A Jane Goodall Intézet nagy szomorúsággal értesült arról, hogy december 14-én, a svédországi Furuviksparken Állatkertben legalább három csimpánzt lelőttek, miután kiszöktek a kifutójukból, és három csimpánz még mindig csapdában van az épületben.
Az Állatkert vezetése azt állítja, hogy „a lövés…az egyetlen megoldás a parkban elszabadult csimpánzok esetében”. A nyugtatót nem tartják alternatívának, a csimpánzoknak okozott stresszre hivatkozva. Valamint megjegyezték, hogy nem állt rendelkezésre a csimpánzok számára elegendő érzéstelenítő lövedék.
A Jane Goodall Intézet határozottan elítéli, hogy emberi gondozás mellett egy állat lelövésére kerüljön sor. Mindig kell lennie más megoldásnak. Hangsúlyozzuk azt a fontos szerepet, amelyet a gondozók játszhatnak a csimpánzok kifutóba való visszavezetésében. Az állatkerteknek pedig mindig elegendő nyugtatóval kell rendelkezniük, hogy elkerüljék az ilyen tragédiákat. A csimpánzok kilövése csakis mások közvetlen veszélye esetén jöhet szóba, mint legvégső megoldás. Megítélésünk szerint igencsak kérdéses, hogy erről volt szó. Szívfacsaró, hogy az egyik lelőtt csimpánz még csak három éves volt. A szóban forgó, EAZA – the European Association of Zoos and Aquaria (Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége) tag állatkertet bezárták télre.
Mindezen felül az állatkerteknek fel kell hagyniuk az „eutanázia” szó használatával a csimpánzok és más állatok leölése esetében. Ez a félrevezető szóhasználat arra utal, hogy az intézkedést a csimpánzok érdekében hajtották végre. A Jane Goodall Intézet határozottan felszólítja az EAZA-t, hogy hagyjon fel az egészséges állatok állatkert-gazdálkodási célú leölésére vonatkozó politikájával.
Ha egy állatkert azt állítja, hogy a szökött állatok megölése az egyetlen megoldás, akkor eleve nem is kéne, hogy legyen (ilyen) állata.
A fogságban tartott csimpánzok számára mindig biztonságos otthon, és a legjobb ellátás jár. Mivel rendkívül intelligens állatok, soha nem garantálható, hogy nem fogják megtalálni a módját annak, hogy kiszabaduljanak a kifutójukból, akár állatkertben, akár szentélyben élnek. Ezért is kiemelten fontos, hogy legyen egy olyan terv, amely a megszökött csimpánzokat első körben igyekszik meggyőzni arról, hogy visszatérjenek kifutójukba anélkül, hogy más állatokat vagy embereket veszélyeztetnének, és amely tervet az állattartók és gondozók is jól ismernek. Nagyon sok jó példa van arra, hogy hogyan vitték vissza gondozóik a szökött csimpánzokat épségben, nyugtatók használata nélkül. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor, mint fentebb említettük, mindig álljon rendelkezésre elegendő nyugtató ilyen vészhelyzet esetére az állattartók számára, és természetesen legyenek kiképezve a gondozók a menekülő állatok “nyilazására”.
A Furuviksparken Állatkert közleményei nem adnak egyértelmű magyarázatot arra vonatkozóan, hogy mi okozta ezt a szörnyű tragédiát, ezért sürgősen kérjük egy független szervezet alapos vizsgálatát és értékelését.
A további három csimpánz kapcsán felszólítjuk a Furuviksparken vezetőségét, hogy óvatosan kezeljék a helyzetet, nehogy megismétlődjön a tragédia. A helyzet ellenőrzött megoldásának – vagyis a csimpánzok és az emberek biztonságának – érdekében használják a nemzetközi hálózaton belül rendelkezésre álló szakértői segítséget.
Kapcsolódó anyagok:
