Szégyenszemre el fog indulni a víz elvezetése, szégyenszemre még mindig belvíznek hívják a vizet, és szégyenszemre még mindig NEM vezetik ki az árvízi víztöbbletet a mentett oldali árterekre, medrekbe, de még a csatornákba sem. Mégegyszer tisztázzunk néhány összefüggést, hogy helyesen tudjuk értelmezni a vizet és a víztelenséget.
Akkor kell szeretni a vizet, amikor van. Nem csak nyáron, amikor nincs.
Előre lehetett tudni, illetve remélni, hogy HA JÓL ALAKUL, akkor télen lesznek többletvizek. Nyáron szóltunk, hogy amikor lesznek majd vizek, akkor azt úgy fogják hívni, hogy belvíz meg árvíz, és le akarják majd vezetni őket.
Minthogy NINCS HELYE a víznek a tájhasználatban. A tájban persze lenne helye, hiszen van a vízháztartási mérlegben is (emlékszünk ugye, hogy mennyi víznek lett volna helye nyáron?!), és a területen is van, mert ott vannak az üresen álló medrek, mélyedések, egykori árterek.
MOST JÓL ALAKUL, és jön a víz. Ez az a víz, ami nyáron nem jön, illetve amit nyáron felszippant a Nap, a párolgási kereslet. (Emlékszünk, ugye?) Ráadásul ez mindig is így volt: a Kárpát-medencében az eső nem elegendő, hanem a hegyek vize, az árvíz, ami kell a jóléthez. Az árvízzel úgy van elegendő víz, hogy közben süthet a Nap! Ez kell az Édenkerthez. De ebből lehet sivatagot is csinálni: ha ezeket a téli vizeket elvezetik, a nyár megcsinálja a sivatagot. Ez a klímaváltozTATás: nem természeti katasztrófa, hanem masszív emberi butaság a vizek elvezetése.
ÉS miért vezetik el?
Mert a 19. században megszületett az a szakmai és értékrendi tévedés, hogy a gazdálkodás a szántóföld. Hogy az Alföld jó lesz búzabányának. Nem a régieket vádolom, hanem a mostaniakat kérdezem. Meddig akarnak ehhez ragaszkodni?!
Mi kell ahhoz, hogy az agrárium és a vízügy (f)elismerje végre azt az összefüggést , hogy a nyári vízhiányt a téli víztöbblettel kell kezelni, és fordítva is: az árvizet az aszállyal. Nem volt elég a tavalyi ezermilliárd forint kár?
Mikor engedik el végre a szántóföldi használat hamis realitását a szakemberek és a politikusok? Akik a REALITÁSt emlegetik, mikor szembesülnek a Természet magasabbrendű realitásával?!
Mikor csatlakozunk a Természet önéltetéséhez az ember önáltatásáról?
Gyermetegség azon sopánkodni, hogy miért nem nyáron esik az eső. Szakmaiatlanság, a realitás tagadása. A realitás az, hogy amit télen-tavasszal levezetünk, az a víz hiányzik nyáron. A realitás az, hogy a szántóföldek megmentéséhez helyet kell adni a víznek is végre. Visszatartani a tájban. Nem, amikor nincs, hanem ilyenkor, amikor van. Nem a csatornákban, hanem a medrekben, árterekben. Nem a folyókban, nem duzzasztással, hanem az árterekben, fokgazdálkodással, tájhasználat-váltással. Nem kommunikációsan, hanem a gyakorlatban is. Nyugi, nagyon sok víz hiányzik még, és nagyon sok elférne. És „nyugi”, ennél sokkal nagyobb változtatásokkal is kopogtat a Valóság…
A megoldás alapja: öntsünk végre tiszta vizet a tálba, és Tisza vizet a tájba!
Balogh Péter geográfus
