A rovat kizárólagos támogatója

Úgy tűnik, sarokba szorította magát a kormány a paksi atomerőmű-bővítés ügyében. A bejelentett információk alapján ugyanis már nemigen képzelhető el, hogy az államháztartáson kívül legyen elszámolva a projekt. Sőt, meglehet, nem csak az államadósságot, hanem a költségvetési hiányt is növelni fogja a beruházás, ami kiigazítási kényszert jelenthet a kormánynak- írta ma a portfolio.hu

A paksi bővítés hírének megjelenése után azt lehetett gondolni, hogy a kormány a projektet bizonyára vállalkozói, üzleti tevékenységként tünteti fel. Így ugyanis a költségvetési körön kívülre tudja helyezni, ami fontos szempont annak ismeretében, hogy egy ekkora beruházás milyen nagy teher lenne az államháztartásnak.  A kvázi fiskális tevékenység gyanúját talán úgy lett volna a legegyszerűbb elkerülni, ha az oroszok által nyújtott hitelt nem közvetlenül az állam, hanem a Magyar Villamos Művek (MVM), vagy annak valamelyik leányvállalata veszi fel. Hogy erre azért nem került-e sor, mert ekkora hitelt az MVM nehezen tudott volna befogadni, vagy mert az államközi szerződéssel próbálja a kormány az Európai Unió versenyjogi vizsgálódásának elejét venni, nem tudni. Mindenesetre azzal, hogy az állam veszi fel a hitelt, az államadósság növekedést nemigen lehet elkerülni.

Ahogyan azt pénteki írásunkban már jeleztük, egyelőre nem tudjuk, hogy az új paksi erőműblokkok építéséhez szükséges 10 milliárd eurós államközi hitelt mikor, milyen formában vesszük fel. Ha egy összegben felvennénk az idén, az az adósságrátát 90% körüli szintre emelné fel. Ez azonnal az alaptörvény adósságszabályát szegné meg, aminek a megváltoztatását a kormány az ügy kapcsán kizárta. Ugyanakkor az alaptörvényben szereplő elvárásnak (csökkenő GDP-arányos államadósság) még az is rendkívüli kihívásokat támasztana, ha szakaszosan, évente 1-1,5 milliárd euró hitelt vennénk fel. (Tízéves egyenletes lefutást feltételezve évi 1 milliárd euró, a mai GDP 1%-a adódna. Ha figyelembe vesszük, hogy a projekt vége felé már a 20% saját erőből gazdálkodunk, illetve kalkulálunk a szinte biztosra vehető költség-túllépéssel is, akkor inkább a 1,5 milliárd euró hitelfelvétel a reálisabb.) Ha értékalapon a beruházás nem egyenletes, akkor időnként ennél nagyobb hitelvétel is szükséges lehet.

A csökkenő államadósságot azért nehéz a Paks 2. projekttel együtt teljesíteni, mert a beruházás önmagában évi 1-1,5 százalékponttal emeli az adósságrátát. Vagyis a költségvetési alapfolyamatokból legalább ekkora ráta-csökkenésnek kell adódnia ahhoz, hogy a Paks-hatást 8-10 éven keresztül ellensúlyozza. (Ekkor még nem beszéltünk az államnak az energetikai és pénzügyi szektor felé megnyilvánuló tulajdonosi ambícióiról, ami szintén adósságemelő elem.) Hozzávetőleges számításaink szerint ehhez akár 6 százalékos nominális GDP-növekedés (infláció + reálnövekedés) is szükséges lehet, ami ugyan nem lehetetlen esemény, de nem biztos, hogy árstabilitás mellett is megvalósítható.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az államadósságra nézve a csökkenő adósságráta előírása még a legenyhébb szabály. 2016-tól már élesedik az stabilitási törvénybe foglalt adósságképlet, ami ennél jóval ambiciózusabb célokat jelöl ki, akár 1-2 százalékpontos rátacsökkentést is. Ami viszont már Pakssal együtt szinte lehetetlennek látszik. Jegyezzük meg, hogy Magyarország számára érvényes még az Európai Unió 1/20-os adósságszabálya is, ami szerint a magyar GDP-arányos adósságot praktikusan évi 1 százalékponttal kellene csökkenteni. (Az előrejelzések szerint amúgy ez a szabály a 2013-2015-ös időszakra bajosan teljesül – Paks nélkül is.)

Látható tehát, hogy az államközi szerződés keretében felvett hitel igen nagy kihívások elé állítja a csökkenő államadósságot célul kitűző kormányt. A helyzet azonban még ennél is különlegesebb.

"Rendkívül versenyképes áramár"

A kormányzat finanszírozási elképzelései kapcsán a másik meglepetést az szolgáltatta, hogy a hitelfelvétel költségeit a magyar állam, avagy az adófizetők fogják állni. Vagyis az alacsony áramár nyújtotta versenyképességet az adóforintok teremtik meg, mivel az "évszázad üzlete" nem képes versenyképes áramárat biztosítani.  Hogyan is néz ki ezzel az információval együtt a megvalósítási modell? A legkézenfekvőbb, hogy a magyar állam (vagy az MVM) létrehoz egy projektcéget, ami a beruházást végzi, összefogja. Ezt az oroszoktól felvett hitelből évről évre feltőkésíti, így biztosítva a beruházás forrását. A kérdés: túl azon, hogy a felvett hitel államadósságot növel, el kell-e számolni kiadásként (költségvetési hiányt növelő tételként) az építés költségeit?

Nem feltétlenül. Ugyanis – függetlenül a projektcég tulajdonosi viszonyaitól – amennyiben a projektet az állam üzleti alapú beruházásaként lehet feltüntetni, akkor kívül lehetne hagyni az államháztartás klasszikus keretein, és így a költségvetést sem terhelné. És itt mutatkozik meg a jelentősége annak, hogy a kormány garantálta az alacsony paksi áramárat. Ezzel ugyanis közgazdaságilag veszteséges projekt Paks 2., amit az adófizetők fognak megtéríteni. Ha úgy tetszik, Paks dotált áramot fog termelni. Ez esetben nem csupán 10-12 év múlva, a hitel törlesztésekor jelentkezik a költségvetési (adófizetői) teher, hanem az építés során is költségként kell elszámolni a projektcégbe tolt milliárdokat.  Ennek eredményeként nem csupán az államadósság, hanem a költségvetési hiány oldaláról is szorítást érezhet majd az államháztartás. Az 1-1,5 százalékos GDP-arányos terhet évről évre ki kell gazdálkodni, így biztosítva az államháztartási hiány 3% alatt maradását. Vagyis tartósan 300-450 milliárd forinttal kevesebbet költhet az állam Paks 2. miatt. Vagy ennyivel több bevételt kell beszedni. Ami azt jelenti, hogy a vállalatok számára biztosított alacsony áramárat a háztartások finanszírozzák meg, vagy – amennyiben a megszorítás látszatát a kormány kerülni akarja – más csatornán keresztül éppen azok a vállalatok, akiknek a versenyképességére a kormány annyira figyelni igyekezett.

Mindebből természetesen nem következik törvényszerűen az, hogy a Paks 2. projekt értelmetlen, hiszen valamilyen formában az energiaszükségletet Paks 1. "lemerülése" után is biztosítani kell. Ugyanakkor a beruházás elindításának időzítése meglehetősen érthetetlen (majd’ 10 év múlva lenne aktuális), illetve a megvalósítással kapcsolatos kérdőjelek felvetik az előkészítetlenség és/vagy a transzparencia hiányának a problémáját – írta a portfolio.hu.

Az unió is figyelni fog

A fenti gondolatokhoz hasonlókat fogalmazott meg Felsmann Balázs a mai Népszabadságban. A Budapesti Corvinus Egyetem vezetés- és stratégiatanszékének kutatóközpont-vezetője elsősorban az uniós vizsgálódás esélyét latolgatta. A brit atomberuházás pénzügyi háttere jóval kevésbé államitámogatás-gyanús, mégis indult EU-vizsgálat, így nem valószínű, hogy ez a magyar-orosz fejlesztés esetében elmaradna – véli a közgazdász.

Felsmann Balázs számításai szerint a mostani konstrukció legalább 9-10 forintos állami támogatást testesít meg a majdani blokkok áramának kilowattóránkénti árában. Korábbi értékelése szerint, ha a beruházás költségeit tényleg az erőműnek kellene kitermelnie, legalább 30 forintos kilowattóránkénti áramárra lenne szükség, ami a mostani paksi árnak több mint a kétszerese, és messze meghaladná a többi erőmű áramárát.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek