Előnyre tehetnek-e szert a hitelminősítő intézeteknél azok az országok, amelyek gazdagok természeti erőforrásokban? Másként is kérdezhetnénk: lehet az erőforrásokban gyenge azonban dübörgő iparra rendelkező államokat leminősíteni, mivel érzékenyek az importra? – erre keresi a választ az UNEP, a Global Footprint Network és számos vezető pénzügyi szakember.
Az ENSZ környezetvédelmi tagozata UNEP FI néven közös munkába kezdett a Global Footprint Network szakembereivel és vezető pénzügyi intézetekkel, hogy számba vegyék, vajon hogyan érintené a világ kormányait, hogyha a jövőben a hitelminősítő intézetek és elemző központok figyelembe vennék besorolásaiknál azt is, hogy bizonyos országok természete erős, míg mások ezek híján is felfokozott gazdasági teljesítménnyel bírnak.
A pénzügyi válság miatt az elmúlt hónapokban egyre több ország kapott alacsonyabb besorolást a hitelminősítő intézetektől. A potenciális befektetők számára is rendkívül fontos szám azonban egyes szakemberek szerint nem mutat teljes képet, mert például azzal nem számoltak eddig a szakemberek, hogy mennyire erős természeti forrásokban az a bizonyos ország és ezek közül mennyit használnak. Arra sem keresték eddig a választ, hogy azok a gazdaságilag fejlett államok, ahol dübörög az ipar, vajon eléggé stabilak-e akkor, hogyha külföldről importálják az alapanyagaikat?
A cél az, hogy a lehető legjobban leszűkítsék azokat az adatokat, amelyek a természeti forrásokról és azok nemzeti gazdaságra gyakorolt hatásairól szólnak, amelyek eddig igazából hiányoztak a pénzügyi elemzésekből.
„A világot sújtó pénzügyi krízis sokkal több mindenre tanított minket, mint azt valaha gondoltuk volna, és amelyre valaha számíthattunk volna” – mondta el Paul Clements-Hunt, az UNEP FI vezetője.” Épp ezért sokkal mélyebben kell megértenünk, hogy a klímaváltozás rizikói, a vízzel kapcsolatos aggodalmak és a természetes erőforrások túlhasználata mit okozhat a jövőben az egyes államoknak. Ez az egyik első olyan program, amely megpróbálja számszerűsíteni és rendszerbe állítani ezeket az adatokat.”
A programot a napokban mutatták be egy washingtoni UNEP rendezvényen, ahol több száz vezető pénzügyi szakember mellett a különböző kormányok is magas szinten képviselték magukat. A program két fő célja az, hogy egyrészt megtalálja a kapcsolatot az ökológiai kockázat és az országosan rizikót jelentő kötelezettségek között, másrészt az is kérdés, hogy ezeket az információkat hogyan és milyen súllyal tudnák beépíteni a minősítő intézetek, pénzintézetek és pénzügyi tanácsadók az országokról alkotott modelljeikbe.
