A rovat kizárólagos támogatója
Mangel Gyöngyi

Gondos kormányunk mindig is adott az istenadta nép véleményére, ezt bizonyítják a milliárdos költségvetésű, a számukra fontos témákban indított nemzeti konzultációk. A gondosság odáig terjedt, hogy a szerzők már a kérdésekbe belefogalmazták a kívánt válaszokat. Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy a kormány komolyan gondolja? A múlt héten, szombaton értesültem arról, hogy a klímaváltozás ügyében is felmérést indít a kormány, de hiába vártam a szokásos levelet, helyette vasárnap kora délután kaptam a Greenpeace-től egy üzenetet. Kiderült, hogy a kormányzati portálon található linkre véletlenül akadt rá a klímaváltozás témájával foglalkozó Másfél fok nevű internetes oldal egyik olvasója, a Greenpeace is innen szerzett tudomást a kérdőívről. A környezetvédő szervezet azt kérte, hogy gyorsan válaszoljak a kérdésekre, mert csupán másnap, vagyis hétfő délig lehet visszaküldeni a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiáról szóló kérdőívet, és arra hivatkoztak, hogy végre itt a lehetőség, hogy közvetlenül üzenjünk a magyar kormánynak klímaügyben.

Első felindulásomban egy rövid választ írtam a környezetvédőknek, amit szó szerint idézek:

„Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy a kormány komolyan gondolja? Ez csak látszattevékenység, Brüsszel felé kell kipipálni, hogy a témát “megkonzultálták” az istenadta néppel. Mit gondoltok, miért nem borítékban küldték el az ívet, mint a “migráncsozót”?  Miért ilyen rövid a határidő? Ki dolgozza fel, ki nézhet bele, ki ellenőrzi? Akárhogyan is, az fog kiderülni, hogy a kormány klímapolitikája az egyedül üdvözítő, mindenki más csak azért javasol konkrét lépéseket, mert soros. Vagy más. A kérdőívet még nem néztem meg, de biztos vagyok benne, hogy ez is előre sugallt kérdésekkel van tele. Ha esetleg egy tisztességes, ellenőrizhető feldolgozás után kiderül, hogy az emberek mást javasolnak, akkor a kormány sietve eldobja Paks 2-t, holnaptól engedélyezi a szélerőműveket, nem vág ki több fát, és állami hozzájárulással szigetelnek minden lakóházat? Ha biztosak vagytok benne, hogy nem erről van szó, akkor kitöltöm a kérdőívet.”

Az éghajlatváltozás nem lesz, hanem van, ezért rendkívül fontos, hogy ne halogassuk a ma még megtehető lépéseket. Nem a Greenpeace kérésén, hanem a konzultációnak nevezett valami körülményein húztam fel magam. Mi az, hogy csak néhány nap (újságírók azt derítették ki, hogy mindössze 165 óra) állt az emberek rendelkezésére, hogy egyáltalán tudomást szerezzenek a kérdőívekről?  És, ha valakinek nincs internet hozzáférése? Egyáltalán kíváncsi a kormány bárkinek a véleményére is? A Greenpeace is felsorolta súlyos kifogásait, szerintük az ilyen horderejű kérdésekben nem egyetlen rövid kérdőívvel kell lefolytatni a társadalmi egyeztetést, azt sem értették, hogy miért csak a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia ügyében folytatnak eszmecserét, miközben zajlik a Nemzeti Energia- és Klímastratégia, illetve a Nemzeti Energiastratégia készítése is, valamint méltánytalannak tartották a rövid határidőt, a tájékoztatás, a társadalmi célú hirdetések hiányát, de ennek ellenére a kitöltésre buzdítottak.

Annak ellenére, hogy újságíróként közel harminc éve foglalkozom az éghajlatváltozás kérdésével, és állampolgárként, szülőként, nagyszülőként is nagyon fontosnak tartom a szinte minden területen történő azonnali és, radikális változtatásokat, végül úgy döntöttem, hogy nem töltöm ki a kérdőívet, de természetesen meg akartam ismerni a tartalmát. Erről sajnálatosan lekéstem, hétfő délután a kérdések már nem voltak elérhetőek a kormányzati portálon, így csak a Másfél fok blog elemzéséből, cikkekből, posztokból tudtam tájékozódni. Ezek alapján úgy tűnik, hogy csak néhány kérdést tett fel a kormány.

1.  Egyetért-e azzal, hogy az ember egyéni döntéseivel, fogyasztási magatartásával hatással van az éghajlatváltozásra? Válaszlehetőség: igen, nem, nem tudom.

2.  Hajlandó lenne-e életmódjának, étkezési vagy vásárlási szokásaink megváltoztatására annak érdekében, hogy hozzájáruljon az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez? Igen, nem, nem tudom, egyéb.

A két kérdés azt sugallja, hogy a klímakatasztrófa elkerülése elsősorban az átlagember feladata, változtassanak ők.

A következő témakör már a különböző szektorok felelősségét is felveti.

3.  Véleménye szerint az egyes területeknek milyen mértékben és hogyan
kell hozzájárulniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez? Kérem, állítsa sorba a következő területeket (energiaipar, közlekedés, épületek, feldolgozóipar, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás) és válaszát röviden indokolja!

4. Európában a déli országok mellett a Kárpát-medence van leginkább kitéve az éghajlatváltozás nem kívánt hatásainak. Ön melyik szektorban érzi legnagyobb szükségét az alkalmazkodási intézkedéseknek? (Egészségügy, vízgazdálkodás, katasztrófavédelem, biztonságpolitika, mezőgazdaság, természetvédelem, erdőgazdálkodás, épített környezet, terület- és településfejlesztés, terület – és településrendezés, települési infrastruktúra, energiagazdálkodás, turizmus, minden szektorban egyformán, egyéb)

5. Véleménye szerint milyen fejlesztésekre van szükség a magyar mezőgazdaság klímabaráttá alakításának érdekében? (Például: új termesztési technológiák bevezetése, mezőgazdasági alapanyagok energetikai hasznosítása, biomassza tüzelése, stb.)

Véleményem szerint ezek a kérdések csak a felszín kapargatására alkalmasak. Ha ez az egyetlen úgymond nemzeti konzultáció a klímaváltozás ügyében (más, féltitkos kérdőívről nincs tudomásom), akkor számos szempontra nem tértek ki a kérdések összeállítói.
Az első két kérdés az állampolgárok felelősségét, fogyasztói szokásainak megváltoztatását firtatta, a többi pedig az egyes ágazatokét, szektorokét. Nem szerepel a kérdések között, hogy mi a politika felelőssége, megszülettetek-e az éghajlatváltozás negatív hatásainak mérséklését célzó jogszabályok, a lehetséges alkalmazkodást segítő cselekvési programok, a kormány által kialakított intézményrendszer megfelel-e a tennivalóknak, például az éghajlatváltozást elősegítő szennyezések feltárására, ellenőrzésére, büntetésére, megszüntetésére, nem szól a kérdőív a gazdasági, pénzügyi, foglalkoztatási kérdésekről is. Ez utóbbi azért is fontos, mert a klímaváltozás komolyságát megkérdőjelezők arra hivatkoznak, hogy sokan vesztenék el a munkájukat, ha a szennyező cégeket bezárnák (lásd: Mátrai Erőmű), miközben bizonyított tény, hogy az új, környezetbarát szektorok sok munkaerőt tudnának felvenni. És, ami talán a legfontosabbak egyike, nem kérdeztek rá arra, hogy mennyire fontosak a tudomány eredményei, figyelmeztetései, és mennyiben felelős a kormányzat a megalapozott és alapos tájékoztatásért, az ismeretterjesztésért, a klímaválság tennivalóinak is megfelelő oktatás kialakításáért. Egyszóval még egy kérdőívben sem lehet csak a lakosságot és a különböző szektorokat felelőssé tenni.

Joggal vethetik fel olvasónk azt a kérdést, hogy miért vagyok ilyen maximalista, hiszen az átlagember úgyis kevéssé ért a kérdésekhez. Hát éppen ezért, mert mindenkinek, az egyes embereknek, a családoknak, a különféle közösségeknek, a gazdasági szereplőknek, és igen, a kormányzati és önkormányzati politikusoknak meg kell érteni, hogy valóban kritikus a helyzet, nagyon sok területen kell változtatnunk. Ebben a helyzetben elvárható lenne a kormánytól, hogy vegye komolyan, legalább az Unió követelményeit egy tisztességes társadalmi eszmecserére, amit nem szinte titokban és nem csak néhány napra nyitnak meg.

De mit is várhatunk attól a kormánytól, amelyik nem veszi komolyan a társadalom megkérdezésének kötelezettségét.

Amikor az újságírók arról tudakozódtak, hogy miért ilyen rövid a határidő, miért nem adtak ki tájékoztatást Palkovics László innovációs és technológiai miniszter azt válaszolta, hogy: „A klímavédelem kapcsán a kormány nem indított nemzeti konzultációt, a Brüsszel által előírt tájékoztatási formának tettünk eleget”. Hollik István kormányszóvivő az Inforádió kérdésére még pontosabban fogalmazott: „A klímavédelmi konzultáció nem azért van, hogy a kormány megismerje az emberek véleményét. Ez nem egy nemzeti konzultáció, hanem egy Brüsszel által előírt tájékoztatási forma.

Áder János sem szólalt meg, pedig a klímavédelem elvileg a köztársasági elnök kiemelt témája. Ez a nyílt elismerése annak, hogy a kormányt ebben a kérdésben sem érdekli az emberek véleményére, ezért amikor kiderült ez az elvileg nyilvános, valójában féltitkos társadalmi konzultáció, több ellenzéki párt is tiltakozott. A Demokratikus Koalíció követelte a határidő meghosszabbítását és bejelentette, hogy Brüsszelhez fordul, a Párbeszéd valódi klímakonzultációt indít és a Facebookon már terjed egy kérdőív, amelynek kitöltési határideje nagyjából másfél hónap, és a szervezők ígérik, hogy a végeredmény nyilvános lesz. Úgy tűnik, hogy a kormány szándéka ellenére többen nyilváníthatnak majd véleményt, és így megismerhetjük, hogy az emberek mit gondolnak az éghajlati válsághelyzetről és a tennivalókról.

Kiegészítés: Az írás megjelenése után megkaptam a teljes kérdőívet, amelyet a Greenpeace munkatársai elmentettek. Így pótlom a hiányosságokat, felsorolom az általam korábban nem ismert kérdéseket, ahol volt felkínált válasz, ott azt is hozzátettem.

  • Támogatja-e, hogy Magyarország 2050-re karbonsemleges legyen? Karbonsemlegesség alatt azt értjük, hogy a hazai üvegházhatású gázok kibocsátása és azok elnyelése egyensúlyba kerül. (Támogatja, inkább támogatja, inkább nem támogatja, nem támogatja)
  • Mennyire ismeri a 2018-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra is kitekintést nyújtó második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, a NÉS-2? (Tudok a stratégia létezéséről, Tudok a stratégia létezéséről és el is olvastam, nem ismerem a stratégiát, egyéb)
  • Véleménye szerint az egyes területeknek milyen mértékben és hogyan kell hozzájárulniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez? Kérem, állítsa sorba a következő területeket (energiaipar, közlekedés, épületek, feldolgozóipar, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás) és válaszát röviden indokolja!
  • Ön szerint klímavédelmi intézkedésekkel milyen járulékos előnyök érhetők el?
  • A közlekedési szektor az egyik legnagyobb kibocsátója az üvegházhatású gázoknak, amelyből származó emissziók folyamatosan nőnek. Ön szerint milyen intézkedésekkel lehet mérsékelni, illetve visszafordítani ezt a folyamatot?
  • Magyarország üvegházhatású gáz kibocsátásának csökkentését véleménye szerint milyen programok támogatnák a leghatékonyabban? (Épületenergetikai pályázatok a lakosság részére, Energiahatékonyságot, megújuló energia használatot támogató pályázatok, Megoldás a lakossági széntüzelés kivezetésére, közösségi közlekedés fejlesztése, kerékpáros közlekedés fejlesztése, Erdőtelepítés, a fával borított területek arányának növelése, Szemléletformálás)
  • Támogatja az éghajlatvédelemmel kapcsolatos oktatás megjelenését az iskolarendszerben? (Támogatja, Inkább támogatja, Inkább nem támogatja, Nem támogatja)
  • Tud-e arról valamit, hogy a lakóhelyén/székhelyén a helyi önkormányzat, vagy a helyi szervezetek milyen klímaváltozás elleni tevékenységeket végeznek? (Igen és a klímaváltozás elleni fellépésben elengedhetetlen a helyi szintű fellépés, Igen, de a klímaváltozást kezelése csak központi intézkedésekkel érhető el, Nem, de klímaváltozás elleni fellépésben elengedhetetlen a helyi szintű fellépés, Nem és a klímaváltozás kezelése csak központi intézkedésekkel, érhető el)

Valamelyest puhítanom kell a korábbi kritikámon, hiszen az általam nem ismert kérdések foglalkoznak olyan témakörökkel is, amelyek megtárgyalása nagyon is fontos, így a karbonsemlegesség, a közlekedés szerepe, az emisszió kibocsátás csökkentése, az oktatás szerepe, az energiatakarékosság és hatékonyság. De változatlanul állítom, hogy a politika szerepe és felelőssége, a megfelelő intézményrendszer, a tudomány eredményeinek figyelembe vétele nem, vagy csak érintőlegesen szerepel a kérdőívben. Nem változott viszont a véleményem abban a kérdésben, hogy a rövid határidő, a tájékoztatás és az alig hozzáférhető információ miatt kevesek férhettek hozzá a kérdőívhez.

Van még egy fontos módszertani probléma, a kérdések egy része  kifejthető, vagyis a válaszadó bármilyen sokrétűen kifejtheti a véleményét. Mivel az éghajlatváltozás gyorsulásának okai, a negatív következmények, az alkalmazkodás lehetőségei és a társadalmi hatások olyan összetettek, hogy egy ilyen „kifejtős” kérdésre rendkívül sokféle, néha teljesen szakszerű, néha laikus, vagy akár szándékosan megtévesztő válaszok is érkezhettek, ezeket rendkívül nehéz feldolgozni. Ha valóban széles közönségnek szánják a kérdéseket, akkor célszerű a várható összes válaszlehetőséget felvázolni, amiből többet, vagy akár minden ki lehet választani, alá lehet húzni. Hozzátenném, hogy a válaszok érdemi feldolgozásához a témához értő szakértők is kellenek, és ilyenkor szükségszerű feltenni azt a kérdést, hogy kinek volt az érdeke, hogy a tizedik éve folyamatosan hatalmon lévő Orbán kormányok miért küldtek el számos szakértőt, miért számolták fel a háttér- és tudományos intézeteket, miért butítják le az oktatást, miért küzdenek a tájékoztatást is végző civil szervezetek tevékenysége ellen.

Mangel Gyöngyi

Kapcsolódó anyagok:

A FIDESZ szerint a klímavédelmi konzultációnak nem az a célja, hogy megtudják az emberek véleményét

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek