A Hyalomma kullancsok jól látnak, nagyok, gyorsak és horrorisztikus módon támadnak. A krími-kongói vérzéses láz vírusát hordozhatják, hazai megtelepedésüket a klímaváltozás segíti. A kutatók most a lakosság segítségét kérik az új faj feltérképezéséhez: ez az első lépése annak, hogy időben és hatékonyan tudjunk reagálni.
A globális felmelegedés számos változást indított el hazánk területén is, ezek közül a leglátványosabbak az időjárási szélsőségek. Mindig is voltak enyhe telek, nagy viharok, tavaszi fagyok és aszályok, ám az utóbbi évtizedekben ezek egyre gyakrabban fordulnak elő, és intenzitásuk is növekszik. Csak egy példa: az elmúlt alig egy hónapban a most hétvégi már a negyedik, mínuszokat hozó tavaszi hidegbetörés, és biztosan nem az utolsó.
Egyes folyamatok viszont a laikus szeme elől egyelőre rejtve zajlanak, sőt még a kutatók is csak célzott vizsgálatokkal tudják tetten érni, hogy valami készül. Valami, amiből baj lehet. Ilyen például az egész ökoszisztémákat fenyegető szárazodás, vagy idegenhonos növények, állatok megjelenése, mint például a Hyalomma kullancsok felbukkanása. Ezek a vérszívók egészen mások, mint amiket megszoktunk:
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ELKH ÖK) a lakosság bevonásával indított nagyszabású projektet Kullancsfigyelő néven, amelynek célja a Hyalommák hazai elterjedésének feltérképezése. Az inváziós szúnyogokra koncentráló Szúnyogmonitorhoz hasonlóan ez az alapja a potenciális veszélyt hordozó élősködők megfigyelésének, vizsgálatának azért, hogy egy lépéssel előttük járjunk, és alkalomadtán időben, hatékonyan tudjunk reagálni.
Miért különlegesek ezek a kullancsok, és miért kell őket különös figyelemmel kísérni? Erről kérdeztük Dr. Földvári Gábor biológust, az ELKH ÖK Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársát, a Kullancsfigyelő projekt vezetőjét.
Átkelnek a tengereken is
A Hyalomma rendszertanilag a kullancsok családjának egy neme, amelybe közel 30 fajt sorol a tudomány. A krími-kongói vérzéses láz átadása szempontjából a Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes a legfontosabb – magyar nevük nincs, a továbbiakban mi is Hyalommákként hivatkozunk rájuk. A Mediterreáneum, Afrika és Dél-Ázsia melegebb éghajlatáról származnak, térségünkbe elsősorban vonuló madarak közvetítésével jutnak el.
A klímaváltozással járó enyhe telek pedig lehetővé teszik, hogy a mérsékelt égövre véletlenül eljutó egyedek túléljenek és esetleg megtelepedjenek. Felnőtt Hyalomma példányokat találtak már Németországban, Csehországban, Svédországban, és egy esetben hazánkban is kimutatták.
Terjedésüket nagyban segíti, hogy úgynevezett kétgazdás kullancsként hatalmas távolságot képesek megtenni egyetlen gazdaszervezetre akaszkodva
– mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor.
A legtöbb kullancs, a hazánkban honos fajok is háromgazdások, azaz mindhárom fejlődési stádiumukban (lárva-nimfa-adult) más és más gazdát választanak. A Hyalommák azonban ugyanazon nyúlra, sünre, vagy – ami esetünkben fontosabb – madárra csimpaszkodva alakulnak lárvából nimfává, folytatják a táplálkozást, és csak ezután „pottyannak le”. Felnőtt állapotukban azonban már méretesebb állatokat szemelnek ki maguknak, így válik célpontjukká az ember és nagytestű háziállatai is a kutyától a szarvasmarháig.
Folytatás: Itt van már a kullancs és a vírus is >>>
