A hetvenes években, amikor a glyphosate kipróbálásra megjelent Magyarországon egy kollegám – aki eredetileg fonálférgekkel foglalkozott – átmenetileg a káliszappanra irányította a figyelmét és különféle kísérletek végzett. A vásárolt barnás színű kenőszappanból készült oldatai hol hatottak, hol nem.
Aztán próbálkozott állott, nem friss oldattal is, és egyszer az mondta a második napos a legjobb. Én mérsékelt érdeklődéssel hallgattam a híreit, sohasem csápoltam az etno-csodaszereknek, legfőként nem, ha az anyám mosóteknőjében is néha visszaköszönt. Ma azt is gondolom, hogy a kemény és lágyvizek hatása sem lehetett mellékes a rejtélyes eredményekben. A keményvizekben a szappanok kicsapódnak és hatásukat vesztik. Egyébként el voltam foglalva az üvegházi szerkísérletekkel, ahol átzuhogott a kezemen szinte minden, ami ma megtölti az engedélyezett szerek jegyzékét. Persze, ha az akkor már ismert volt.
Azóta sem volt dolgom a növényvédelemben szappanfélékkel, amelyre frissen most csodálkoztam rá és látom, hogy mennyi féle készíthető. A zsiradéktól függ, vagyis lehet ilyen alapja a megfáradt sütőolaj (hogy ez mennyire egészséges mindenki fantáziájára bízom), az avas szalonna és persze az olíva olaj is. Ez utóbbi már kozmetikai célú, amelybe különféle illatok is kerülnek. Napjainkban természetesnek tűnő illatok a nyerők. Már nem is csodálkozom azon, hogy egy frissen végzett PhD-hallgatónk visszavonult tanyára és ott gyerekeket szült miközben jóféle szappanokat főzött. Néha beküldött hozzánk árumintákat.
A növényvédelmi felhasználás persze olcsó zsírokra épül. Van konkrét tudásunk is ezen a területen, a 8 szénatomnál alacsonyabb zsírsavakból főzött szappan fitotoxikus lehet. Szappankezelésre ismerten érzékeny a vadgesztenye, a japán juhar vagy a madárberkenye, de a cukoralma (Annona cherimola) is. Persze cseresznye, szilva és paradicsom kezelése sem ajánlott. Ez az oka annak, hogy a növényvédelemben a kókuszzsírból és a pálmaolajból (ennek ma elég negatív természetvédelmi árnyéka van) főzött szappanok használata terjedt el, hiszen ezeknél a 10-18 szénatomszámú zsírsavak a jellemzők.
Az eredeti felhasználás viaszos bevonatú növények (hagyma, zöldborsó, káposztafélék stb.) kezelésére irányult. A nedvesítő képesség fokozódása ezeken a növényeken a permetcseppek elterülését segíti. A nedvesítő szerek kategóriájában persze több szintetikus versenytárs is akadt mára (Break-Thru, Fix-Pro, Nonit, Silwet Star, Spur, Trend 90 stb.).
A nedvesítő szerként (erre a bioban mindig káliszappan használtak) való használatkor vették észre, hogy levél-, és pajzstetű lárvák, takácsatkák, továbbá körtebolhák is pusztulnak anélkül, hogy külön rovarirtó kerülne a permetbe. Hatását részben a kutikulát védő viaszréteg lemosása útján éri el, valamint úgy is, hogy az oldat behatol a fő légzőnyílásokon keresztül, annak belső hámrétegét pusztítja, ami légzésbénításával azonos értékű.
A Biosol – Káliszappan (Corax) nevű készítményének összetételét böngészve azt látjuk, hogy a hatásért a <35% kókuszzsírsavak kálisói a felelősek. A kókuszzsír 92%-a telített zsírsav. Laurinsav ~48%, mirisztinsav ~18%, palmitinsav ~9%, kaprilsav ~8%, kaprinsav ~7%, olajsav ~6% az átlagos összetételük, ami a belőlük készült szappan tulajdonságaira is jellemző lesz. A szappankészítésénél a zsiradékot erős lúggal (NaOH, KOH) főzik. Valamikor a lúgot fahamuból készítették (ennek összetétele nagyon változatos), amit természetes eredetűnek tarthatunk, de a mai szappankészítés ettől már igen messze jutott.
A Biosol összetételében 1-3% kálium-hidroxidot találunk (a növények érzékenységének ez is lehet az oka), a többi az aktív hatóanyag a kókuszzsírból készített káliszappan és víz. A Biosol – Vadriasztó (Corax) összetételére hasonlókat olvashatunk. További bajom ennek a névnek az előtagjával akad: a Sandoz (Ausztria) forgalmaz egy baktériumokra épülő Biosol Forte talajjavító készítményt. Káliszappan tartalmú egyébként a Biosect (Florin) készítmény is.
Annyit tudhatunk a káliszappan használatáról, hogy a hagyományok révén került be az ökológiai termesztés eszköztárába. Ez persze mai toxikológiai tudásunk szerint nem túlságosan meggyőző. A hasznos tudás nem kizárólag pár száz éve keletkezett, majd ez a lehetőség lezárult. Ma is találhat, aki jó helyen keres. Az ökológiai termesztés kutatási témái között a növényvédelmének megoldása kiterjedt eredeti kutatások nélkül nem képzelhető el. A lényeglátó megoldások nélkül a biotermesztés hamis ábrándot kerget és terjeszt, azt hogy mindent természetes anyagokkal megold, miközben elhallgatja súlyos limitációit (pl. formázás) és tanúsítói ebben elnéznek a dogmatikus szabályainak esetleges be nem tartása fölött. A kérdés az, hogy seregnyi természetes előfordulású detergens mellett az ökológiai termesztés kutatása mögé vajon miként nem szerveződött máig olyan jellegű komolyan vehető és nemzetközi szinten megmérhető kutatás, amely méltányolható. A magam részéről azt gondolom, hogy az ökológiai gazdálkodás mai döntéshozói valahogy leálltak egy elég korai tudásszintnél és eszükbe sem jut, hogy a növények összetételét kutatva találjanak detergenseket, formázó anyagokat és új hatóanyagokat. Ehhez persze meg kell barátkozniuk a kémikusok közül legalább azokkal, akik természetes előfordulású vegyületeket után kutatnak. A biotermesztésnek le kellene váltani a ma gombamód sokasodó autodidakta, hallomások utján tájékozódó csodadoktorait, akik a közösségi médiában cserfelnek, bár semmilyen saját K+F teljesítményt nem képesek felmutatni.
Minden változóban, s az ökológiai termesztés sem maradhat azon a szinten, ami folyamatos elhallgatásokkal kell, hogy párosuljon, mert eszközei elégtelenek a gyakorlati megfeleléshez. Tudom, hogy megrendítő, amit írok, de én egy tudásában megújuló ökológiai termesztésben hiszek csak, ami a tudomány minden ágára nyitott, s abból naprakész tudásával, szigorú normákat alkalmazva válogatni képes. A dogmák kora lejárt. A fogyasztó kétségtelenül a változatlant keresi a boltokban, de ebben részéről a megbízhatóság szigorú igényét találjuk. A biotermesztőknek változtatni kell ahhoz, hogy a toxikológia bővülő követelményrendszerét követni legyenek képesek. Az ökológiai gazdálkodás növényvédelme még korántsem érkezett meg oda, ahol ráérősen megpihenhetne. Különösen vonatkozik ez a növényi betegségek elleni védekezésre, ahol eddig megfelelő eszközöket sem talált.
Darvas Béla ökotoxikológus professzor
