Mára egyértelműen kiderült, hogy a panelprogramot nem szabadott volna leállítani, önmagában a napelemre nem lehet alapozni, Paks II pedig inkább nem épül meg, mint igen – mondta Balogh József energiapiaci szakértő.
A magyar energiapolitika 2024-ben sem szűkölködött fordulatokban és ellentmondásokban. A geopolitikai feszültségek, a gyengülő forint és az energiaárak vad kilengései minden szereplőt próbára tettek. Elég-e nekünk abban bízni, hogy majd a Déli Áramlat szállítja az orosz gázt? Mi lesz Paks II-vel? Kijöhetünk-e még jól az akkugyárakra épülő stratégiából? Hol vannak a magyar energetikai rendszer tartalékai?
A Szeretlek Magyarország 2024 évzáró sorozatában neves szakértők értékelik 2024-et és mondják el, mit várnak 2025-től. Az első részben Balogh József energetikai szakértővel így nemcsak az idei évről, de arról is beszélgettek, milyen döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország energiapolitikai helyzete ne csak rövid távon, de hosszabb távon is fenntarthatóbb és kiszámíthatóbb legyen.
– Azért csináljuk ma ezt az interjút, mert azt mondta, hogy az energiapiac és világ annyira mozgásban van, hogy minél később beszélünk, annál aktuálisabb lesz a beszélgetés. Bejött, érdemes volt várni?
– Szerintem igen. Ahogy közeledett a december 20. (utolsó teljes munkanap), egyre érdekesebb hírek kerültek elő. Például az amerikai pénzügyminisztérium átértelmezte a saját, a Gazprom Bankra kiadott szankcióit. Mint kiderült, az európai vevők továbbra is tudnak fizetni az orosz gázért. Nagyon érdekes az is, hogy most már az oroszok és az ukránok is azt mondják, nem akarnak gáztranzitot Ukrajnán keresztül, ettől függetlenül ez a tranzit még mindig beindulhat valamikor januárban, valamilyen új formában. Továbbá december közepén volt Szófiában egy nagy megbeszélés, ami arról szólt, hogy a Déli Áramlaton hogyan lehet biztosítani, hogy orosz gáz érkezzen Bulgárián és Szerbián keresztül Magyarországra. Emellett mára a kőkemény magyar valuta átütötte az 500 forint per angol font szintet, amire eddig még nem volt példa. Amikor ez a kormány átvette az országot, körülbelül 300 forint volt egy font, most járunk 502-nél. Az eurónál még nem annyira drasztikus a szint, mert „csak” 415 forintos szinten van, de ez volt már 421 is 2022-ben, pont az energiaválság közepén. A magyar energiakereskedelemben nagyon fontos, hogy nem forintban fizetünk a gázért vagy áramért, hanem euróban vagy dollárban, ezért kell állandóan az FX-t is figyelni.
– Na, de ezek a hírek most derűvel töltenek el bennünket vagy aggodalommal?
– A romló forint nyilván aggodalomra ad okot. Az viszont megnyugtató, hogy ha nincs is keletről tranzit, de délről megoldható a gázszállítás.
– Paks II-vel kapcsolatban milyen fejlemény van? Egyelőre az történt, hogy ástak egy nagy gödröt.
– Mint fent említettem, az Egyesült Államok mentességet adott a Gazprombankkal szembeni szankciók alól a gázfizetések tekintetében, azonban Paks II esetében a szankciókat fenntartotta. Mi állandóan Paksra várunk azzal a mantrával hogy Paks II majd mindent megold az egész magyar energiapolitikában.
Valójában lehet látni, hogy Paks II vagy megépül, vagy nem. A kommentátorok szerint most már 50-50 százalék, hogy lesz-e ebből a projektből valami, szerintem inkább 60-40, hogy nem épül meg.
Sajnos Magyarországon 2011 óta nem adtak át hagyományos erőművet. Véleményem szerint azt kellett volna csinálni, hogy amikor 2014-ben, pont tíz éve aláírták a Paks II megállapodást, akkor ott valakinek fel kellett volna állni, és azt mondani, hogy figyeljetek, mit fogunk csinálni, ha ebből az orosz atomerőműből nem lesz semmi? Tudom, hogy ez annak idején nem lett volna egy divatos beszólás. De akkor kellett volna arra gondolni, hogy mit csinálunk, ha az orosz atomerőmű 2030-ban nem indul be. Ez mára már valószínű. Ráadásul ameddig a többi volt KGST-ország próbál lefordulni az orosz vonalról és a franciákkal dolgozik együtt Kanadával, Dél-Koreával vagy Amerikával, addig a magyarok egyszerűen lecövekeltek az oroszok mellett.
Ennek biztosan van valami oka, ami nem nyilvános, én nem tudom, mi lehet ez. Helyette van a pavlovi reflex: ha új magyar atomerőmű, akkor az csak orosz lehet. Hiányzik az alternatív gondolkodás.
– Miközben az elmúlt évben teljes gőzzel épültek tovább az akkugyárak, kiderült, hogy az autóipar gyengélkedése miatt egyelőre nincs akkora kereslet, hogy ezek a gyárak teljes kapacitással üzemeljenek. Ha csak arra gondolunk, hogy már így is jócskán energiaimportra szorulunk, akár örülhetünk is ennek, hogy így alakult, hiszen kis haladékot kaptunk?
– Erre nagyon nehéz hideg fejjel reagálni. Már eleve lutri volt ebbe az akkugyár irányba elindulni. Az olajnak a 90 százalékát importáljuk, a földgáz 80 százalékát, az áramnak körülbelül a 30 százalékát. Erre a 19-re lapot húzni felelőtlenség volt a következő generációval szemben. Azt a képet próbáljuk festeni a világ felé, hogy gyertek Magyarországra, olcsó az energia, olcsó a munkaerő, kaptok adókedvezményt, minden nagyon jó lesz, csak hozzátok ide az akkugyárakat. Ez egy alternatív valóság: mert nem olcsó a munkaerő, illetve nem lenne szabad olcsó munkaerőt csinálni a magyar, jól képzett munkaerőből. Nem olcsó a magyar energia, mert a magyar energiarendszer már most import-függő. Most pedig úgy romlik a magyar gazdaság összteljesítménye, ahogy az elektromos autóiparág válságba került. A kormány sajnos erre az elektromos autóiparra tett fel mindent, mint a piros hetesre a rulettben, de ez nem jött be: a nemzetközi elektromos autópiac most se nem piros, se nem hetes.
– Beszéljünk még a naperőművekről.
– Valami miatt a magyar kormány úgy gondolta, hogy a megújuló energiatermelés az egyenlő a napelemmel. Ez a gondolkodás azért veszélyes, mert Magyarország nem mediterrán ország, évente 2000 felett van kicsivel a napsütéses órák száma, tehát az emberek hiába rakják ki a paneleket, az az időnek csak egy töredékében fog termelni. Amikor viszont elkezd termelni, akkor az egész ország termel és a fülünkön jön ki az elektromos áram. Ekkor jelenik meg a mínusz 72 eurós negatív áramár az áramtőzsdén.
Közérthetően: aki ebben az órában áramot termel, az 72 euro büntetést fizet a tőzsdének, aki viszont áramot fogyaszt, 72 eurot kap minden egyes elfogyasztott MWh után. Ez pedig 2025-ben nemhogy enyhülni fog, de várhatóan egyre rosszabb lesz, ugyanis az elektromos áramnak a gazdaságilag kiszámítható és értékelhető tárolása a mai napig nincs megoldva. A magyar energiapolitika megint a 19-re húzta az új lapot azzal, hogy meghírdette a Napenergia Plusz pályázatot. Még több napelem jön a rendszerre úgy, hogy nincs hozzá tárolókapacitás. Mert, bár adnak hozzá akkumulátort, de ez nyáron is csak töredékét tárolja el a megtermelt energiának, a többi továbbra is kimegy a hálózatra. A politikusoknak észre kellett volna venni, hogy este lemegy a nap, és reggel valamikor feljön. Július 14-én 434 euró/MWh volt az áram ára, amint lement a nap. Tehát, ahogy kiesik a naperőmű termelés (este, vagy borús idő), nincs, ami átvegye a helyét. Ilyenkor Magyarország elkezd importálni.
Egyszerűen az ország ott áll, hogy hiába van körülbelül 7000 megawatt beépített napelem, ez a rendszer egyszerűen alkalmatlan arra, hogy ellássa az országot este, hajnalban és borús időben.
Nem biztos, hogy jó ötlet volt a Napenergia Plusz programot meghirdetni. Talán azt kellett volna megnézni, hogy milyen alternatívák vannak a megújuló termelésben. Ilyen a a szélenergia, geotermikus energia, és ilyen lehetne a biomassza, ami nem függ az időjárástól.
– 2025-re látunk-e olyan jeleket, hogy egyfajta korrekció megindulna?
– Semmit sem látni, és nem is láthatunk ameddig az energiapolitika fel nem ismeri azt, hogy besétáltak egy zsákutcába, amit úgy hívnak, hogy napelem-túlfejlesztés. Amikor az EU Újjáépítési és Ellenállóképességi Alapjához (RRF) a kormány beadta az energiamellékletet, abban megígérték, hogy egyszerűsíteni fogják Magyarországon a szeles erőművek engedélyezését. Ezen kívül, a geotermikus energiát rég támogatni kellett volna, hiszen Magyarországnak van egy szenzációs pontenciálja, ez pedig a termálvíz. Itt sokkal hamarabb meleg termálvízhez jut az, aki le tud fúrni, mint bárhol máshol Európában. Tehát ezt a vonalat kellene fejleszteni, és elengedni ezt a napelemet úgy, ahogy van, és azt mondani, hogy napelemben „tetőztünk”.
Ennyit tudtunk csinálni, nagyon jó, szuperek voltunk. Mi a következő? Mit tudunk ahhoz csinálni, hogy a magyar megújuló kapacitás belső struktúrája elkezdjen hasonlítani az EU átlaghoz? Most Magyarországon az első a napelem, a második a napelem, a harmadik is a napelem, utána jön egy kis szél, meg egy kis bioenergia, geotermikus, egyebek. Az EU-ban máshol ez nem így van, mert ott az első a hydro-termelés, második a szél, és csak harmadik a nap. Magyarországon valahogy ezt is sikerült teljesen felborítani. Persze az érthető, hogy Magyarországon a víz nem olyan egyszerű, mert vizes erőműből kevés van, de ettől függetlenül el kellett volna kezdeni aktívan gondolkodni arról, hogy tudunk-e valami helyi csodát csinálni. Például Szegeden és Hódmezővásárhelyen a távhőnél már használnak geotermikus energiát a fűtésre. Ennyivel is kevesebb importált orosz gázt kell elégetni ahhoz hogy meleg legyen a lakásokban. Ez az alternatív megújuló irány nagyon-nagyon kellene, és abban bízom, hátha 2025-ben ez beindul.
– A szeles erőműveknél már módosult a szabály, és csak 700 méteres védőzónát állapítottak meg a lakott területek határától, viszont van egy olyan kitétel is, hogy a honvédségi radarállomások 40 kilométeres körzetében nem lehet szélerőművet telepíteni. Kíváncsi vagyok, más országokban is van-e ilyen megkötés, mert ha ezeket a 40 kilométeres körzeteket berajzoljuk, akkor már megint bajban vagyunk.
– Ott van Lengyelország vagy Románia, mind a kettő nagyobb, mint Magyarország, és mind a két országban sokkal több szeles erőmű van, mint itt (9000 MW lengyel, 3000 MW román, míg a magyar kb 300 MW). Tehát erre is kell lennie valami megoldásnak, amit egyszerűen csak át kellene másolni, megbeszélni, hogy mások hogy oldották meg, majd átgondolni, és azt mondani, hogy oké, akkor ezt a megoldást mi is át tudjuk venni. Azt nem gondolom, hogy Lengyelországban vagy Romániában kevesebb lenne a radarállomás, mint Magyarországon, különösen a szörnyű ukrán háború miatt. Tehát erre a honvédségi problémára is biztosan van megoldás. A klasszikus magyar mondás szerint, nem akarásnak nyögés a vége. Ha a döntéshozók nem akarják (mert nem szép, nem jó és zavarja a tájképet), akkor nem lesz szeles erőmű.
– Az év vége felé kijött rendelkezésről, hogy kötelező adatszolgáltatást vezetnek be már a háztartási naperőműveknél is egy bizonyos feltételek mellett, tudunk már többet?
– Maga a törvényhozói akarat helyes. Annyira sok lett a háztartási méretű kiserőmű, hogy ez az egész magyar elektromos rendszert jobbra-balra tudja rángatni. Hangsúlyozom, hogy ez csak azért van, mert rossz a magyar megújuló áramtermelés belső szerkezete, de erről már fent beszéltünk. Annak van racionalitása, hogy központilag szeretnék látni, ki mit termel, mikor és mennyit.
Amit nem értek, vagy nem tudok még egészen jól értelmezni, ki fogja megfizetni azt, hogy ezek az online rendszerek az adatokat 15 percenként küldik egy központi szerverre? Aki pedig ráláthat a rengeteg adatra, az tudni fogja, hogy az egész magyar lakosság összes háztartási naperőműve mikor és mennyit termel, mikor nem, és ez a piacon egy komoly érték. Érdemes lesz odafigyelni, hogy hogyan fogják ezt az árampiaci szempontból értékes és érzékeny adatot kezelni.
– Ezzel párhuzamosan bevezetik bizonyos fogyasztóknál a sávos árképzést, ami nyilvánvalóan afelé terelné az embereket, hogy akkor használják az áramot, amikor olcsóbb.
– Ez egy jó ötlet, nagyon érdekes dolog. De vannak praktikus problémák. Ha a Covid előtti világot nézzük, és veszünk egy értelmiségi családot, ahol például az anya bíró, az apa meg tanár, akkor ők mit csináltak? Reggel elmentek otthonról, és este hazamentek, mondjuk hat óra körül. Nekik hiába mondod, hogy figyelj, délután 14 órakor mínusz 72 euró az áram ára, tehát délután 2-kor kapcsolj be minden elektromos háztartási gépet, amit találsz. Nem fogja megtenni, mert nincs otthon. Tehát neki valami olyan távkapcsoló kell amivel az okostelefonján keresztül be tudja kapcsolni a… pontosan micsodát? A hűtőt nem akarja kikapcsolni, mert leolvad, minden tönkremegy. Be tudja kapcsolni a mosógépet, meg a mosogatógépet, nagyon jó, de az elektromos autóját megint nem tudja töltőre rakni otthon, mert bement vele a bíróságra a hölgy, a férj pedig az iskolába. Tehát át kell gondolni ezt, mert itt vannak gyakorlati korlátok. Nyilvánvalóan a Covid óta más a helyzet, mert ugye feltehetőleg a bírónő sok esetben otthonról dolgozik, míg a tanár úr reméljük, bemegy az iskolába. De a mi példánkban legalább a bírónő fel tudja rakni az elektromos autót otthon a töltőre délután 2-kor, amikor mínusz 72 euró az áram ára.
De ehhez is az kell, hogy valahogy az eddig szent tehénként kezelt rezsicsökkentést megreformálják. Mert, ha ez a képzeletbeli pár a rezsicsökkentésben benne van (valószínű), akkor azt mondják, hogy miért izzadjanak azzal, hogy valaki hazamenjen, és kapcsolgasson így meg úgy, amikor a 2022 augusztus bevezetett rezsicsökkentés 2/a verzió szerint így is-úgy is olcsón kapják az áramot az átlagfogyasztásig.
Viszont a rezsicsökkentéshez ez a kormány már nem tud hozzányúlni, mert ezzel nyertek választásokat. Közgazdasági szemlélet felől közelítve, valamint igenis csinálni kell ezzel a torz rendszerrel, mert a rezsicsökkentésnél az áram és gázár az átlagfogyasztásig túl olcsó, felette viszont túl drága. 2013 óta, amióta létezik a rezsicsökkentés, eltorzult a magyar lakossági energia-fogyasztók világnézete. Ezen egyszer majd változtatni kell azzal, hogy a lakosságot közelebb kell vinni a piaci energia-árakhoz, és akkor fogják érezni, miért fontos az, hogy a fent már említett mosógép délután 14 órakor kapcsol be (HUPX tőzsdei ár minusz 72 euro), vagy este 21 órakor (HUPX tőzsdei ár 340 euro/MWh). De a rezsicsökkentés reformja a 2026-os választás előtt szinte kizárt.
– Mi várható a 2025-ös évben energiaárak terén? Az oroszoktól az olaj meg a földgáz biztos nem fog olcsóbban jönni. De meddig tud egyáltalán onnan jönni, és ha nem, akkor mennyiért tudunk kapni máshonnan?
– Az energiaipar ettől fantasztikus, hogy itt semmi sem látszik, aztán utána bármi megtörténhet. Az 1990-es évek elején, amikor én kezdtem ebben az iparágban, ha valaki azt mondta volna nekem hogy 30 év múlva Szerbia felől fog jönni az orosz gáz Magyarországra, rögtön zártosztályra javasoltam volna ezt a „látnokot”. És tessék, neki lett igaza.
FOLYTATÁS: Vegyük sorjában az összes energiahordozót. Kezdjük az olajjal.
Nyitókép: panel szigetelés fotó: Horváth Áron 2023 okt. 24 Budapest
