A rovat kizárólagos támogatója

Az állami tulajdonú MVM és a részben állami Mol leánycégeinek egyike közös ajánlatot tett a mohi atomerőművet építő Szlovák Villamos Művek részvénytöbbségének megvásárlására. Az Orbán-kormány egy olyan épülő atomerőműbe vásárolhatja be magát, amely a sorozatos idő- és költségtúllépések miatt jó eséllyel sosem tud majd rentábilisan áramot termelni.

Az európai atomipar egyik hírhedt pénztemetőjét szerezheti meg az Orbán-kabinet a Szlovák Villamos Művek 66 százaléknyi részvénycsomagjának megvásárlásával. Ez a vállalat építteti a mohi atomerőmű két „új” reaktorblokkját. A beruházás az utóbbi években az elhibázott nukleáris projektek tantörténetévé vált.  Maga az erőmű elvileg négy, egyenként 440 MW teljesítményű, orosz tervezésű és konstrukciójú blokkból áll, ugyanúgy, mint a paksi. Építését 1982-ben kezdték meg, de a beruházást 1991-ben pénzügyi okok miatt leállították, és csak 1995-ben, Csehország és Szlovákia szétválása után folytatták. Az első blokkot 1998-ban, a másodikat 2000-ben indították be. A második két blokk építése 1986-ban kezdődött, 1992-ben viszont leállt, és csak 2008-ban folytatták az építkezést.

A blokkokat az orosz Roszatom tervezte, a kivitelezést azonban mostanáig az az olasz Enel irányította, amelytől a Mol–MVM páros megvenné a részvényeket. Szakértők szerint az olasz cég éppen azért száll ki most a Szlovák Villamos Művekből, mert a mohi beruházásra – amelybe egy, az ügylet részleteit ismerő informátorunk megfogalmazása szerint „rengeteg pénzt beleöltek, és rengeteget ki is loptak belőle” – már nem tud több forrást szerezni. A mohi atomerőmű bővítése ugyanis menet közben pénzügyi rémálommá vált: immár a negyedik határidő-hosszabbításnál tartanak (eredetileg 2012–2013-ra tervezték a blokkok átadását, most viszont 2017-re jósolják a befejezést), amivel Mohi vált Európa legrégebben húzódó atomerőművi beruházásává, a kezdeti 1,8 milliárd eurós költségterv helyett pedig ma már 4,6 milliárd eurónál tartanak a hivatalos költségbecslések, a szlovák sajtó pedig ötmilliárdos végső számláról ír. Vagyis minden bizonnyal túl vagyunk azon a ponton, ahol a projekt még megtérülő beruházás lehetne. Összehasonlításul: a paksi bővítés keretében összesen 2400 megawattnyi termelőkapacitás épülne tízmilliárd euróért – vagyis 240 megawatt kerülne egymilliárd euróba –, Mohiban viszont 880 megawattnyi elavult, 40 évvel ezelőtti technológiájú termelőkapacitást kapnának a beruházók ötmilliárd euróért, azaz egymilliárd euró beruházása árán mindössze 176 megawattnyi korszerűtlen, jobbára csak olcsó zsinóráram termelésére alkalmas kapacitáshoz jutnának. Az új paksi blokkokban termelt áram esetében kilowattóránként 27–31 forint lenne a megtérülést biztosító áramár, ami a jelenlegi piaci ár háromszorosa. Mohi esetében ennél jóval magasabb termelői árral kell számolni, ami végképp kétségessé teszi az áram eladhatóságát – ezért is képtelen az Enel tovább finanszírozni az építkezést.

Megvethetnénk Bősnél a lábunkat

bősi zsilipkapuA Szlovák Villamos Művek (Slovenské Elektrárne), amely a régió második legnagyobb villanyáram-termelője, 2006-ban a második Dzurinda-kormány idején került részben privatizálásra. Ekkor szerezte meg az olasz Enel az állami cég 66 százalékát, amiért 840 millió eurót fizetett. A Wall Street Journal nemrég kétmilliárd euróra becsülte a vállalatot. Először 2014 elején jelentek meg sajtóinformációk arról, hogy az Enel eladná a szlovák cégben lévő tulajdonrészét, később az olaszok megerősítették ezt a szándékukat. Az eladásra a több mint negyvenmilliárd eurós adósságot felhalmozó olasz vállalat adósságlefaragási terveinek részeként kerülne sor. A Szlovák Villamos Művek főbb (főleg atom- és vízenergiából származó) áramtermelése az MVM által üzemeltetett magyarországi blokkok kétszerese. A főbb szlovákiai létesítmények közé tartozik az apátszentmihályi (Jaslovské Bohunice-i) és mohi (mohovcei) atomerőmű, illetve a bősi (gabcikovói) vízerőmű. (nol.hu munkatársától)

 

Mindenképpen ráfizetünk a bősi erőműre

 

 A mohi beruházás körül további bizonytalanságok is vannak. Az engedélyezési beruházásba bekapcsolódó Ausztria semmilyen választ nem kapott a szlovákoktól a kormány által föltett hivatalos kérdésekre, emiatt a szlovák legfelsőbb bíróság tavaly törölte a blokkok befejezésére négy évvel korábban kiadott engedélyt, így a projekt jelenleg jogi értelemben illegálisnak minősül. Ugyanerre a következtetésre jutott 2011-ben az Aarhusi Egyezmény Jogkövetési Bizottsága, amikor megállapította, hogy az engedélyeztetési és hatásvizsgálati folyamat jogellenes a tájékoztatás hiányosságai és a nyilvánosság kizárása miatt. Érdekesség, hogy 2009-ben a fideszes Bencsik János vezette Tatabánya városa is sikertelenül próbált ügyfélként bekapcsolódni az engedélyezési eljárásba (miközben az Espooi egyezmény alapján elvileg joga lenne rá, hogy minden információt megkapjon a létesítmény határon átterjedő környezeti hatásairól).

A Népszabadság által megkérdezett szakértők érthetetlennek nevezték, miért éri meg Magyarországnak többségi tulajdonrészt szerezni a mohi létesítmény tulajdonlásában. Az egyetlen logikus, ám a magyar érdekek szempontjából kifejezetten hátrányos magyarázatra azonban felhívták a figyelmünket: eszerint az Enel távozása után a térségben új pozíciók kiépítésére törekvő Roszatom fejezné be a túlárazott, de közgazdasági értelemben értelmetlen építkezést, az állami MVM és a részben állami Mol által fölvett, esetleg a magyar állam (végső soron a hazai adófizetők) által garantált hitelből – írta Hargitai Miklós a nol.hu-n.


Putyint sejtik a bábuk mögött a pozsonyi elemzők

Továbbra is kiemelt helyen foglalkoznak a szlovák lapok az MVM és a Mol tulajdonába tartozó pozsonyi Slovna nem kötelező érvényű ajánlatával. Pozsonyi gazdasági elemzők szerint a magyarok előnybe kerülhetnek vetélytársaikkal, az állami többségű CEZ társasággal, valamint az EPH holdinggal szemben, mivel mindkét cseh kérő feltételként szabta, hogy a pozsonyi kormány szavatolja a mohi atomerőműben előállított villanyáram árát, erre azonban a Fico-kabinet egyelőre nem hajlandó. A kínai CNCC feltételeiről semmi sem szivárgott ki.

A magyar érdeklődők viszont nem ragaszkodnak ehhez a kormánygaranciához, úgy is megvásárolnák a többségi tulajdonrészt, ha piaci áron adhatnák el az ottani villanyáramot. Roman Brecely, az egyik legismertebb szlovák energetikai szakértő a TA3 hírtelevízóban megjegyezte: ha maradnak a mai alacsony villanyárak, akkor a milliárdos ráfordítással épülő atomerőművek költségei legfeljebb működésük vége felé térülhetnek meg. Ezért érti a csehek óvatosságát és feltételét. Jozef Badida gazdasági elemző pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a bősi vízerőművel kapcsolatos, rendkívül összetett szlovák–magyar vita lényegesen megnehezítheti a magyarok pozícióit. Az pedig csaknem kizárt, hogy a szlovák nemzeti büszkeség egyik jelképe is magyar kézbe kerüljön – tette hozzá. Ami látszólag a magyar ajánlat előnye, az több ismert pozsonyi publicista szerint egyúttal a hátránya is, ugyanis a valódi szándékról árulkodik. Peter Morvay úgy véli, a hivatalos magyar érdeklődés valójában Vlagyimir Putyin forgatókönyvének része, amelyet egyik „kiszolgálójának”, Orbán Viktornak a sugalmazására hajtanak végre. – Gazdasági megfontolások nem indokolják ezt az ajánlatot, főleg a mohi atomerőmű befejezésével kapcsolatos gondok miatt. Politikai szempontok érvényesítése esetén viszont nem a vételár a döntő. Most pedig erről van szó. Az oroszok az előretolt magyar társaságok révén további hídfőállást építhetnének ki Közép-Európában. Vagyis a magyar ajánlat országunk számára sok kockázatot rejt – szögezte le a pozsonyi Sme politikai elemzője. Peter Schutz publicista is Putyint feltételezi az ajánlat mögött. Kommentárjában kifejti: a közismerten oroszbarát szlovák kormányfő szíve szerint talán még közösködne vele, ha nem tartana a közvélemény haragjától, s ha az előretolt figurák nem magyarok lennének. (Népszabadság pozsonyi tudósítója)

Kapcsolódó anyagok:

Mindenképpen ráfizetünk a bősi erőműre

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek