A jövő felélése. A Fidesz-KDNP képviselőit nem érdekelte a civil környezetvédő szervezetek petíciója, több mint 150 csatlakozó szakmai szervezet, és több mint 40.000 állampolgár aláírása. A törvényjavaslat átment a minősített többséges szavazáson.
Szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy legszebb árnyas erdeink helyén eztán bárhol kopár sivárság lehet…?
A Föld napján nyújtották be, ma délelőtt, a Méhek világnapján fogadták el – és nem lennék meglepve, ha a biológiai sokféleség világnapján, azaz holnapután hirdetnék ki – azt a törvényjavaslatot, ami lehetővé teszi a legcsodálatosabb erdeink tarvágását. Nem állja meg a helyét semmilyen klímavédelmi indok, a jogszabálymódosítás egyértelmű: kizárólag az állami tulajdonban lévő egészséges, javításra nem szoruló, veszélyben nem lévő, erdőfelújítási problémákkal nem érintett természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdők tarvágásáról van szó!
Ezek a legértékesebb erdeink, ezért az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy a kormánypárti képviselők nem engednek a ki tudja honnan jövő gazdasági nyomásnak és meggondolják magukat. Elvégre ők is emberek, nekik is vannak gyermekeik, a gyermekeiknek minden bizonnyal szeretnének élhető jövőt – gondoltam naivan…
Az sem utolsó szempont, hogy 150 civil szervezet, több, mint 40 ezer ember kérte őket, hogy gondolják meg magukat, ne támogassák az erdőpusztítást. Szokatlan módon még az erdész szakmán belüli elégedetlenség is kiszűrődött, és a Pro Silva Hungaria egyesület is állást foglalt az eszetlen tarvágással szemben. Sőt, jobb és baloldali kategóriába sorolt ellenzéki pártok egyaránt felsorakoztak az erdeink védelme mellett! Ezt az összefogást, a jó ügy mögé felsorakozó színes társaságot nagyon jó volt látni… Innen is nagyon köszönöm mindenki kiállását.
De a döntéshozók többsége nem gondolta meg magát, a nemzeti érdek, a politikai oldalaktól függetlenül támogatható pozitív cél, a jövő nemzedékek szempontjai nem számítottak…
Nem tudok erre mást mondani, csak azt, hogy megyünk tovább, mert menni kell tovább. Mert a természeti kincseink, nemzetünk közös örökségének védelme a mi hivatásunk. És ez a missziónk, szenvedélyünk és állampolgári kötelességünk is. Ha nem mennénk el a falig, ha cserben hagynánk erdeinket, az egészséges környezetükért kiálló embereket és a jövő nemzedékeket, akkor nem is tudnánk utána többet tükörbe nézni… Nem fogjuk tehát feladni! Megyünk tovább!!!
Dedák Dalma a WWF környezetpolitikai szakértője
A megszavazott salátatörvény elfogadhatatlan, és újabb hazai példa arra, amikor az élővilág, benne az emberek érdekeit is semmibe véve az erdők kivágása, a faanyag kinyerése kap teret.
A kormány szerint a védett erdőkben is bővíteni kell a tarvágás lehetőségét – úgyhogy bővítették is, több mint százötven szervezet és közel 41 ezer állampolgár tiltakozása ellenére. A törvény háborús vészhelyzetre hivatkozva (többek között) a 2022-ben elhíresült tűzifarendelet bizonyos rendelkezéseinek a jövőjét biztosítja, ahelyett, hogy nemzeti kincsünkét, a gazdag élővilágú erdőkét biztosítaná.
A kormányzat nem először kedvez az erdőpusztításnak. Az erdőtörvény 2017-es módosításainak egy részét már korábban alkotmányellenesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság. Idézet az AB 2020-as közleményéből: „a tarvágás rendkívül súlyos és visszafordíthatatlan kárt okoz az ökoszisztémában, mellyel az állami tulajdonú erdők esetében semmilyen alapvető jog vagy alkotmányos érték nem állítható szembe, ekként az alkotmányosan nem igazolható.”
Tudjuk, hogy papíron nő az erdőterület Magyarországon. Valódi – idős, gazdag, változatos – erdeink viszont drámaian fogynak, ahogy az időnk is. Védett erdeinkben ma a gazdasági tevékenység, a fakitermelés élvez elsőbbséget. Ahhoz, hogy valódi védelmet kapjanak, a nemzeti park igazgatóságok kezelésébe kellene kerülniük – persze a kezeléshez szükséges háttérrel együtt. A Greenpeace Magyarországnál a következő időszakban azért fogunk dolgozni, hogy hazánk védett erdei végre fellélegezhessenek.
+++++
A parlamenti 2/3 megszavazta a legszebb, legértékesebb erdeink letarolását lehetővé tévő törvényt. Sokan kérdezik, hogy miért.
Azért, hogy itt is turbófokozatba kapcsolhasson az újabb és újabb biomassza-erőművek építése és beüzemelése, ahol a frissen kivágott erdőket ledarálva és elégetve rossz hatásfokkal lehet jelentéktelen mennyiségű áramot termelni, és ezt megújuló energiaként beírni a statisztikákba.
Ez itt a rózsahegyi erőmű (és papírgyár) Szlovákiában. A mai napon jártam itt. Néhány percenként érkezik egy rönkökkel megrakott kamion. Se vége, se hossza, egész nap. Vasúton is hozzák a fát, mégpedig Magyarországról is, a Börzsönyből, a Mátrából, a Bükkből… 100-120 éves vagy idősebb erdők fekszenek bent, várva a darálást.
Fico Szlovákiája épp a minap csökkentette le a világhírű Tátrai Nemzeti Park (TANAP) védettségét, hogy az ottani erdők is kitermelhetővé váljanak. Orbán Magyarországa sem akar hát elmaradni, legyenek hát kivághatók a védett erdők, korlátozás nélkül.
Ezért állami és uniós támogatás jár, nem is kevés. Az erőműveket ezért tartják üzemben, más miatt nem érné meg. Magyarországon az áramtermelés kevesebb mint 3 százalékát adja az így nyert energia.
Szendőfi Balázs természetfilmes.
+++++
Hát ma elfogadta az Országgyűlés az „Egészségtelen Salátát”. Ebben a salátában vannak benne azok a rendelkezések, amik megszüntetik az őshonos fajú erdők helyi, mag eredetű természetes felújításának kötelezettségét és lehetővé teszik a tarvágást a magas természetességű, különleges rendeltetésű erdeinkben (természetesen „hatósági kontroll mellett, indokolt esetben”).
A tarvágás az tarvágás, nincs mit szépíteni rajta. A tarvágás után nincs erdő, csak ha csinálunk, mert a tarvágáskor az erdőt mint természetes életközösséget bizony megszüntetjük még akkor is, ha csak „egy pillanatra”.
A szomorú az, hogy az erdészeti jogszabályt és módosítását is csak erdész szakemberek tudják előkészíteni, mert más nem érti a sajátos jogi szaknyelvünket. Szomorú, hogy ezeknek a hosszú évtizedek óta képviselt szakmai elveknek a feladása fog éket verni erdész és erdész, erdész és természetvédő, erdész és társadalom közé.
A tisztelt képviselő urak a szakma kérésére ma ezt a szellemet engedték ki a palackból, majd fogják kihirdetni ezt a törvényt a biológiai sokféleség világnapján.
Kedves Erdészkolléga! Bízom benned, hogy nem a törvény az egyetlen, ami a szakmai nívót meghatározza számodra, és csak remélni tudom, hogy sokszínű és természetesen erős erdőket fogunk gondozni évtizedek múlva is a klímaváltozás, vagy más kihívások ellenére is.
Bódis Pál WWF Magyarország erdő program szakértő.
Az Országgyűlés május 20-án elfogadott jogszabálycsomagja több olyan rendelkezést tartalmaz, amely alapvetően formálja át a természetes erdők kezelésének hazai gyakorlatát.
A változások egyik legjelentősebb pontja, hogy megszűnik az őshonos fafajú állományok helyi, természetes módon történő megújításának kötelező jellege. Ezzel párhuzamosan lehetővé válik a (tar)vágásos gazdálkodás alkalmazása olyan erdőkben is, amelyek eddig kiemelt természetvédelmi státuszt élveztek.
A változtatások indoklása ugyan „hatósági felügyeletet” és körültekintő alkalmazást ígér, de komoly kérdéseket vet fel az, hogy mennyiben egyeztethető össze mindez az erdők hosszú távú ökológiai stabilitásával, illetve a biológiai sokféleség megőrzésének célkitűzéseivel.
A vágásos üzemmód -még ha szabályozott környezetben is alkalmazzák!- alapvetően átalakítja az erdő ökoszisztémáját. Egy élő, komplex rendszer megszakítása után mesterséges beavatkozásokra van szükség ahhoz, hogy újra hasonló szerkezetű és működésű erdő alakuljon ki, ha egyáltalán kialakul.
Szomorú, hogy az ilyen horderejű jogszabályi változások előkészítése során nem került sor sem szélesebb körű szakmai, sem társadalmi egyeztetésre- holott 150 civil szervezet, több, mint 40 ezer ember kérte erre őket.
Az pedig, hogy az erdészeti szabályozásnak „különleges nyelvezete” van, (valóban speciális tudást igényel), de ez nem indokolhatja az átláthatóság hiányát.
A döntés, amelyet a Méhek világnapján és éppen a Biodiverzitás világnapja előtt 2 nappal hoztak meg, megdöbbentően arrogáns, és súlyos következményekkel járhat: nemcsak az erdők ökológiai állapotát érintheti, de feszültségeket szülhet, az erdész szakma, a természetvédelem és a társadalom felé is.
A szakmaiság mércéje nem korlátozódhat csupán a jogi keretek betartására. Bízom benne, hogy az erdészek a jövőben is azon dolgoznak majd, hogy változatos, egészséges, természetközeli erdők maradjanak fenn a következő nemzedékek számára – akkor is, ha a külső környezet egyre nagyobb nyomást helyez….
Szalay Ildikó természetvédő, tatai lokálpatrióta.
