A rovat kizárólagos támogatója

Az Őrségi Nemzeti Park az 1978-ban alapított Őrségi Tájvédelmi Körzet, az 1976-ban alapított Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet, valamint a Belső-Őrség és a térség határán futó Rába-völgy még természetközeli állapotban lévő területét öleli fel 43933 ha kiterjedésben. Ebből 3104 ha fokozottan védett. A nemzeti park az Őrség és a Vendvidék egészét, a Vasi-Hegyhát, a Kerka-vidék és a Rába-völgy kapcsolódó részét foglalja magába.

Ez a táj hazánk legnyugatibb vidéke, ahol dombok és patakok vájta völgyek, lomb- és fenyőerdők, üde zöld kaszálók, jégkorszaki maradvány növényeket őrző láprétek, kristálytiszta vizű források és patakok, csend és friss levegő, változatlan formában megőrzött népi hagyományok és szokások, az önellátó parasztgazdálkodás hagyományai és termékei vonzzák az ide látogatókat. A természeti értékekben gazdag őrségi és vendvidéki tájat az itt élők alakították mai képére. Ezt azonban nem a természet ellenében, hanem azzal harmóniában, értékeinek gazdagításával tették.

Hazánk egyik legcsapadékosabb területe, évi csapadékösszege 700-950 mm között mozog. Éghajlata kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes szubalpin jellegű. Forrásokban, vízfolyásokban gazdag terület, természetes állóvizeket viszont szűkölködik. Ezek közül híres a Zala folyó eredésénél lévő Fekete-tó, ami ma már nem rendelkezik nyílt vízfelülettel, értékes tőzegmohás ingólápot alkot. A táj legjelentősebb folyója a szabályozatlan, ősi állapotú Rába a terület északi határán. Délen a Zala és a Kerka gyűjti össze a kisebb vízfolyások vizét. Számos, turisztikai szempontból is jelentős, völgyzáró-gátas mesterséges tó található a területen (pl. Vadása-tó, Hársas-tó, Borostyán-tó). A csapadékos éghajlattal össze-függésben a térség jellemző talajtípusa a pszeudoglejes barna erdőtalaj. A térség szántóinak többsége gyenge termőképességű. A dombhátakon, völgytalpakban, kisebb lejtésű területeken gyakori a pangóvíz, ezt gyűjtik össze a házak közelében létesített “tóká”-ban, melynek vizét a háziállatok itatására és mosásra használták.

Az Őrség jelentős részére a szeres, a Vendvidékre a hazai viszonylatban egyedülálló szórvány településszer-kezet jellemző. Az ősi építkezés anyaga a fa volt. Még ma is sokfelé megcsodálhatjuk a jellegzetes boronafalú épületeket. A térségre jellemző beépítési forma az “u” alakban hajlított épületegyüttes, az un. “kerítettház”. A népi faépítészet remekei a haranglábak. Legszebb példája a pankaszi, zsuppal fedett szoknyás harangláb. A térségben kővárak nem épültek, ezek szerepét az erődszerű templomok vették át. Ilyen Árpád-kori templomot Őri-szentpéteren, Veleméren, Szőcén és Hegyhátszentjakabon csodálhatunk meg.

A nemzeti park területének 63 %-át borítják erdők, így gazdasági jelentőségükön túl meghatározó szerepük van a tájkép kialakításában. A mészkerülő erdeifenyvesek a térség legjellemzőbb erdőtársulásai, melyek karakter növényei a boróka, a szőrös nyír, a korpa-füvek, számos körtike faj, a hegyi páfrány, a bordapáfrány, a fekete- és a vörös áfonya. Hazánkban csak itt nő az avarvirág, a havasi éger és a fenyérgamandor. Jelentős a bükkösök térfoglalása, melyek jellemző dekoratív virága a helyenként tömegesen előforduló kakasmandikó és ciklámen. A patakokat kísérő égerligetekben a ritka struccharaszt is megtalálható. A Rábát fűz-nyár ligeterdők szegélyezik, a holtágak legértékesebb fajai a sulyom, fehér tündérrózsa és a békaliliom. A térségben mintegy 50 láp található. Hazánkban élő 20 tőzegmoha faj közül 14 faj mellett, a vidrafű, a kereklevelű harmatfű, az unikális tőzegeper, a füles fűz, az északi sás és szürkés sás jelenléte emeli a lápok értékét. Jellemzőek az értékes gyeptársulások, melyeken országosan is jelentős állományban díszlik a sárgaliliom, kígyógyökerű keserűfű, széleslevelű ujjaskosbor, buglyos szekfű, kenyérbél cickafark, széles- és keskenylevelű gyapjúsás, zergeboglár, osztrák zergevirág és a kornistárnics. Hazánkban egyedül a Vendvidéken fordul elő a réti palástfű. A védett növényfajok száma 111.

A gerinctelen faunából kiemelhető a vérfűboglárka, az erdei szitakötő, a sárga szitakötő, a törpeszender, a hazánkban csak a Kerka-vidéken elő-forduló karéliai kérész, a hegyvidéki fajnak számító rablópille jelenléte. Több patakban megtalálható még a folyami rák.

Gazdag és változatos a táj gerinces faunája. A körszájúak közül a dunai ingola előfordulása figyelemre méltó. A térség vízrendszerében 45 halfajt mutattak ki. A kétéltűek közül csak a Vendvidéken él az egyébként középhegységekben honos alpesi gőte. A térségre jellemző a szintén hegyvidéki fajnak számító sárgahasú unka és gyepi béka. A ritka zöld gyík is előfordul a területen. A táj madár-világának jellegzetes vonás, hogy számos hegyvidéki illetve északi faj fészkel itt, mint a süvöltő, keresztcsőrű, csíz, búbos cinege, kormosfejű cinege, kis légykapó, hegyi billegető és a két királyka faj. Jelentős állományban él a területen darázsölyv, haris, kék galamb, füleskuvik, szürke küllő. Rendszeres fészkelő a kormos varjú, a Rába mellett a kis lile és a billegető cankó. Csaknem minden évben megfigyelhető a kormos légykapók költése is. Hét fokozottan védett madárfaj fészkel a térségben. A denevérek közül faunisztikai érdekesség a fokozottan védett nagyfülű denevér, a horgasszőrű denevér és a fehérszélű denevér előfordulása. Kisemlősök közül említést érdemel a csalitjáró pocok és a pirókegér. A fokozottan védett vidra is előfordul a Rábánál és a nagyobb tavak mentén. Értékes a terület szarvasállománya.
További információ: Őrségi Nemzeti Park, Tel.: 06-94/548-033

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás