A rovat kizárólagos támogatója

A Paksra tervezett két új atomerőmű építését Oroszországnak adná a kormány, más ajánlatot nem is fontol meg – így foglalhatjuk össze az országgyűlés Gazdasági Bizottságának ülésén elhangzottakat. Az eseményen a „tender” szó egyszer sem hangzott el, habár a kormány, az MVM és az atomerőmű 2009 tavasza óta váltig ígérte, hogy a reaktorok szállítóját tenderen fogják kiválasztani.

Sőt, mielőbbi kiírásáról 2012 nyarán a kormány határozatban utasította az MVM-et.  Lázár János szavai szerint „a kormány és az orosz állam megállapodás közeli helyzetbe került”, és a „következő lépés egy orosz-magyar államközi szerződés megkötése.” Ebből értelemszerűen az következik, hogy érdemi tender nem lesz, verseny nélkül fog eldőlni egy több ezer milliárdos állami beruházás, újfent az oroszok javára.

A beruházás mellett felhozott érvek hamisak. A magyar gazdaság számára sok más lehetőség adódik a hosszú távú áramigény kielégítésére. Egy új atomerőmű a legdrágább opció lenne a számítások szerint. A gigaberuházás legalább 3 ezer milliárd forintba, az idei költségvetés ötödébe kerülne. Az új atomerőmű rezsinövelő hatással lenne, mivel a magyar termelői villamosenergia-ár kétszereséért, kWh-ként legalább 30 forintért termelne. Magyarázatra szorul, miért akar a kormány versenytárgyalás nélkül megállapodni az oroszokkal. Magyarázatra szorul az is, hogy miért avatkozott be folyamatba a miniszterelnökségi államtitkár. A beruházás ellenkezik a magyar lakosság érdekeivel. Az Energiaklub álláspontja szerint a beruházásról szóló döntés siettetésének energetikai indokoltsága nincs, az leginkább az orosz érdekeket szolgálja.

Orbán behívta az oroszokat
Nem is olyan régen a Fenntartható fejlődés bizottságán a kormánypártok azzal utasították el a paksi bővítés kérdésének napirendre vételét, hogy „nem időszerű” erről a kérdésről beszélni. Ehhez képest tegnap este meghirdettek egy Gazdasági bizottsági ülést ma reggelre — tehát nyilvánvaló, hogy az volt a cél, hogy el tudják sunnyogni az egészet — ahol Kovács Pál államtitkár elsőként tartott egy prezentációt, hogy miért szükséges mindenképpen Paks II majd elmondta, hogy az oroszokkal már évtizedek óta együttműködünk atomenergia ügyben és gondokat okozna, ha egy telephelyen kétféle technológia/társaság lenne.

Az ülésen jelen volt Lázár János és Giró-Szász András is, úgyhogy vélhetően az államtitkár teljes felhatalmazással mondta, amiket mondott. Eszembe jutott egy korábbi klubrádiós interjúm is, ahol egy atomfizikus kétségbeesetten próbálta cáfolni azt a felvetésemet, hogy már csak technológiai okokból is az oroszokat akarják majd Orbánék a bővítéshez. Közben információink vannak arról, hogy csak az oroszok adtak be olyan pályázatot, ami az építtetést és a finanszírozást is fedezné – miközben a Roszatom már rég irodát működtet Budapesten. Most pedig Kovács Pál bejelentette, hogy gondot okozna, ha nem az oroszok nyernék a tendert. Hogy mennyi pénzről van szó? 3, 4 vagy akár 6 ezer milliárd forintról, ezzel nagyjából egy évszázadra eladósítanánk magunkat az oroszoknak, akiktől a földgáz nagy részét is kapjuk. Ez totális függőség, ha ez megvalósul, az energiaszektorunk teljesen kiszolgáltatottá válik az oroszoknak. Orbán ezt a jövőt szánja nekünk: gyakorlatilag behívta az oroszokat- írta Szél Bernadett blogján.
 

Az oroszok vihetik a paksi bővítést? 

A magyar kormány előrehaladott tárgyalásokat folytat Oroszországgal több évtizedes atomenergetikai együttműködése meghosszabbításának érdekében. A két állam megállapodásának célja a paksi atomerőmű kapacitásának hosszú távú fenntartása annak érdekében, hogy a lakosság és a gazdaság olcsóbb áramhoz jusson – mondta el az MTI-nek Lázár János a gazdasági és informatikai bizottság keddi budapesti ülése után. Az ülésen az ellenzék nem vett részt. Részletek >>>

Orosz állami tulajdon Európa és Magyarország közepén?

Fel kell tennünk a kérdést, hogy mit is takar pontosan a sokat emlegetett BOO finanszírozási konstrukció a stratégiai fontosságú energiaszektor esetében. Folytatom a megkezdett sorozatot atomenergia és Oroszország történelmi keresztmetszetében. A pénteki ELTE TáTK humánökológia szak Paks Vobiscum című konferenciáján újra előkerült Paks2 finanszírozási elméletileg lehetséges konstrukciói.

Azt rég tudjuk, hogy három fő opció létezik atomerőmű finanszírozásra. Az egyik a saját finanszírozás államkincstári zsebből. A másik opció a banki hitelfelvétel. Az elsőnél a 15.000 mrd nagyságrendű bukszából kéne kipengetni háromezret. Ez hazavágná a költségvetést, amit valószínűleg Brüsszel sem nézhetne szótlanul. A második megoldás, még ha találunk is hitelező bankot, eladósítja a magyar embereket. A harmadik út, hogy az erőmű építő finanszírozza az építést és üzemeltetést, övé marad a tulajdon jog, és az eladott áramból szedi be a pénzét. Ez az un. Build-Own-Operate (BOO) konstrukció, amely lehet, hogy nem a szabadságharcos kormány vágyálma, de nem úgy tűnik, hogy van más járható út. Ezzel a konstrukcióval csak az oroszok házalnak.  A Külügyi Intézet munkatársa (Deák András) szerint ez nem hozná könnyű helyzetbe a külügyet, mert meg kéne magyarázni, hogy mit keres egy orosz tulajdonú atomerőmű Közép-Európa közepén. De mit is tudunk erről a BOO finanszírozásról?

Paks vobiscum?

A paksi atomerőmű tervezett bővítéséről rendezett konferenciát az ELTE Humánökológia Szak 2013 december 13-án a Párbeszéd Házában, Sólyom László elnökletével. A tanácskozás előadói a jogász, a közgazdász, a teológus, az energiapolitikus, a külpolitikai illetve környezetgazdálkodási szakember szempontjai szerint vizsgálták minden idők legdrágább magyarországi beruházásának várható hatásait, költségeit és szükségességét.

Az elhangzottakat az alábbiakban foglalhatjuk össze.

1. A beruházás nagyságrendje és az atomerőművek jelentős környezeti kockázata – amit újabban a fukushimai katasztrófa és annak máig beláthatatlan következményei bizonyítanak – indokolják, hogy az ezzel kapcsolatos döntést széleskörű társadalmi és tudományos vita előzze meg. Ennek elemi feltétele, hogy a vállalkozás megítélése szempontjából perdöntő, közérdekű adatok hozzáférhetővé váljanak.

2. Az országgyűlés 2009-ben elvi hozzájárulását az atomerőmű bővítésének előkészítéséhez adta. Az előkészítés mindenekelőtt a tervek gazdaságossági, nemzetbiztonsági stb. szempontból történő alapos vizsgálatát jelenti, továbbá a közvélemény tájékoztatását és figyelembe vételét. E nélkül súlyos felelőtlenség, a megfelelő jogi alapok nélkül pedig törvénysértő minden állami kötelezettség-vállalás a megvalósításra nézve.

3. Az úgynevezett fejlett országokban ma már alig épülnek atomerőművek. A kormányok és a közvélemény elutasító magatartását részben a rendkívüli finanszírozási igények, részben a nukleáris balesetek kezelhetetlensége okozza. A leállított atomerőművek és elhasznált fűtőelemek sugárzása több tízezer éven keresztül veszélyezteti a földi életet. Sokan úgy tartják, hogy ez a felelősség a jövő nemzedékekkel szemben vállalhatatlan. Rövid távon pedig nem csak az ország energiabiztonságát, de lakóinak életét is a legnagyobb mértékben veszélyezteti, ha az áramtermelés fele egyetlen létesítményben összpontosul, amely háborús helyzetben vagy terrorcselekményekkel szemben különösen sebezhető, sérülése pedig atomtámadással egyenértékű katasztrófát okozhat.

4. Az atomenergia korántsem olcsó. Az erőmű létesítésének költségei a lehetséges energetikai beruházások közül éppenséggel a legmagasabbak – olcsónak csak az erőmű „leírása” után (amikor létesítés költségei már kamatostul megtérültek) előállított áram mondható. A paksi bővítés mintegy 3000 milliárd forintra tervezett költségeinek gazdaságos megtérülése csak a mai európai energiaáraknál több mint kétszerte magasabb árszint mellett lehetséges. Ilyen beruházásra üzleti befektető csak állami garancia mellett vállalkozik. A fogyasztót ugyancsak jelentős ártámogatásban kellene részesíteni, mivel a létesítés időszakában a beruházás költségei ugrásszerűen megemelik az áram árát. Ez a kettős teher azonban veszélyeztetné a költségvetés nehezen elért egyensúlyát.

5. A beruházás kivételes nagyságrendje miatt atomerőmű építésnél a szükséges tőke költségét tartják a legkényesebb tényezőnek. Magyarországon az OECD prognózisa szerint az erőmű-építés várható fajlagos költségei a régióban a legmagasabbak, ugyanakkor – a magyarországi befektetések kockázatainak kedvezőtlen megítélése miatt – a pénzpiaci felár is a mi esetünkben volna a legmagasabb. Ezek a számítások nem támasztják alá, hogy ha a közép-keleteurópai térségben új atomerőmű épül, azt Magyarországra telepítsék. (Egyedül a pénzpiaci kockázati felár évente 81md Ft-al tenné drágábbá a magyar beruházást pl. egy cseh alternatívánál.)

6. Világszerte megfigyelhető, hogy az új atomerőművek a régieknél minden esetben drágábban épülnek. Ennek oka elsősorban a szigorodó biztonsági követelményekben rejlik. Ugyanakkor a gáz-, nap- és szélerőművek létesítési költségei folyamatosan csökkennek. A megújuló forrásokra támaszkodó energiatermelés hatékonyságának és világpiaci részesedésének gyors növekedését a jövőben is biztosítja, hogy a kutatási-fejlesztési források legnagyobb része ma már a „zöld” szektorba áramlik. Lemaradásunk ezen a téren a jövőre nézve szomorú következményekkel járhat, ha az energetikai fejlesztések fedezetét felemészti a paksi építkezés.

7. Ha a tervezett erőművet orosz beruházó építené is, a vállalkozás meghitelezett költségeit a kamatos kamatokkal, valamint a pénzügyi és kivitelezői kockázatok egy jelentős részét a megrendelőnek, azaz a magyar államnak kell viselnie. Eltekintve attól a hatalmas tehertől, amelyet ez a magyar költségvetésre ró évtizedeken át, nemzetbiztonsági szempontból is kifogásolható az ország energetikai és gazdasági kiszolgáltatása egyetlen külhatalomnak. Míg az Oroszországból érkező kőolaj és a földgáz szükség esetén elvben legalább kiváltható más forrásokkal, az atomerőmű esetében függőségünk a technológia tulajdonosától maradéktalan. Az orosz partner együttműködése minden téren nélkülözhetetlenné és pótolhatatlanná válik, a nyersanyagellátástól a szervizelésen és hibaelhárításon át a kiégett fűtőelemek elszállításáig.

8. A széndioxid kibocsátás csökkentésére vállalt kötelezettségeinek Magyarország új atomerőmű üzembe helyezése nélkül is eleget tehet. Politikai akarat kérdése, hogy a dekarbonizáció lehetséges útjai közül melyiket válasszuk. Több alternatív forgatókönyv a megoldást a jelenleg legdinamikusabban fejlődő terület, a megújuló források gyors bővítésében látja, kiegészítve ezt az igen jó hatásfokú kapcsolt hő+áramtermelő gázerőművekkel (amelyek fejlesztésére alkalmat adna az elavult hazai hagyományos erőművek elodázhatatlan felújítása). Sajnos, Magyarország a nap- szél-, geotermikus és biomassza-erőművek terén messze elmaradt az Európai Unió átlagától, és a kedvező hazai adottságok mindeddig kiaknázatlanok.

9. Az energiapolitika legvitatottabb kérdése a várható energiaigény, ezen belül az elektromos áramigény megítélése. A különféle prognózisok összevetése alapján valószínűsíthető, hogy belátható időtávon belül az áramigény lényegesen nem változik, mert az ésszerű takarékosságban rejlő tartalékokat ellensúlyozni fogja az elektromosság térhódítása más energianemek rovására, különösen a közlekedésben. Az igények változatlan színvonalú kielégítése azonban alacsonyabb termelési volumen mellett is lehetséges lesz, amennyiben az áramszállítás, rendszer-szabályozás és a felhasználás (pl. épület-energetika) terén következetesen élünk a hatékonyság javításának kínálkozó lehetőségeivel. Ez mindenesetre olcsóbb és környezetkímélőbb megoldás volna, költségfedezetét azonban elviszi az atomerőmű építése.

10. Az Európai Unió jelentős lépéseket tett a fenntartható energiagazdálkodás felé vezető úton, ami mellett Magyarország eddig csak szóban kötelezte el magát. Az átállás a megújuló forrásokra, a hálózatok korszerűsítése, a kötöttpályás tömegközlekedés rekonstrukciója, az épület-energetikai fejlesztések, energiatakarékos termékek és szolgáltatások támogatása stb. jelentős állami szerepvállalást igényelnek. A környezetkímélő életmód elterjedése azonban – valamint a környezetbarát törekvések sikere a politikában – elképzelhetetlen a közgondolkodás átalakulása nélkül. Az örömtelen pazarlás rendszerét, a pazarlásra ösztönző, majd azt kiszolgáló gazdasági-politikai intézményeket lassan mindenütt felváltja az emberhez méltó élet kulturális és természeti feltételeit védelmező szemlélet, amely az élet minőségét többé nem a javak mennyiségével méri. Ezt a lassan, de megállíthatatlanul zajló változást számításba kell vennie és ösztönöznie kell a korszerű energia- és környezetpolitikának.

A konferencia résztvevői nagyra értékelték a BME Nukleáris Technikai Intézet vezetőjének mint az atomerőmű építés mellett elkötelezett szakember-csoport képviselőjének a tanácskozáson kinyilvánított készségét a párbeszédre. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez fordulnak, kérve, hogy a tudós testület biztosítson semleges fórumot a nyilvános vitához, melynek tárgya a lehető legnagyobb mértékben érinti a nemzet jövőjét.
Lányi András

Kapcsolódó anyagok:

Orbánt félretájékoztatták a paksi bővítésről?

Orbán sumákol a paksi bővítésről

Orbán rosszul emlékszik a paksi bővítésre

A paksi bővítés az oligarchák évszázados üzlete?

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek