A rovat kizárólagos támogatója

Kiskapukat nem nyithatunk

Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során lezárt környezetvédelmi fejezet szerint a hazai veszélyeshulladék-égető műveknek 2005-re kellene elérniük az unióban meghatározott kibocsátási szinteket. Jelenlegi állapotukról, felkészültségükről, illetve a rájuk váró feladat nagyságáról beszélgettünk Rakics Róberttel, a Környezetvédelmi Minisztérium környezeti elemek védelmével foglalkozó főosztályának vezetőjével.

– A tárgyalásokat megelőzően nyilván készült egy felmérés a magyarországi égetőművekről. Ennek alapján mennyire tekinthetők felkészültnek?

– Jelenleg 52 veszélyes hulladékot égető mű működik Magyarországon. Ezek egy része kórházi égető, míg a többi egyéb hulladékokat ártalmatlanít. Közülük egy nagyobb – a dorogi – mindenképpen kiemelkedik. Ez az égető 25 ezer tonna/év kapacitással rendelkezik. A többi jóval kisebb, évente maximum néhány ezer tonna égetésére képes és pillanatnyilag nem felel meg az Európai Unió előírásainak.

– Milyen hiányosságaik vannak?

– Nem tudják betartani azokat a kibocsátási határértékeket, amelyeket az unió megkövetel. Nem felelnek meg a szennyvíztisztítási irányelveknek sem, hiszen az új küszöbértékek nem csak a levegő szennyezettségének vizsgálatára terjednek ki, hanem figyelembe veszik a keletkező szennyvizek helyzetét is. Ugyancsak gond a hulladékok előkészítése, a maradékanyagok kezelése. A műszaki paraméterek betartása a többségnek ma még megoldhatatlan feladat, miként a megfelelő ellenőrzési lehetőség, a monitoring sem biztosított.

– A hazai előírásoknak egyébként megfelelnek ezek az égetőművek?

– Egy részük még annak sem. Az 1991-ben megjelent miniszteri rendelet sarokszámait ugyanis a csak később megjelent európai irányelvekből emelték ki. A mi rendelkezéseink nem szabályoznak olyan részletesen, mint az EU-normatívák, de a magyar határértékek meglehetősen szigorúak. Néhány égető azonban már teljesíti ezeket az elvárásokat, a dorogi mű például ezek közé tartozik.

– Ezek szerint a többség ideiglenes engedéllyel üzemel, s az EU-ba semmiképpen sem lehet belépni velük…

– Belépni még csak be lehetne, de úgy, hogy az 1994-es régi direktíva helyébe lépő új európai irányelv a tagállamoknak 2005. december 28-ig ad határidőt a megváltozott feltételek teljesítésére. Ez vonatkozik ránk is. Az említett időponttól sem a jelenlegi tagországokban, sem nálunk nem üzemelhetnek az előírások végrehajtására alkalmatlan égetőművek.

– Ezek szerint ugyanazok a feltételek vonatkoznak ránk, mint a már tagsággal rendelkezőkre. Nem lehetett – kellett – volna valami kedvezményt kivívnunk?

– Ez egy új irányelv, úgy kell tekintenünk rá, mint a tagoknak. Azért van némi engedményünk, hiszen a ’94-es szabályozásnak tulajdonképpen a belépéskor már meg kellene felelnünk. Ezzel szemben mi csak az új direktívákat teljesítjük.

– Mennyit kell a berendezések szükséges átalakítására költeni?

– Becsült költségszámítások szerint 7-8 milliárd forintot. Ez tulajdonképpen nem olyan sok.

– Ehhez kaphatnak az üzemek állami segítséget?

– Magánkézben lévő üzemekről van szó. A “szennyező fizet” elv alapján ezt ki kell gazdálkodniuk. Az várható, hogy bizonyos égetők úgy döntenek, nekik ez a beruházás már nem éri meg és inkább befejezik a működésüket. Azt természetesen még nem tudjuk, hogy hányan határoznak majd így.

– Ha a bezárások netán a vártnál nagyobb métereket öltenek, a kapacitáshiány miatt nem lesznek az országnak égetési gondjai?

– Azt hiszem, hogy nem. Ez piaci kérdés. Ha van kereslet, lesz kínálat is. Tatabányán például épül egy új égető, amelynek belépő kapacitása komoly segítséget jelent majd.

– Ismerve a lakosság hozzáállását, elképzelhetőnek tartja, hogy további veszélyeshulladék-égető művek épüljenek?

– Ez kétségkívül nagyon nehéz kérdés. Mindenki egyetért azzal, hogy a hulladékainkat kezelni kell és disznóság, hogy szétszórjuk, lerakjuk a sok szemetet. Ennek ellenére senki sem szeretné, hogy éppen az ő közelében legyen egy ilyen égető. Ez emberileg érthető is. De azért szerintem előkészíthetők az ilyen beruházások, csak jól kell megválasztani a telephelyeket. Nagyon szigorú előírások vannak, és ha azokat betartják, akkor nem következik be környezetszennyezés. Remélhetően ezt meg is értik majd az érintettek.

– Szakmai körökben hallottam olyan elképzeléseket, hogy talán létre lehetne hozni – Doroghoz hasonlóan – kiemelt műszaki színvonalú berendezéseket, amelyek a fokozottan veszélyes hulladékok ártalmatlanításával foglalkoznának. Mellettük pedig olyan kis, helyi égetők működhetnének, amelyek kevesebbet tudnak, de nem is fogadnak különösen veszélyes anyagokat. A minisztérium elképzeléseivel összeférhet egy ilyen megoldás?

– Csakis a direktíva keretein belül. Ami a jogszabály hatálya alá esik, nem térhet el az irányelvektől. Kiskapukat nem lehet teremteni.

Vegyipar 2001/5.sz. szeptember

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás