A rovat kizárólagos támogatója

Érdemi fejlesztések helyett trükkök százait veti be az Orbán-kormány megújulóenergiás vállalásaink feltornászása érdekében. A skandinávokon túl a horvátok, bolgárok, szlovákok és csehek is messze elhúztak tőlünk.

A 2020. évre kötelezően elérendő 13 százalékos megújuló részarány teljesítése várhatóan megvalósul – közölte nemrég a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). Pedig a magyar kormány – voltaképp még a Gyurcsány-kabinet – eredendően 14,65 százalékot vállalt 2020-ra az EU akkori, 20-20-20-as tervén belül. (2007-ben az Unió tavalyig ekkora arányú, 1990-hez viszonyított szén-dioxid-kibocsátás-csökkentést, megújuló-arányt és energiahatékonyság-növelést ígért.) Brüsszel a 20 százalékos közös megújulós célhoz Magyarország adottságai tükrében tőlünk a “teljes, bruttó, végső” energiafogyasztáson belüli 13 százalékos arányt kért. (Itt is fontos a pontosság: a sok-sok típus és mértékegység rengetegében könnyű elveszni, illetve azokból pillanatnyi politikai érdekeket kiszolgáló adatsorokat gyártani.)

Az egykori szociálliberális kabinet ezt Magyarország önkéntes vállalásaként további 1,65 százalékkal fejelte meg. Ezt aztán különösebb feltűnés nélkül Orbánék is átvették. Az eleve 8 százalékról induló érték viszont csak nem akart 10 fölé kerülni. Pedig ez alatt összesített energiafogyasztásunk még csökkent is, amivel még változatlan megújulós termelés esetén is nőtt volna az arány.


Külföldi érdekek a háttérben

Ha tíz évvel ezelőtt a magyar kormány belevágott volna a hazai megújulóenergia-hasznosítás fejlesztésébe, mára már 30-40 százalékos aránynál tartanánk – vélekedett a Népszava megkeresésére Munkácsy Béla, az ELTE TTK környezet- és tájföldrajzi tanszékének adjunktusa. De az Energiaklub júniusi rendezvényén más szakértőkkel együtt amellett is hitet tett, hogy 2050-re (a kormány által szintén a környezetkímélő eljárások közé sorolt) atomenergia nélkül, kizárólag megújuló-alapon is biztonságosan kielégíthetők lennének a – jelenleginél szerényebbre szabott – energiaigények. (Tíz évvel ezelőtt ez még 2040-re is teljesíthetőnek látszott.) Ennek tükrében a szóban forgó hazai megújulóenergia-vállalásokat minden tekintetben szánalmasnak nevezte. A kabinet által közölt számokat nem támasztják alá hitelt érdemlő tanulmányok. Miközben a megújulós berendezések hatékonysága évről évre, ugrásszerűen nő, nálunk változatlanul nem működnek a szűk műszaki szempontokon felülemelkedő, valamennyi érintettet bevonó szakmai műhelyek. Bár felméréseik szerint legalábbis 2030-ig még a biomassza-tüzelés is szükséges, ezek hasznosítását már nem 25, hanem 80-90 százalékos hatékonyságú, kis egységekben szorgalmazzák. A megújulóenergia-hasznosítás mesterséges visszaszorításával az Orbán-kabinet külföldi érdekeket szolgál – fogalmazott Munkácsy Béla.


Ezután jött a trükk
2017-től a MEKH új módszertan gyanánt az eleve a hazai megújuló energiaforrások zömét adó tűzifa mennyiségét nem az eladások, hanem a vélhető felhasználás alapján becsülte meg. Vagyis azóta beleszámít a hazai megújulóenergia-adatba a lopott fa is. Ez alapján 2010-ig visszamenőleg is átírták az adatsorokat. A kis hazánkban zajló nagyüzemi fatolvajlás állami szintű elismerése egy csapásra fel is javította Magyarország megújulóenergia-teljesítményét. Így a ma is érvényes kimutatások szerint már 2012-ben 15,5, 2016-ban pedig már 16,21 százalékon álltunk. Ám a jelek szerint az Orbán-kabinet ráült a babérjaira. Így azt követően a “felturbózott” megújulórészarány is erőteljes csökkenésbe fordult. Ez a MEKH-adatsor tanúsága szerint 2018-ra 12,53 százalékig süllyedt. Igaz, ez alatt jobbára nőtt az összesített energiafogyasztás is, amivel tehát a hazai megújulóenergia-termelés nem tudott lépést tartani. 2019-re az arány és az igénynövekedés is beállni látszott.

E problémát az Orbán-kabinet egy újabb trükkel igyekezett orvosolni. Az elmúlt évtized során ugyanis egyszerűen kikopott a kormánykommunikációból a 14,65 százalék. Míg a tavaly Brüsszelbe küldött, EU-szabványos Nemzeti Energia- és Klímatervben (NEKT) még említik az értéket, az ugyanakkor meghirdetett Nemzeti Energiastratégiából már kimaradt. Miután a NEKT-ben 2030-ra megajánlott 20 százalékot az – átlagban 32 százalékot tervező – Unió kevesellte, nagylelkűen rátettünk még egy százalékot. Annak kapcsán, hogy az EU azóta 2030-as megújulós átlagcélját 40 százalékra emelné, az Orbán-kabinet egyelőre nem nyilvánult meg. Bár a 2020-as uniós tényszámok egyelőre nem ismertek, az eredeti célok tekintetében az EU egésze nem áll rosszul. Az eleve legmagasabb, 50 százalékos megújulóarányt vállaló svédek mellett a finnek, a dánok, az észtek, de a horvátok, a bolgárok, a szlovákok és a csehek is látványos túlteljesítők. Ezzel EU-szinten összejöhet a 20 százalék. Magyarország a vállalás mértéke szerinti 27-es lista 21. helyezettjeként várhatóan hozza a kötelezőt-írta a Népszava.

A drágulás miatt csökken a fa aránya
A megújuló energiaforrásból termelt villamos energia 59 százalékát nap, 22 százalékát biomassza, 11 százalékát szél, 4 százalékát biogáz, 2 százalékát víz, és ugyancsak 2 százalékát a települési hulladék megújuló része adta idén májusban – közölte néhány napja a MEKH. (A “biomassza” a növényégetés tudományosabb elnevezése.). A megelőző év azonos időszakához képest a nap, a települési hulladék megújuló része, a biomassza, a szél, a biogáz termelése emelkedett, a vízé pedig csökkent. 2019-ben a villamosenergia-felhasználás, valamint a közlekedés területén nőtt a megújuló energia részaránya. Előbbi felfutásának döntő hányadát a napelemek adták, amelyek teljesítménye újra közel megkétszereződött. Így a megújulós áramtermelésen belül méret szerint 62, mennyiség alapján pedig 32 százalék származott napelemekből. Az előző évhez képest enyhébb tél és a tűzifa drágulása miatt a fűtés-hűtés terén csökkent a megújuló-részarány – írták.

Munkácsy Béla jobbra, és  Sarkadi Péter podcast szerkesztő

A nem megfelelő lakáskorszerűsítéssel csak kis energiamegtakarítást érünk el, és közben ezt a rendszert évtizedekre bebetonozzuk. Az Orbán-kormány is ezt teszi, amikor a zsákutcás orosz atomenergiát erőlteti rá méregdrágán az országra – megnehezítve így a megújulók terjedését. Az Energiaklub elemezte Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervét. A lehangoló eredményekről Dr. Munkácsy Béla egyetemi adjunktus, az Energiaklub projektvezetője mesélt korábbi podcastunkban.

A napelem árnyékában
Megújuló energia címszóval az Orbán-kormány az elmúlt évek során lényegében kizárólag a napelemeket támogatta. Bár – főleg a családi házak esetén – a pénzbeli-szabályozási-műszaki segítség itt is bizonytalan, a jelek szerint a piac önmagában attól bővül, hogy a kabinet nem gördít elé teljesíthetetlen akadályokat. Így ma már jóval több mint 2 ezer megawatt (MW) napelem működik az országban, meghaladva a legnagyobb hazai áramtermelőnek számító Paksi Atomerőmű méretét. A kabinet 2030-ra 6, 2040-re 12 ezer MW-nyi napelemet ígér, ami alighanem jóval hamarabb teljesül. Bár kétségtelen, hogy a szolárpanel csak akkor termel, ha süt a nap, a hazai hálózatot ilyenkor elöntő ingyenáram immár gyakorta legyűri az eddig legolcsóbbként hirdetett atomerőművet is. Mindemellett a hazai megújulós részarány zöme – körülbelül fele – még mindig növényégetés. Pedig egyre több szakértő azt is vitatja, hogy a faégetés valóban a naphoz-szélhez-vízhez hasonlóan hasznos-e. Hisz esetében a tüzelőanyag beszerzése és elégetése egyaránt környezetkárosító. A többi hazai megújulóenergia-fajta helyzete cudar. Az Orbán-kabinet – máig pontosan alá nem támasztott okokból – öt éve ellehetetlenítette új szélerőművek telepítését, így leszerelésükig marad a szociálliberálisok idején engedélyezett 330 MW-nyi egység. A földhősök és a biogázosok szintén panaszkodnak lehetőségeik kihasználatlanságára. Bár a hidrogéngyártás lehetőségeit a kormány komolyan vizsgálja, szakértők szerint ebbéli mozgásterünk éppenséggel igen szerény.

Nyitókép: napelem farm fotó: Földházi Árpád kormany.hu

 

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek