A rovat kizárólagos támogatója

19 megyéből a mostanival együtt eddig 14 esetében tárta fel Ángyán József agrárprofesszor, volt parlamenti államtitkár, hogy a kormányzati félretájékoztatás ellenére hogyan fosztották meg Fidesz-, illetve politika közeli vállalkozók a helyben élő földműveseket attól, hogy nagyobb birtoktestekhez jussanak az állami privatizáció során.

Az állam tulajdonában lévő közös nemzeti földvagyonunk – a villámgyors végrehajtásból következtethetően a háttérben bizonyára hosszasan előkészített, majd 2015 nyarán, a „migrációs válság” árnyékában hirtelen bejelentett „Földet a gazdáknak!” elnevezésű program keretében, 2015 novembere és 2016 júliusa között, három hullámban lebonyolított, és 2016 őszén törvénnyel lezárt – kiárusítását a kormányzat részéről sok csúsztatást, mi több nyilvánvaló hazugságot tartalmazó kommunikációs kampány kísérte. A közvéleményt félrevezető kormányzati sikerpropagandára azóta is, mind a mai napig találunk – a tényektől úgy tűnik döbbenetesen elrugaszkodó – szép példákat, miniszterelnöki bemutatással megjelentetett kiadványt éppen úgy, mint miniszteri nyilatkozatokat.

Ez utóbbira – és ezzel a kormányzati állítások hitelességének bemutatására – lehet említeni például azt az aligha megoldható matematikai feladványt, hogy miközben az NFA/NFK honlapján hivatalosan közzétett kormányzati adatok szerint a program árveréses földértékesítési eljárásának keretében mintegy 9 ezer db birtoktest talált gazdára, azonközben a miniszter még 2020-ban is azt nyilatkozza, hogy a program eredményeként 30 ezer földműves szerzett átlagosan 2-2 db birtoktestet. Ehhez bizony 60 ezer db birtoktestet kellett volna elárverezni, ám ez a közel nagyságrendi eltérés őt láthatóan nem zavarja. A vélhetően hasra ütéssel megállapított 30 ezres számmal szemben az általam eddig elemzett 14 megye, az elárverezett terület több mint 89%-a tényadatai alapján az árverési nyertesek tényleges száma csupán 3.317 fő.

Ahhoz, hogy a félrevezető kormányzati propagandával szemben a tényleges helyzetet megismerjük, és az állítólagos „földbékét” teremtő lépés valóságos – az egész társadalmat érintő – rossz üzenetét és veszélyeit megértsük, ahhoz a program árveréses földértékesítési eljárásának hátterét és tényeit kell elemezni. Magam ezzel a szándékkal kezdtem vizsgálataimat. Sajnálatos módon az NFA/NFK mindezidáig nem hozta hozzáférhető és áttekinthető módon nyilvánosságra az adásvételi szerződéseket, de még csak azok összegzett listáját sem, így jelenleg csak a hivatalosan közzétett árverési eredmények elemezhetők, ám a szándékokat, a tendenciát ezek is világosan mutatják, komoly jelzésértékük van.

Az első megyei mintaelemzést 2016 áprilisában tettem közzé, majd a programzáró törvény az év őszi megszületését követően elkezdtem a végleges, hivatalosan közölt árverési adatok több szempontú feldolgozását és a megyei jelentések összeállítását.

Ángyán József: akinek nincs hátszele, ennyit kap. Kép: Sarkadi Péter greenfo

Intézményesített fideszes földrablás – Ángyán József eddigi megyei jelentései:
Az első megyei mintaelemzést ezzel a szándékkel, 2016 áprilisában tette közzé, majd a programzáró törvény megszületését követően elkezdte a végleges, hivatalosan közzétett megyei árverési adatok több szempontú feldolgozását és a megyei zárójelentések összeállítását. Eddigi jelentései: Fejér , Győr-Moson-Sopron,  Somogy,  Jász-Nagykun-Szolnok,  Borsod-Abaúj-Zemplén,   Pest megye, Csongrád megye,  Bács-Kiskun megye,  Veszprém megye,  Békés megyeHajdú-Bihar megyeBaranya megye,  Tolna megye állami föld-privatizációs képét mutatják be.

E jelentés, a sorban a 14., Komárom-Esztergom megye árveréses állami földprivatizációs képét mutatja be, amely meghirdetett (7.816 ha) és elárverezett (6.804 ha) területei alapján a megyék rangsorában a középmezőnybe tartozik. Ezzel a megyei elemzéssel az elárverezett terület (182.200 ha) több mint 89%-a (közel 164.000 ha) adatainak feldolgozását elvégeztem. Ezt folytatva, reményeim szerint kirajzolható lesz az országos kép, és ellenőrizhetők – megerősíthetők vagy cáfolhatók – lesznek a „Földet a gazdáknak!” állami földprivatizációs program kormányzati értékelésének állításai. A rendszer megítéléséhez azonban e megye önmagában is jó mintául szolgálhat.

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE TELJES ÁNGYÁN JELENTÉSE:  állami földprivatizáció intézményesített földrablás Komárom-Esztergom megye (pdf. 4,7 MB)

Jelen elemzés részletesen megvizsgálja a megyében meghirdetett és elárverezett állami területeket, az állam tényleges bevételeit, az árverésekkel érintett településeket, a helyi lakosok szereplését, a lakhely és a birtoktest közti távolságokat, a földbérlők és árverezők, valamint a kikiáltási árak és a nyertes árajánlatok viszonyát, az árverseny kérdését, majd a nyertes árverezők és érdekeltségek, továbbá az általuk megszerzett területek jellemzőit. A legnagyobb nyerteseket és érdekeltségeket részletesen is bemutatja, és javaslatokat is megfogalmaz. Íme, ízelítőül néhány megállapítás a jelentésből.

Bár az elkelt megyei földterület 110 nyertes árverezőhöz került, ám több mint kétharmadát, 67%-át, mintegy 4.600 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 46 nyertes árverező tagja nevén mindössze 22 nagy – 100 hektárnál nagyobb területre nyertes árajánlatot tett – érdekeltség szerezte meg. Az „alsóházi” – 20 ha alatti területet szerző – 24 érdekeltség, a nyertes érdekeltségek közel 30%-a eközben csupán a területek kevesebb mint 4%-ához, alig 250 hektárhoz jutott. Ez a – kiválasztott keveseknek nagy, viszonylag sokaknak pedig igen kis területeket juttató – rendszer olyan „családi léptékű” – ez esetben 62 ha/nyertes árverező – megyei átlag kimutatását teszi lehetővé, ami alkalmas a közvélemény megtévesztésére.

A programot indokló kormányzati propaganda szerint „a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli”.  E megye adatai ezzel szemben azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek igen jelentős részét – e megye esetében több mint 80%-átmás településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg. Ráadásul az úgynevezett „helybeliek” között találunk olyan cégtulajdonosokat is, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak úgy „szerzőképes helyi földművessé”, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik. Továbbá néhányan közülük nemcsak, hogy nem „helybeliek”, hanem 600 ha-t, az elárverezett terület 9%-át a kormányhatározatban rögzített 20 km-nél is nagyobb, átlagosan 33 km távolságban lakó, 9 nyertes árverező – köztük pl. egy FIDESZ alapító tag több közös cégekben érdekelt üzlettársa, a megszerzett 154 ha földterülettől 95 km távolságban, egy budai, hegyvidéki, nagy, exkluzív villában élő, 70 éves közgazdász – szerezte meg.

Ángyán József: messze az igazság. fotó: Sarkadi Péter greenfo

Értelmetlenek és félrevezetőek azok a kormányzati tényezőktől származó kijelentések is, amelyek azzal próbálták indokolni a közös földvagyon eladását, hogy az állam annak rossz gazdája, hiszen az állami cégeket „a management szétlopja”. A bérleti viszonyok elemzése ugyanis azt mutatja, hogy az elárverezett területek döntő többsége – e megyében több mint 95%-a – az árverés idején 1-22 éves hátralevő futamidejű szerződéssel 43 cégnek/cégcsoportnak, illetve magánszemélynek bérbe adott – azaz nem az állam által művelt – terület volt. Közel kétharmadát ráadásul mindössze 4 nagy bérlő cég/cégcsoport használta.

