A városi fák már most sokszor a túlélésért küzdenek, azonban a klímaváltozás miatt fokozódó stresszfaktorok, a nagy beépítettség, valamint a rossz faj- és fajtaválasztás miatt 2050-re a komfortzónájukon kívül élő városi fák aránya akár 70% fölé emelkedhet, Magyarországon ez a mérték még magasabb is lehet. Bár a városlakók és a várostervezők is kezdik felismerni a városzöldítésben rejlő alkalmazkodási és jóllétnövelő lehetőségeket, a fatelepítések még mindig nem elég átgondoltak klímatudatos szempontból, ami végső soron a fák idő előtti pusztulásához vezet, nemcsak csökkentve az általuk nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásokat, de fenntartásuk és gondozásuk is nagyobb pénzügyi kiadást jelent. A városok számára a klímatudatosan megtervezett és ez által egészségesen növekedő zöld infrastruktúra sokkal több hasznot hoz, hiszen a kiültetést követően kevesebb utógondozást igényel. Több nagyobb, egybefüggő parkra van szükségünk, mivel legalább 3-4 hektárnyi park esetén tud kialakulni az úgynevezett állományklíma, amely már hatékonyabban tudja befolyásolni a tágabb környezet klímáját, így egész városrészek élet- és levegőminősége, klímája javulna. Az idő sürget, hiszen a zöldfelületeket érintő, a jelenben meghozott döntéseink következményei a jövő kihívásai között kell, hogy bizonyítsák jogosságukat.
A Másfélfok a városi fákra nehezedő stresszfaktorokkal foglalkozott, hogy hogyan tudnánk őket sikeresen életben tartani egy változó klímában. Főbb megállapítások:
- A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási eseményeknek ‒ bár eltérő mértékben ‒ de mindannyian ki vagyunk téve, főként a városok és azok lakói. Emiatt fokozódik a városlakók igénye életterük zöldítésére, beleértve a faültetést. Egyre többen ismerik fel a városi zöldfelületek gazdasági (pl. hőstressz csökkentése árnyékolással és párologtatással) és egészségügyi (pl. mentális egészség, tisztább levegő) jelentőségét a várostervezők között is.
- Viszont az emberek mellett a növényzet is megküzd a klímaváltozás okozta nehézségekkel. Kutatások szerint a jelenlegi telepítések klímatudatos szempontból még mindig nem eléggé átgondoltak, így a rossz faj- és fajtaválasztás miatt 2050-re akár 70% fölé emelkedhet a komfortzónájukon kívül élő városi fák aránya (Magyarországon ez az érték még magasabb lehet), ami a leromlásukhoz és végső soron a pusztulásukhoz vezet.
- Olyan fajokat (ezüst hárs, virágos gömbkőris, bugás csörgőfa, nyugati ostorfa) kell választani, amelyek képesek lesznek megbirkózni a jövőbeli, de már a jelenben is érzékelhető stresszfaktorokkal úgy, hogy közben az általuk nyújtott szolgáltatások mértéke nem csökken. A város számára a klímatudatosan megtervezett és ez által egészségesen növekedő zöld infrastruktúra sokkal több hasznot hoz, hiszen a kiültetést követően kevesebb utógondozást igényel.
- A városi fák felének jelenleg is komfortzónán kívül eső környezetben kell életben maradnia. Az alacsonyabb szélességi fokon fekvő városokban található fafajták csupán 2%-át nem fenyegetik a klímaváltozás okozta szélsőségek.
- A városokban a sok vízzáró felszín miatt az átlagosnál is rosszabb a talajok vízellátottsága, így a zöldfelületek öntözést igényelnek, ami jelentős költségvonzattal jár, vízhiányos helyzetben pedig akár nem is lehetséges. A vízhiány problémakörét valamelyest enyhítené a talajba szabadon beszivárgó csapadék, ám a városokra jellemző nagyfokú beépítettség és vízelvezető csatornahálózat ezt lényegében megakadályozza.
- A globális kihívások mellett az épített környezet is stresszfaktor a városi növényzet életében. Nem is gondolnánk, de ugyanazon utca napsütötte és árnyékos oldala között éves szinten akár másfélszeres eltérés is kialakulhat a növényzetet érő napenergia mennyiségében.
- Nem ritka eset, hogy légvezetékek állnak a magasra törő ágak útjába, a lombozat ránő a tetőre vagy éppen a közlekedést akadályozzák a lelógó ágak. Ez rendszeres metszést igényel, aminek az eredménye sokszor súlyosan megcsonkított, egyensúlyát vesztett lombkorona és csökkent levélfelület lesz. Több évre is szüksége lehet egy fának ahhoz, mire „összeszedi magát”, vagyis a szolgáltatásai elérik a metszés előtti szintet. Ez alatt a levegőből megkötött szennyező anyagok mennyisége is lecsökken. Egy rosszul kivitelezett metszéssel akár meg is pecsételődhet egy fa sorsa, mivel a kezeletlen seben keresztül bejutó kórokozók miatt el is pusztulhat.
- A veszélyek a föld alatt sem csökkennek: egy csőtörés javítása vagy új földkábel lefektetése során olyan súlyosan sérülhetnek a gyökerek, amely a fa számára akár végzetes is lehet.
- Több nagyobb, egybefüggő parkra van szükség: annál is inkább, mivel legalább 3-4 hektárnyi egybefüggő park esetén tud kialakulni az úgynevezett állományklíma, amely már hatékonyabban tudja befolyásolni a tágabb környezet klímáját.
- A csapadék beszivárgását és ezzel a növényzet vízellátást segíti a vízáteresztő burkolatok vagy különböző természetalapú megoldások (pl. esőkertek, övárkok) alkalmazása is. Szűk utcakanyonokban, légvezetékek mellett a kompaktabb vagy korlátozott növekedésű fajokat érdemes választani (pl. gömbkőris), így kevesebb lehet a metszésre fordított költség, miközben a fák ökoszisztéma szolgáltatásainak mennyisége évről évre emelkedik.
- Az idő sürget, hiszen a zöldfelületeket érintő, a jelenben meghozott döntéseink következményei a jövő kihívásai között kell, hogy bizonyítsák jogosságukat.
A szerző Lékó-Kacsova Csenge, geográfus, az SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékének doktorandusz hallgatója.
