Magyar Péter azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy szerinte a paksi bővítést már nem lehet leállítani, az oroszokkal pedig pragmatikus viszonyt kell fenntartani. Ez egy rendkívül súlyos következményekkel járó, nagyon messzire mutató elköteleződés. Magyar ezzel a kormány egyik fundamentális szakpolitikai zsákutcájába sétál be, és az Orbán által az országra kényszerített orosz vazallusi státusz egyik oszlopát rögzítené. Tordai Bence független országgyűlési képviselője reagált.
Tordai Bence, Buda zöld, független országgyűlési képviselője Facebookon bejegyzése: válasz Magyar Péternek: 9 pontban arról, miért nem folytatható a Paks II.-beruházás!
Nem, kedves Magyar Péter, Paks II. nem folytatható!
Magyar Péter azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy úgy gondolja, a paksi bővítést már nem lehet leállítani, az oroszokkal pedig pragmatikus viszonyt kell fenntartani.
Ez egy rendkívül súlyos következményekkel járó, nagyon messzire mutató elköteleződés. Magyar ezzel a kormány egyik fundamentális szakpolitikai zsákutcájába sétál be, és az Orbán által az országra kényszerített orosz vazallusi státusz egyik oszlopát rögzítené. Ennek brutális pénzügyi, energetikai, fenntarthatósági, biztonságpolitikai kockázatai jól ismertek, és számára is iránymutatásként kéne, hogy szolgáljanak.
Magyar Péter már többször tanújelét adta, hogy formálódó szakpolitikai elképzeléseit képes menet közben a valósághoz igazítani. Ezt a nukleáris bővítési beruházás ügyében is meg kellene tennie, főként az alábbi, az elmúlt években a magyar nyilvánosságban alaposan megtárgyalt szempontok miatt.
Mindenekelőtt Pakson egyelőre nincs mit leállítani, hiszen a beruházás érdemi része lényegében még el sem kezdődött. A Roszatom odáig jutott el, hogy 11 év alatt végre megszerezte a létesítési engedélyt. Ezen kívül egy kiásott gödröt és néhány felvonulási épületet tud felmutatni. Ennek műszaki színvonaláról alább. A projekt messze van még attól a készültségi szinttől, amikor az előremenekülés lenne a kisebbik rossz megoldás, még egy esetleges, jelen pillanatban nem megbecsülhető összegű kártérítés megfizetését ideszámítva is.
Nem létezik olyan, komolyan vehető megtérülési számítás, amely alapján Magyarország a paksi bővítéssel jól járhat. A fix 12,5 milliárd eurós ár (vö. forint árfolyam) évekig mantraként ismételt nyilvánvaló hazugságát mostanra a kormány is elengedte, sőt: decemberben törvénybe foglalta azt, hogy Paks II., írd és mondd, akármennyibe kerülhet. A Roszatomnak biankó csekkje van. A kérdés itt nem az, hány milliárddal fog drágulni, hanem az, hogy a tervezett összeg hányszorosára emelkedik. Minden nemzetközi példa azt mutatja, hogy talán a háromszorosára is. Nem ebből az elképzelhetetlenül nagy összegből, de ennek a töredékéből is belátható időn belül elvégezhető Magyarország zöld energetikai fordulata.
A kormány által elképzelt energiamodell (atomerőművek + naperőművek) sehol a világon nem létezik. Nem véletlenül: ez a két energiaforrás nem tudja kiegészíteni egymást, mert egyik sem rugalmas. A naperőmű csak akkor termel, ha süt a Nap, az atomerőmű meg csak akkor gazdaságos, ha éjjel-nappal változatlan teljesítménnyel működik. A Megújuló Magyarországért Alapítvány nemrégiben végzett részletes modellezése szerint egy, az energiahatékonyság növelésére, hálózatfejlesztsére, 100%-ban megújuló energiaforrásokra (főként nap + szél) és energiatárolásra épülő energiarendszer olcsóbban, gyorsabban, a ráfordítások nagy részét Magyarországon hagyva, döntően uniós forrásokból tudná biztosítani az ország hosszú távú energiaszükségletét.
Ami a várható energiaigényt illeti, Paks II. elbaltázott prioritásokon és téves prognózisokon alapul. Ha a lakóházak energiahatékonysági korszerűsítését elvégeznénk, annyival csökkenne az ország energiaigénye, mint a meglévő paksi atomerőmű termelésének másfélszerese.
Paks II. kényszere csak a kormány energiafaló iparosítási szörnyszülöttje, az összes tervezett akkugyár és akkumulátorfeldolgozó megépítése és maximális kapacitású üzemelése esetén lenne igazolható, amire pillanatnyilag (szerencsére) nincs kilátás. Rögtön le kell szögezni tehát azt is, hogy a 2026-ban remélhetőleg felálló, demokratikus kormánynak Paks II. leállításával egyidejűleg a semmilyen valós gazdasági, társadalmi, környezeti érvrendszerrel nem indokolható akkumulátorstratégia azonnali felülvizsgálatát is el kell végeznie.
Amennyiben Paks I. folyamatban lévő 20 éves üzemidő-hosszabbítása megvalósul, Magyarországnak nem lesz szüksége Paks II.-re. Nincs ma olyan szakember az országban, aki meg tudná mondani, mekkora és milyen szerkezetű lesz az energiaigényünk 2052–2057 környékén, amikor Paks I. végleg bezár. Ha az üzemidő-hosszabbítással együtt Paks II. 2032-re valóban felépülne, akkor a két atomerőmű 20 éven át párhuzamosan termelne, és az MVM korábbi vezetője szerint egymást szorítaná ki a piacról. Az atomerőmű által előállított termék az ún. zsinóráram, amely éjjel-nappal azonos mennyiségben jön az „áramgyárból”. Ám éjjel alig használunk áramot, nappal pedig napsütéses napokon a naperőművek miatt van egyre gyakrabban áramfölösleg és negatív áramár. Ez Paks II. üzembe állításával kezelhetetlen helyzetet eredményezne a magyar árampiacon.
Jól ismertek a Paks II. környezetvédelmi engedélyével kapcsolatos súlyos aggályok. A klímaválság körülményei között már Paks I. biztonságos hűtővíz-ellátása sem megoldható a Duna katasztrofális hőszennyezése nélkül. A két atomerőmű párhuzamos működtetését a frissvizes hűtéssel még ökológiai katasztrófát kockáztatva sem lehet megoldani: ez közvetlen nukleáris biztonsági kockázatot jelent.
A környezeti biztonság kapcsán kell rámutatni arra is, Paks I. leszerelési és Paks II. fűtőelem-hulladékának (hatalmas tömegű, nagy aktivitású sugárzó hulladék) végleges elhelyezése egyelőre kérdéses; a megoldáskeresés nagyon korai, bizonytalan fázisban van; a bodai atomtemető tervét élesen elutasítja a környék lakossága.
Amikor Oroszország a Pakson is érdekelt Roszatom közreműködésével fegyveres erővel támadta meg Európa legnagyobb atomerőművét az ukrajnai Zaporizzsjában, Aszódi Attila volt paksi bővítési biztos, az atomenergia elkötelezett híve, a saját blogján írta le, hogy az oroszok soha többé nem lesznek abban a helyzetben, hogy bármely európai országban atomerőmű építését bízzák rájuk. Ugyanő néhány hete úgy nyilatkozott: mára bebizonyosodott, hogy a Roszatom egy EU-tagállamban nem képes az európai szabályoknak és szabványoknak megfelelő atomerőművet építeni. A jelek szerint tényleg nem: 11 éve szerencsétlenkedik az engedélyezéssel, és amit épít, az sem megfelelő színvonalú, lásd legutóbb az utólagos megtámasztásra szoruló munkagödörfalat, amit sajnálatos módon nem a nukleáris hatóság, hanem belső szivárogtatás nyomán Hadházy Ákos vett észre.
Nem túlzás kijelenteni: Magyarországon, a paksi bővítési beruházásnál jelenleg nem adottak a nukleáris biztonság garantálásának hatósági és jogszabályi feltételei, a projekt továbbvitele veszélyt jelent a magyar emberek biztonságára. A paksi engedélyeztetési és munkafolyamathoz nagyon hasonló módon járt el a Roszatom Finnországban: a finnek el is köszöntek tőlük, és jól tették.
A magyar társadalom nem akar Paks II.-t.
A Závecz és a Medián erre vonatkozó kutatásai igazolják, hogy a társadalmi többség elutasítja a beruházást, és különösen elutasítja annak orosz kivitelezésű és technológiájú megépítését. Ha egy jövőbeni magyar kormány szakmai és társadalmi konszenzussal támogatva (mindkettő kérdéses) az atomenergia mellett tenné le a voksát, azt a jelenlegi biztonságpolitikai realitások fényében akkor sem szabadna orosz partnerrel végrehajtania.
A háború megkerülhetetlen erkölcsi szempont. A fővállalkozó-generálkivitelező Roszatom az orosz kormányzat és a hadiipari konglomerátum része. Minden egyes euró, amelyet a magyar adófizetők a Roszatomnak adnak, hozzájárul a háború finanszírozásához és elhúzódásához. A kormány az orosz invázió megindításakor kártérítési felelősség nélkül elállhatott volna a szerződéstől nemteljesülés miatt, ahogyan megtehette volna ezt a súlyos időbeli csúszás okán is.
Ezen ellenérvek közül egynek is elégnek kellene lennie a paksi beruházás leállítására.
Ha Magyar Péter pártja az orbáni orosz függés folytatása helyett valóban új irányt akar szabni az országnak, nem negligálhatja a fenti tényeket.
Paks II. elfogadása helyett széles szakmai és társadalmi bázison kell kialakítani Magyarország energiafüggetlenséget, klímavédelmet és nukleáris biztonságot egyszerre szavatoló új energiapolitikai programját.
A jó hír az, hogy ezt a munkát jórészt már elvégezték: Jávor Benedek, az Energiaklub, a Wuppertal Institut munkatársai és független szakértők az elmúlt években két átfogó, konkrét számításokkal alátámasztott tanulmányt is elkészítettek a zöld energetikai átmenetről.
