bízik abban, hogy az élelmiszerekben vagy azok élelmiszeren jelen lévő peszticid-szermaradványoknak való fogyasztói kitettség nem ad okot az európai polgárok egészségügyi aggályaira. Ezt megerősítik az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) által közzétett, az élelmiszerekben található peszticid-szermaradványokra vonatkozó éves jelentésekben bemutatott megállapítások, legutóbb 2019 júniusában összefoglalva az EU által koordinált többéves ellenőrzési program és a nemzeti ellenőrzési programok eredményeit.
A válasz tehát kincstári. Bízzunk benne, hogy rendben van minden, ha a ’tudomány’ feltár valamit, akkor változtatnak majd. Szóval a nyájas fogyasztó aggályaira semmi ok ez után a feltételes módban elhangzott válasz után? Őszintén kétlem.
Az EFSA a 2017-es évről az alábbiakat írja: ’Összességében az elemzett 88.247 minta 95,9%-a határérték alá esett (84.627 minta). A vizsgált minták 54,1%-ában nem jelentettek számszerűsíthető szermaradványokat (a mennyiségi meghatározási határérték (LOQ) alatti maradékszint), míg az elemzett minták 41,8%-a a maximális szermaradvány-értékek (MRL) szintjén vagy alatt tartalmazott számszerűsített szermaradványokat. Az étrendi kockázatértékelés kimutatta, hogy az elemzett mintáknál alacsony annak a valószínűsége, hogy az európai polgárok olyan szermaradvány-szintnek vannak kitéve, amely negatív egészségügyi eredményekhez vezethet.’
A citált anyag tehát 2017-es és nem a citrusfélék héjáról szól.
Az Európai Parlamentben is simán lehet mellébeszélni, vagyis nem Nagy István stábjának találmánya. Viszont érdemes megjegyezni, hogy 2017-ben (egy 2019-ben adott ’magas szintű politikusi’ válaszban) 54%-ban nem volt kimutatható szermaradék, míg 42%-ban volt, de a megengedett határértékek alatti, míg 4% volt kifogásolható, amely a fogyasztók egészségét akár veszélyeztette is. Akkor mi vajon melyik feléből vásárolhattunk? Abból, amiben van valami nem odaillő, vagy amelyik tiszta. Nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy 42:4 arány évenként módosul, attól függően, hogy az egészségügy miként módosítja a toxikológiai véleményét.
A 2017-es jelentés 2019-ben, olyan mint a halottkém megkésett jelentése. Utólag lettünk valamelyest okosabbak, persze ez a halott és követői állapotán nem változtat. Vagyis elképesztőnek tartom a késedelmességet, az eredmények összefoglalásának lassúságát. Kivel kell vajon megbeszélni az egyszerű tényeket, mielőtt megjelennének? Világos, hogy az alapul szolgáló RASFF adatbázis naprakész, vagyis ez az adatfeldolgozó kommunikálók szerintem szándékos lassúsága.
Nézzük akkor a konkrét kérdést és a három hatóanyagot:
1. thiabendazol (E233) – felszívódó, így mosással nem távolítható el; talajokban nagyon perzisztens DT50: 1,5-3 év (ezzel a paraméterrel szerintem a héj veszélyes hulladéknak minősül, és a kommunális szemétbe sem tehető), mutagén, US EPA – possible human carcinogen at high doses – ezekkel az paraméterekkel ‘csoda’, hogy még nem tiltják;
2. imazalil (enilconazole; chloramizol) – felszívódó, így mosással nem távolítható el; hormonmoduláns és reprodukciós zavart okozhat, mutagén, US EPA szerint – probable human carcinogen 
3. 2-fenilfenol (E231) – Kontakt hatású, lemosható. Az EU több országában nem használják, csak ötben (CY, EL, ES, HR, PT) engedélyezett; nálunk nem. A Pesticide Action Network szerint Highly Hazardous Chemical – mutagén, állatkísérletekben hólyagrák okozásával gyanúsítják
Szóval a magam részéről, tudatos vásárlóknak semmiképpen nem javaslom a kezelt héjú citrusfélék vásárlását. Tessék megfontolni. Lehet úgy citromot facsarni, hogy a héjával ne érintkezzünk; egyáltalán mi keresnivalója van ilyen kezelt termékeknek a hűtőszekrényünkben?
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek