Új nemzeti park az Őrségben
Mindössze 100 millió forintból jön létre két korábbi tájvédelmi körzet némi bővítésével az Őrségi Nemzeti Park, amelyet két hét múlva ünnepélyesen avat majd föl a környezetvédelmi miniszter. A látszat ellenére az átalakulás független a választási kampánytól, a helyiek már számtalanszor kezdeményezték a tájvédelmi körzet “előléptetését”.
“Erős civil nyomást lehetett érezni, amire vevő volt a politika” – foglalta össze Kállay György, a legnagyobb tagságú természetvédelmi szervezet, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöke az Őrségi Nemzeti Park (ŐNP) “kikiáltásának” előzményeit. A két tájegységben – az Őrségben és a Vend-vidéken – 37 települést magában foglaló, 1978-ban létrehozott, 37,9 ezer hektáros Őrségi Tájvédelmi Körzet (ŐTK) márciustól környezetvédelmi miniszteri és kormányrendelettel kibővül a szabályozatlan Rába ártereivel, a megnagyobbított, eredetileg 1900 hektáros Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzettel s három, eddig nem védett belső-őrségi faluval, így az új, közel 44 ezer hektáros nemzeti park területén (lásd térképünket) 44 településen mintegy 20 ezren élnek.
“Már az ŐTK 1978-as megalakulásakor félresiklott az ügy: az akkori természetvédelmi hivatal nemzeti parkot tervezett, de a bajánsenyei téesz addigra sokmilliós beruházással ezzel teljesen összeegyeztethetetlen talajmeliorációs programba fogott, nyomásukra a megyei vezetés sem támogatta a nemzeti park ötletét. Így ez lett Magyarország legnagyobb tájvédelmi körzete, amelyből akkor a Belső-Őrség ki is maradt” – emlékezett vissza Prém Jenő, aki 1973-tól 1990-ig az ŐTK- központjának, Őriszentpéternek a tanácselnöke volt, jelenleg pedig a közel száztagú Őrség Baráti Kört vezeti. Azóta a melioráció a tömör agyagos talajon befuccsolt, a szövetkezetek felbomlása után gyors ütemben csökkent az állattartás, legeltetés nélkül viszont a védett rétek beerdősülnek, elgazosodnak, ezek a gyepek ugyanis éppen az évszázados hagyományos állattartásnak köszönhetően alakultak ki.
Egy Németországból hazatelepült amatőr gombaszakértő, Zagyva Tibor és több civil szervezet – köztük a Prém Jenő vezette is – 1997-ben 4 ezer aláírást gyűjtött össze a nemzeti parkká alakítás mellett, miután úgy érezték, hogy az Őriszentpétertől 110 kilométerre levő Fertő-Hanság Nemzeti Park (FHNP) központjából, Sarródról irányított őrségi körzet háttérbe szorult. Míg a központhoz közeli Fertő–Hanságban több ezer hektárnyi földet vásárolt az igazgatóság, és saját magyar szürkemarhái “tartanak karban” néhány legelőt, és vonzzák az idegenforgalmat, a kétszer akkora területű Őrségben néhány száz hektárra rúgott csak a földvásárlás, a védett rétek, gyepek, legelők állapota pedig romlott, területük 1978 óta 5 ezerről 3,8 ezer hektárra csökkent. “Úgy érzékeltem, hogy az önálló nemzeti parki státustól többlettámogatást, nagyobb turisztikai vonzerőt, fejlesztéseket remélnek a gazdák, az eddig mellőzöttnek érzett térségben” – mondta a HVG- nek Ligetvári Ferenc, az Orbán-kormány előző környezetvédelmi minisztere.
Tardy János természetvédelmi helyettes államtitkár eleinte szakmailag kidolgozatlannak és anyagilag megalapozatlannak tartotta a változást, attól félve, hogy az ahhoz szükséges költségeket a többi kilenc nemzeti park rovására kell kiszorítania (HVG, 1998. augusztus 15.), de az aláírások, valamint neves tudósok állásfoglalásának a hatására végül elkészíttette a szükséges megalapozó tanulmányokat, amelyek leadása, 2001 eleje óta már csak politikai döntésen múlt az átalakulás. Ez egyébként döntően államigazgatási változást jelent, hiszen az eddig is védett területekre vonatkozó előírások nem módosulnak.
A fő különbség az, hogy az FHNP 72 fős igazgatóságához tartozó 16 fős tájvédelmikörzet- iroda az idén 26 fős nemzetipark-igazgatósággá alakul, önálló költségvetéssel – a tavalyi közel 60 millió forintos működési, 1,5 milliós beruházási és 14 milliós földvásárlási kiadások várhatóan 45 millió forinttal nőhetnek -, több természetvédelmi őrrel és Sarród helyett őriszentpéteri székhellyel. Ehhez – Tardy említett aggodalmát igazolva – az idén a környezetvédelmi tárca költségvetéséből gazdálkodják ki az önállósuláshoz szükséges többletforrásokat, beleértve a környezetvédelmi alap célelőirányzat várhatóan bőkezűbben osztott pályázati pénzeit. A parkká nyilvánításhoz egyébként a végső lökést egy újabb aláírásgyűjtés adta meg, amit az váltott ki, hogy 2001. január elején, egy hónappal kinevezése után Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter bejelentette, “a helyi ellenállást érzékelve” marad a tájvédelmi körzet, s a következő nemzeti park a Beregben létesül. A miniszter a HVG- nek nyilatkozva úgy emlékezett, hogy a hivatalos természetvédelmi szervezetek tájékoztatása alapján tette akkori nyilatkozatát, amit hamarosan felülvizsgált, mivel a kijelentésén felzúdult őrségiek újabb 3 ezer aláírással támasztották alá: nemhogy elleneznék, egyenesen elvárják a nemzeti parkká nyilvánítást. Turi-Kovács ezután már tavaly január végén kihelyezett miniszteri értekezletet tartott Őriszentpéteren, ahol – mint mondta – nem tapasztalt komoly ellenérzéseket.
A háttérben álló természetvédő csoportok közül a kis létszámú, Őrségi Nemzeti Parkért Kezdeményezés nevű szervezet meglehetősen részletes dokumentációval rendelkezik az ŐTK “félrenézései” mellett elkövetett kisebb-nagyobb természetkárosításokról. Valamennyi vitatott ügyet kivizsgálták a természetvédelmi hatóságok, és nem találtak szabálytalanságot – mondta erről a HVG- nek Markovits Tibor, az FHNP igazgatóhelyettese, akit az ŐNP megszervezésével bíztak meg. “A védett terület 20 százaléka gyep, ennyit nyilván nem vehetünk meg, hogy magunk kaszáljuk, s ha tervezünk is egy mintagazdaságot, ekkora területen nem tudunk legeltetni, tehát a gazdálkodókat kell megnyernünk az együttműködésre, ami mindkét fél részéről kompromisszumkészséget igényel” – ad magyarázatot a természetvédők által vitatott rugalmas ügyintézésre.
A gazdák megnyerésének egyik módja az volt, hogy a különösen sok korlátozással járó szigorúan védett területeket továbbra sem jelölték ki magánerdőkben. “A tulajdonviszonyok figyelembevétele segítette, hogy a nemzeti parkká alakulást valamennyi érintett elfogadja” – mondta a HVG- nek Bartha Dénes, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az említett megalapozó tanulmányokat szerkesztő bizottság vezetője. Ezek után viszont Pethő József, a Szombathelyi Erdészeti Rt. vezérigazgatója is elvárja, hogy a nemzeti parkban levő, mintegy 11 ezer hektárnyi állami erdőben a gazdálkodást az eddigi gyakorlathoz hasonlóan folytathassa, ami eddig a tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. elvárásainak is megfelelt. A korlátozásokért (amelyek például az ezerhektárnyi szigorúan védett erdőkben gyakorlatilag semmiféle hasznot hajtó tevékenységet nem engednek) cserébe egyébként az 1996-os természetvédelmi törvény szerint a jövedelemkiesést pótló kompenzáció járna, amihez azonban nem lehet hozzájutni, mivel az ezt szabályozó kormányrendelet még mindig késik – mondta a vezérigazgató.
Ugyancsak pénzügyi segítségre van szükségük az egyre fogyatkozó magángazdaságoknak. “A helyieket nem vonzza ez az életforma, itt Szalafőn is már csak négy-öt gazda tart több állatot” – mesélte Ferencz Tibor, akinek hetven kecskéjét és hét tehenet épp ellátja a 30 hektárnyi saját és bérelt rét, illetve az állatok legelése és trágyája karbantartja a rétet. “A tejet 15 családnak szállítjuk, nyáron sajtot is készítünk, de ebből és kiegészítésképpen egy szobánk kiadásából csak tengődni tudunk, a húsz-harminc éves erőgépek és a Trabant cseréjére nem futja” – enged bepillantást a pesti Kandó Főiskolán végzett, az Őrségben tíz éve letelepedett, háromgyermekes biogazda. A család az idén már jobb helyzetbe kerülhet, ha pályázik az agrár-környezetvédelmi program keretében meghirdetett támogatásra, amely természetkímélő, vegyszermentes gyepgazdálkodás esetén hektáronként 15 ezer forint többletbevételt eredményez. Ferencz ötlete volt, hogy európai uniós támogatással tejfeldolgozó üzemet építsen Szalafőn, így a tőle literenként 50-60 forintért felvásárolt tejből nagyobb nyereséggel kecsegtető sajtot, túrót, tejfölt lehetne készíteni. A PHARE-támogatást végül az ötletet felhasználva az őrségi és Őrség környéki önkormányzatok, gazdálkodók által alapított Naturpark Kht. szerezte meg, ám az új kezekbe került beruházást – részben a magát háttérbe szorítottnak érző Ferencz elkedvetlenedése miatt – nem sikerült befejezni a tervezett határidőre.
Sikeresebb volt a kht többi pályázata: a szomszédos osztrák és szlovén természeti területekkel 1997-ben alapított Raab–Őrség-Goricko Naturpark program keretében két új határátkelőhelyet nyitottak, s kerékpárút-építés címén rendbe hozták az oda vezető utakat, Őriszentpéter és Nagyrákos, valamint a szentgotthárdi kistérséghez tartozó hét település szennyvízprogramba kezdett, Ispánkon, Csörötneken, Magyarszombatfán helyi agrártermékeket feldolgozó kisüzemek épültek.
“Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a nemzeti park többletforrásokat jelent számunkra, leendő központja is a Naturpark pályázat keretében eredetileg Naturpark- központnak szánt épület lesz” – adott hangot kételyeinek Dolgos Ilona őriszentpéteri polgármester. Mások azonban fellendülést, mindenekelőtt a turizmus élénkülését várják az átalakulástól. Zalalövő – amelynek külterületén egy védett erdő már az ŐNP-hez tartozik – polgármestere abban is bízik, hogy a nemzeti parkba nem illő ipar érdeklődését is sikerül felkelteni, s már egy második ipari park kialakítását fontolgatja. Mindez arra vall, hogy a nemzeti parkká alakulás legalább annyira területfejlesztési, mint természetvédelmi célt szolgál a régióban.
Szabó Gábor
Forrás: Heti Világgazdaság