Az adatok továbbá arra is következtetni engednek, hogy az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlőnek a kormányzó „elithez” való viszonya – mint a feudális jellegű rendszerekben általánosan, itt is – döntő szerepet játszhatott. A korábban már állami földekhez juttatott „baráti” besorolású bérlők (e megyében pl. a Gyermelyi cégcsoport, a Kisalföldi Zrt. vagy a Gete Völgye Zrt.) esetében e megyében is szembetűnő, általános jelenség, hogy meghirdetett bérleményeik jelentős részét, akár egészét maguk a cégvezetők vagy valószínű strómanjaik vásárolták fel. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e „baráti” cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből – vélhetően nem ritkán magukkal a bérlőkkel egyeztetve – jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben maguk a bérlők tettek nyertes árajánlatot. A „nem baráti” nagy bérlők (pl. a Komáromi Mezőgazdasági Zrt.) esetében viszont a földeladás alapvető célja a bérelt területek olyan kormány-közeli – gyakorta nem mezőgazdasági – tőkeérdekeltségekhez juttatása lehetett, akik megemelve a földbérleti díjakat leszoríthatják e cégeket a földről. De a földspekuláció kiszolgálása, a földvagyon baráti érdekeltségekhez juttatása, a „nemzeti tőke” megerősítése is tapintható célja lehetett az ilyen kiszorító jellegű, átrendező állami földprivatizációnak.

E megye adatai is cáfolják továbbá azokat a kormányzati állításokat is, amelyek szerint „versenyben kialakult piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. A mintegy 6.800 ha elkelt megyei terület több mint 40%-a, 2756 ha ugyanis licitálás nélkül, kikiáltási áron, további 2.548 ha (38%) pedig azt kevesebb, mint 50 %-kal meghaladó áron, ráadásul az európai 10-35 mFt/ha földárak töredékéért – átlagosan 1 millió 451 eFt/ha nyertes árajánlattal – került a sikeres árverezőkhöz. Valódi árverseny – ahol a nyertes árajánlat több mint 100%-kal meghaladta a kikiáltási árat – a területek kevesebb, mint 10%-ának árverésén alakult csupán ki. Összességében, az elárverezett megyei terület egészére nézve a nyertes árajánlat alig 28%-kal haladta meg a kikiáltási árat.

Ez a látszólagos érdektelenség persze vélhetően annak is tulajdonítható, hogy a területek közel 80%-át olyan nagy – e megyében 20-124! ha – méretű birtoktestek formájában hirdették meg, amelyeknek akár 170! mFt-os kikiáltási árával a ténylegesen gazdálkodó családok bizonyosan nem rendelkeznek. Másrészt az egyébként is kiszolgáltatott helyzetű helyi gazdacsaládok – felmérve az erőviszonyokat – nem vették a bátorságot, hogy a politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően gyakorta előre leosztó, egymásra így nem is licitáló „nagyurak” ellenében próbáljanak földhöz jutni.

A spekuláns, kormány-közeli tőkének viszont az európai földárak töredékéért – a megyében elárverezett terület 81%-a esetében 2 mFt/ha alatti áron – megszerezhető állami földek megvásárlása kiváló befektetési lehetőséget kínál. Az átlagosan 7-24-szeres földárbeli különbség spekuláns tőkebefektetői körökben már „eléri az ingerküszöböket”. Várakozásaik szerint ugyanis a földforgalmi törvény ellen megindult EU kötelezettség-szegési eljárásnak a hazai földpiac liberalizációja és ezzel a magyar és európai földárak kiegyenlítődése lesz a következménye. Így az európai mércével potom pénzért megszerzett állami földek piacra dobása belátható időn belül megsokszorozhatja a földvásárlásra fordított, befektetett tőkét, vagy monopolhelyzetet teremthet a befektető számára a felértékelődő, stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű élelmiszerpiacon. Vélhetően ebben a megyében is e két szempont lehetett a legfőbb mozgatórugója az állami földek privatizációjának.

Számos esetben a nyertes „földművesek” tevékenységi köre is igen távol esik a mezőgazdaságtól, ha egyáltalán azonosítható. Találunk közöttük milliárdos nagyvállalkozókat éppen úgy, mint nem mezőgazdasági foglalkozásúakat/végzettségűeket, így például építési, építőanyag-gyártó/-forgalmazó, gépjármű-javító, -karbantartó, -forgalmazó, alkatrész és/vagy üzemanyag-kereskedő, rendezvényi étkeztető, szállodai vendéglátós, optikus, ingatlanos, szolgáltató/tanácsadó, közúti személy és/vagy áruszállító, nemzetközi szállítmányozó kis- és nagyvállalkozókat,  sőt irodagép- és számítógép-szerelőt, pénzügyest, bankárt, könyvvizsgálót, adószakértőt, mi több pl. humán egészségügyi ellátás főtevékenységű egyéni vállalkozót is. Akad köztük jónéhány politika-közeli szereplő, polgármester, alpolgármester és számos önkormányzati képviselő is. Vannak persze ebben a megyében is szép számmal olyan nyertes árverezők, akiknek a tevékenysége a nyilvános adatbázisokból egyértelműen nem azonosítható és esetleges stróman-szerepük gyanúja is felmerülhet.

E megyére is általánosan jellemző továbbá, hogy politika – (FIDESZ/kormány/MAGOSZ) – közeli rokoni, baráti, illetve nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez.

  • A legnagyobb politika-közeli nyertesek között találjuk a Forbes 2019-es listáján az 52. legértékesebb magyar vállalatcsoport, a Gyermelyi holding (642! ha, 635! mFt) vezetői, üzlettársaik és/vagy családtagjaik alkotta gazdasági érdekkör tagjait, Alberséket (365! ha, 615 mFt), egy 2008-ban Magyarországra települt, három gyermekes, holland nagygazda család tagjait Szákszendről, a Sápi Major Kft. tucatnyi cégben érdekelt, FIDESZ-közeli üzlettárs tulajdonosait (278! ha, 301! mFt) Lábatlanból, a FIDESZ-közeli Hernádi-Garancsi multimilliárdos gazdasági érdekkörhöz tartozó Szilágyi Györgyöt (253! ha, 287! mFt), Hernádi Zsolt két cége, a Gete Völgye Zrt. és a Váll-Egon Kft. vezetőjét Csolnokról, Patányiné Nácsa Katalin (249! ha, 364! mFt) építési nagyvállalkozót Tatáról, vagy éppen az ugyancsak Hernádi érdekköréhez tartozó, 2000 óta FIDESZ tag, tucatnyi optikai, ingatlanos illetve kereskedelmi/szolgáltató cégben érdekelt nagyvállalkozót, Sasvári Viktort (183 ha, 208 mFt), volt önkormányzati képviselőt (FIDESZ-KDNP), a Pénzügyi Bizottság elnökét is Esztergomból. De itt említhető pl. a vendéglátós, szálloda-, kávéház-, szőlőbirtok- és borászat-tulajdonos nagyvállalkozó, Gottwald Sándor (155 ha, 216 mFt) Tatáról, mint ahogy a budai hegyvidéken élő, tucatnyi cégben érdekelt közgazdász, c. egyetemi tanár, vállalati pénzügyi tanácsadó dr. Reszegi László Miklós (154 ha, 227 mFt), a FIDESZ alapító tag Szajkó Lórántnak több cégében üzlettársa, az ugyancsak Szajkó vezette legnagyobb Győr-Moson-Sopron megyei árverési nyertes üzleti érdekeltség tagja Budapestről, vagy pl. Maszlavér Imre (138 ha, 131 mFt), rendezvényi étkeztetés főtevékenységű egyéni vállalkozó, FIDESZ-közeli birtok- és kastélytulajdonos, több cikluson át volt önkormányzati képviselő is Naszályról.
  • A „kisebb” – 100 hektár alatti – területre nyertes árajánlatot tett árverezők között is találunk persze szép számmal politika-közeli szereplőket. Itt említhető pl. Ágostonné Bernáth Ildikó Petra (78 ha), Bernáth István, tucatnyi cégben érdekelt, FIDESZ-közeli agrár-nagyvállalkozó, nagygazda üzlettárs lánya Bábolnáról, Szűcs Attila (76 ha), ugyancsak tucatnyi cégben érdekelt, FIDESZ-közeli nagyvállalkozó, Szűcs Attiláné, negyedik ciklusát töltő polgármester férje Dadról, vagy éppen Balogh Emese Katalin (59 ha), a Garancsi István FIDESZ-közeli milliárdos nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó MOL Fehérvár FC. ügyvezető igazgatója, Balogh Attila Levente üzlettárs testvére, 2020-ig a szintén FIDESZ-közeli milliárdos nagyvállalkozó MOL-vezér, Herenádi Zsolt tulajdonában lévő alapkezelő Grand Private Equity Zrt. alapító igazgatósági tagja, vezető tisztségviselője Esztergomból. De ugyancsak itt kell említeni a FIDESZ-szel immár 15 éve stratégiai szövetségben lévő MAGOSZ-hoz kötődő olyan nyerteseket is, mint pl. a MAGOSZ tag Szőny-Komáromi Gazdakör elnöke, Gucsi-Végh László (29 ha) Komáromból, vagy az ugyancsak MAGOSZ tag Ácsi Gazdakör elnöke, Nagy Kálmán (17 ha) is Ácsról.

A települések érdekérvényesítő képességében e megyében is jelentős eltérések mutatkoznak. Vannak kifejezetten vesztes települések”, amelyek területeit részben vagy egészben más településeken lakó árverezők szerezték meg. Megyei rangsorukat Mocsa vezeti. 807 ha elárverezett állami területének csaknem egészére, 797! hektárra külső árverezők tettek nyertes árajánlatot. De a 300-600 hektár mezőgazdasági területet vesztő Nagyigmánd, Kocs, Császár, Dág, Nagysáp és Naszály helyi gazdaközösségeit is komoly veszteség érte. Vannak viszont erős érdekérvényesítő képességű, általában politika közeli „nyertes települések”, amelyek pályázói nemcsak a saját lakóhelyük, de más települések területeihez is hozzájutottak. A 110 nyertes árverező a lakcímadatok alapján összesen 46 településen él, ám az elárverezett területek közel 76%-ának, több mint 5.700 hektárnak az árverési nyertesei mindössze 15! település – közöttük a fővárossal együtt 6! város – lakói lettek. A rangsor élén két FIDESZ-es vezetésű város, Tata (943 ha) valamint Komárom (575 ha) áll. E két város lakói szerezték meg az elárverezett megyei földek több mint 22%-át, de ez az arány a másik négy nyertes várossal – Bábolnával, Esztergommal, a Pest megyei Zsámbékkal és Budapesttel – együtt az elárverezett megyei területek több mint 1/3-át teszi ki. A kormánypropaganda állításaival szemben tehát nem a falvak vagy a tanyák népe, hanem zömében tőkeerős, politika-közeli, gyakorta nem is mezőgazdasági foglalkozású városlakók a program fő árverési nyertesei.

A mellékleteivel együtt 125 oldalas Komárom-Esztergom megyei állami földárverési zárójelentés mindezeket és számos egyéb szempontot is részletesen elemez, igyekszik megmutatni a „Földet a gazdáknak!” program igazi arcát, és a teendőkre vonatkozó javaslatokat is megfogalmaz. Így hát jó szívvel és szeretettel ajánlom a tények dokumentálása és a „szemek nyitogatása” szándékával készített összeállításomat a bennünket körülvevő világ iránt érdeklődő kortársaimnak éppen úgy, mint okulásul gyerekeinknek és unokáinknak, a tetteinket megítélő utókornak.

Gödöllő, 2020. november 13.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek