A komposztálás a legjobb dolog, ami az őszi avarral, a fűnyesedékkel vagy a krumplihéjjal történhet. Elérhető, ingyenes ökológiai szolgáltatás. Masszív lépés a városi körforgásos gazdálkodás irányába, amennyiben népszokássá válik. Nem rakétatudomány. Pénztárcakímélő. Populista leszek: ez a kerti rezsicsökkentés.
A borzasztó rossz gyakorlatilag népszokás volt hosszú évtizedeken, tán évszázadokon át, mégis sikerült már nagyon sok településen túlhaladni. Ez az avarégetés. Környezetre, egészségre egyaránt káros, az égetés során nem csak szén-dioxid és halálos szén-monoxid, hanem dioxin is felszabadul. Utóbbi rákkeltő méreg: talajban 10 év, emberi szervezetben 7 év a lebomlási ideje. Nem csak az égetőt és közvetlen háztartását, de a szomszédot, a településrészt is mérgezi. Sok településen szerencsére tilos már avart égetni, Budapest teljes területére igaz ez.
A nagyon rossz az új népszokás: pénzért vásárolható plasztik zsákokba gyömöszöljük az avart, hogy azt dízel elégetése árán hulladéklerakóba vagy erőművekbe szállítsák, ahol ugyanúgy elégetik. Megszabadulunk tőle, el a kertből, hogy majd tavasszal ugyanezzel a lendülettel felkeresünk egy áruházat, ahonnan plasztikzsákokba csomagolt tőzeges földet, érett trágyát veszünk a talajerő pótlására, mert így szoktuk. Elkerülhető, ám eszméletlenül nagy kibocsátású és pazarló módja ez a kert fenntartásának. Cseppet sem karbonsemleges és a pénztárcánkat is igencsak megviseli. Nem, a vállalatok nem fogják a műanyagba csomagolt avart kibontani a műanyag csomagolásából, mert ez nem automatizálható, élőmunkaerő-igényes, ergo nagyon gazdaságtalan lenne: ergo nem fogják még központilag sem komposztálni. Elveszett tápanyag. Olyan szokás-drog, amiről a fejlett társadalmakat le kéne szoktatni. Zsákutca. Ökológiai tévcselekedet.
A természetes megoldás alkalmazása ma csodabogárság. Az erdőkertek kedvelőinek, a zen szemlélődő “lusta kertészségnek” a polgárpukkasztó ága: lehull az avar és otthagyjuk. Esetleg begereblyézzük a fa, cserje alá, téli takarót adunk a fagyérzékeny félcserjéknek, évelőknek, menedéket a sünöknek, hasznos és káros rovaroknak. Az irányzat ellenzőinek legnagyobb félelmei:
1. Mit szól hozzá a szomszéd.
2. Az avar káros, mérgező, fertőző, veszélyes állatok, gombák és baktériumok lakhelye is lehet.
3. Kikopik a gyep.
Nos igen. Az utóbbi kettőben van olyan faktor, aminek tényleg vannak kockázatai, a szomszédparával ellentétben. De a természet már csak olyan, hogy egyensúlyra törekszik. A vírus, baktérium, rovar inváziót ezeket tápláléknak értelmező ragadozók kezdik el kordában tartani: a végeredmény pedig hosszútávon egy tápláléklánc felépülése, ahol minden egyensúlyban van. Ezt viszont ki kell várni. Netán a végén a folyamatnak madarak fogják látogatni a kertet sűrűn. Félelmetes, nemde? Ahol a gyep kikopik, ott jobban érzi magát egyébként is az árnyéki talajtakaró, ami tavasszal majd túlnő az avaron, de addig is az avar megóvja a keményebb telektől.
A gazda szemléletű megoldás a komposztálás. Sokakat csak az ismeretlentől való félelem tántorítja el attól, hogy belevágjanak, hiszen biztos speciális tudást igényel. Sűrűn lakott településrészekben állandó ellenérv a “biztos büdös”, vagy a ”fertőzési góc”-tól való félelem, s rendre és makacsul tartja magát végső mentsvárként, hogy miért ne: a diólevél komposztálhatóságával kapcsolatos dezinformáció. A diólevél komposztálható! Ami szerves, az le is bomlik. Komplex vegyületek hullanak atomjaira a komposzt belsejében beinduló intenzív hőképződés és a lebontók hatására és ehhez semmi nem kell tennünk azon kívül jóformán, hogy egy kupacra hajigáljuk az avart, háztartásban keletkező növényi anyagokat, időnként egy lapát földet vagy egy kanna vizet. Igen, a kórokozók és a kártevők lárvái, magjai, mérgei, sejtjei és spórái is. A diólevél komplex, csírázást gátló vegyületei is. 9 hónap alatt szinte minden, az akkumulálódó nehézfémek vagy a radioaktív anyagok kivételével. Sokakat riaszt el az őszi avar hatalmas mennyisége. Aminek a zöme: levegő. Az avar egy eső után a töredékére roskad össze, a komposztálódás során pedig még jobban veszít a térfogatából. Lehet persze a komposzt készítésénél bűvészkedni vásárolt vagy DIY összerakott komposztkerettel: az rendezett benyomást kelt egy kertben, ha sötét, fekete, akkor segíti a hőképzést, ha takart, nem szárad ki a teteje. Jó és hasznos dolgok ezek, de nem feltételei a komposztkupacnak, inkább kiváló segítői.
Lehet még bűvészkedni mindenféle spéci oltóanyaggal, forgatással, stb, de a lényeg a végén ugyanaz: kapunk egy kémiailag is átalakult, szerves, élő tápanyagot, minimális befektetéssel, ingyen. Mínusz műanyag zacskók és szállítás. Nem, a növényi komposzt nem büdös. Egyszerű, de ha valakinek kedve van, hát bonyolíthatja is.
A legjobb dolog, ami az őszi avarral, a fűnyesedékkel vagy a krumplihéjjal történhet. Elérhető, ingyenes ökológiai szolgáltatás. Masszív lépés a városi körforgásos gazdálkodás irányába, amennyiben népszokássá válik. Nem rakétatudomány. Pénztárcakímélő. Populista leszek: ez a kerti rezsicsökkentés. Milyen kár, hogy még nem ez az új népszokás. Hátha lehet belőle az!
Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze
Kapcsolódó videó:
